Reggeli Délvilág, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-06 / 55. szám

Lepusztultságában is impozáns a Petőfiről elnevezett szálló Szentesen. Múlt idők emlékét idézi, mikoron így, télnek végén, tavaszelőn — bár a farsangszezon immár elmúlt — egymást érték itt a bálák, fényben úszó rendezvények. Még tán, öt-hat évvel ezelőtt is — de tíz éve mindenképpen. Ennek ideje azonban, úgy tűnik, egyelőre lejárt, éppúgy, mint az itteni szilvesztereké, pótszilvesztereké, pótszilveszterpótló pótszilvesztereké ... Idén, év elején, a Petőfi bezárt. Jelenleg államásfél millió forint volt az egy esztendőre eső bevétel. Még egy jól menő kiskocsma is dupla ennyit forgalmaz — ötvenedannyi munkaerővel. — Hány embert foglalkoztattak, hányat kellett elküldeni a bezárással? — Az összlétszám, amikor még normálisan működött a ház, ötven fő volt, a cukrászüzem dolgozóival együtt. A bezárás előtt már csak 22 ember dolgozott itt, enynyiüknek kényszerültünk felmondani. A cukrászüzemet most volt dolgozók bér mi tulajdonú ingatlannak minősül, és vevőre vár, kezelője a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat, mely maga is privatizáció alatt áll. A szálló sorsáról Éri Ferencet, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesét kérdeztük. — Nyilván veszteséget hozott a szálloda, nem is keveset. Mennyit? "— Évente, maga a ház, mintegy 20 millió forint költséget vitt el. Bevétele ezzel szemben 30 milliós volt, ez azonban messzemenőn nem bizonyult elégnek. Az eladott áruértéket előzőleg ugyanis be kellett szerezni — ami 14—15 millióba került. Erre jön ezen felül a már említett 20 millió. Végeredménykénttehát ..négy-öt milliós veszteség jön ki. — Eddig az egész szállodai együttesről beszéltünk, melyben benne foglaltatik minden, a vendéglő, a cukrászda, a cukrászüzem, a borkóstoló. .. Pusztán a szálló mennyi bevételt hozott, amíg be nem zárt? — A szállodának 43 szobája van körülbelül, összesen mintegy 115 ággyal. Ezek jó része az utóbbi időben üres volt. Kilencvenkettő táján, amikor egy építkezésen dolgozó munkások laktak ott, felfutott a vendéglétszám, a bevétel akkor valamivel több volt, mint 3 és fél millió. Ez még így is kevés, nem beszélve arról, hogy munkásszállásként nem a legszerencsésebb használni ezt az épületet. De a tipikus szállodai vendégek száma rendkívül lecsökkent; ’92 előtt, immár évek óta, pusztán sik, az éttermet egy diszkós, játékterem is működik a ház egyik részlegében. Mindez a privatizációig marad e formában. — Kinek adják el az épületet? Van-e jelentkező? — Maga a kezelő cég, a megyei vendéglátó vállalat összességében privatizálásra kerül, s a mi feladatunk az egyes üzleteket egyenként eladni. Ez a Petőfit is érinti. Már megtörtént a vagyonértékelés, jelentkeztek érdeklődők is. Konkrét vevők — eddig még — nem jöttek. Az épület egyébként városképi jelentőségű, műemléki környezetben van, s a szentesi önkormányzat kezdeményezésére, maga is műemlékké nyilváníttatik. Elidegenítéséhez ezért — a műemlék-felügyelőségen keresztül — a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter engedélyére is szükség van. — Mi lesz az idestova nyolcvan-száz esztendős, patinás Petőfiből, ha eladják? — Legelőször, és mindenek fölött, föl kell majd újíttatni a házat az új tulajdonosnak — ez jó százmillióba is kerülhet. Csak a külső felújítások belekerülnek, szerintem, 20 millióba . . . Ennyi pénzt csak akkor fektet bele valaki, ha tudja, ezt vissza is lehet nyerni. És, azt is tudja, hogy mi módon. Kell tehát egy koncepció, és kell, aki a pénzt adja. Mindeközben a műemlék jelleget sem érheti csonkulás. A ház profilját nyilván az új tulajdonos, az önkormányzat, és a műemlékvédelem szempontjai szabják tehát majd meg. FARKAS CSABA (Folytatás az 1. oldalról.) métereikben felveszik a versenyt a legkorszerűbbnek tekintett nyugati cégek készülékeivel. Rendkívül fontos feladatként kezeltük egy hatékony kereskedelmi szervezet kialakítását. Saját finanszírozásból, valamint a francia kormány által biztosított pénzügyi alapokból lehetőségünk nyílt a legkorszerűbb, számítógép által vezérelt termelő berendezések megvásárlására, melyek költségeink csökkentésén túlmenően, más minőségi kategóriába emelik termékeinket. Erőfeszítéseink ellenére, 1992-ben csak 330 millió forint árbevételt tudtunk elérni, mely messze elmaradt az előző években realizáltaktól. Ahhoz, hogy pénzügyi egyensúlyunk biztosítva legyen, ebben az évben ez a szám el kell, hogy érje az 540 millió forintot. Ennek érdekében tovább kell csökkentenünk költségeinket, valamint abszolút biztonságot kell elérnünk a minőségben és a határidők megtartásában. Ezek a feladatok motiváltak bennünket, akkor, amikor a cég igazgatósága mandátumának lejártakor átalakítottuk a vezető testületet. Az átmeneti időszakban így oldható meg a leghatékonyabban a magyar cégvezetés számára a nyugati management módszerek átadása, mely záloga a későbbi hatékony, zökkenőmentes működésnek. Az igazgatóság magyar tagjai teljes bizalmunkat bírják, és megfelelő hatáskörrel rendelkeznek feladataik ellátására.” Claude Corvellec úr ezután nagyon érdekes dolgot vetett fel. Íme: „Meg kell jegyeznünk, hogy a magyar központi és regionális hatóságok jelenleg előnyben részesítik vásárlásaiknál a Magyarországon be nem ruházó, itt csak eladni szándékozó külföldi vállalatokat, ugyanakkor, paradox módon elvárják, hogy nyugati cégek beruházásaikkal privatizálják és erősítsék a magyar ipart, teremtsenek munkahelyeket. Ez a magatartás kétszeresen szegényíti az országot: egyrészt, elriasztja a befektetőket, minek következtében nő a munkanélküliség, másrészt, elősegíti az indokolatlan devizakiáramlást az országból. Úgy gondoljuk, felül kellene vizsgálniuk az állami, önkormányzati és vállalati döntések mechanizmusát, annak érdekében, hogy a megfelelő színvonalú magyar termékek legalább esélyegyenlőséget kaphassanak a beruházási döntéseknél. Véleményünk szerint, a nemzeti önérzet fogalmának nemcsak a szólamok szintjén, hanem a beruházási döntéseket meghozó testületek, szakemberek gyakorlatában is érvényesülni kell, éppúgy, hogy termékeit megvásárolják, ahogyan az Nyugat-Európában általánosan megszokott és elvárt a társadalom részéről.” * — Tímár úr, a vezetésben történt változásokat követik-e további létszámleépítések? — fordulok vendéglátómhoz. — Erre most nagyon nehéz válaszolni. Minden a megrendelőktől, a piactól függ. Elmondhatom, a jelenlegi időszak már jobban alakul. Egy pozitív jövőkép kezd kirajzolódni előttünk. Az ország gazdaságát illetően azonban nagy még a bizonytalansági tényező. Ez természetesen kihat a mi munkánkra is. — Mennyiben? — Sajnos, jelentősen csökkent a vásárlóerő, a kereslet-kínálat egyensúlya felborult. A megrendelők köre elsősorban a külföldi cégekből adódik. Érdeklődnek nálunk, referenciát kérnek, megnézik a gyárat. Nem úgy, mint a magyarok. — A Corvellec úr által jelzett termelő berendezések itt vannak már? — Az első szállítmány most érkezett. Jelenleg a Trumatic számítógép által vezérelt lemezmegmunkáló automata beszerelése folyik. Nagyszerű gép, közel 1,1 millió francia frankba került. Nézzük meg, ha gondolja, oda készülök én is. Elindulunk az irodaházból lefelé. A gyár udvarán alig találkozunk emberekkel. A hatalmas csarnok is szítue kihalt. Kevesen dolgoznak benne. — A délutáni műszakot nem tudjuk teljesen feltölteni. Ez is a megrendelések függvénye. Ha több munkánk lenne, nem okozna gondot — mondja az ügyvezető igazgató. Út közben megnézünk egy-két rácsot. Szép, komoly munkák. Magyar termék. Mint megtudom, szinte egyedülálló Európában. Nyugaton vennék, de sajnos, nagyon drága a szállításuk A lemezmegmunkáló automatát emberek állják körül. Ma még megcsodál ok LOVAS J. JÓZSEF Fejek hulltak Csongrádon Talán még többen emlékeznek a megyei közgyűlés tavaly szeptemberi döntésére, mellyel a valahai Szeged Tourist Idegenforgalmi hivatalt december végéig át kellett szervezni. A korábbi piaci forma, az egy a többi utazási iroda között, nem tölthette be azt a feladatot, melyet az önkormányzati, illetve hatásköri törvény a megyei közgyűlésekre rótt. Nevezetesen, tárja fel térségünk idegenforgalmi értékeit, lehetőségeit, koordinálja a települések programjait, gondolkodjék az idegenforgalmi fejlesztési lehetőségekről, bemutasson, propagáljon. Azaz „adja el”a megyét. S ezen feladatából adódóan, integrálja térségünket az országos idegenforgalom vérkeringésébe. Minderre csak nonprofit szervezet képes. Ezért született január 1-jén Csongrád Megye Idegenforgalmi Hivatala, mely új feladatát gyakorolva, tegnap már helyet adott az Aktív Tourist utazási iroda évadnyitó kiállításának. A kezdeményezés valószínű hamarosan követőkre talál, hisz az Aktív Tourist igazán bőséges utazási kínálattal, illetve reprezentatív megjelenésével minden bizonnyal jelentős érdeklődést igazolhat vissza. A tegnapi eseménynek azonban volt egy másik jelentősége, mégpedig a Tourinform iroda megnyitása. A megyei közgyűlés jó érzékkel „csapott le” az Országos Idegenforgalmi Hivatal kínálta lehetőségre, amikor a számítógépes idegenforgalmi adatbázisnak a hivatalban helyet adott. Ettől kezdve tényleg érdemes lesz felkeresni Szegeden a Victor Hugo utca 1-et, hisz nemcsak a megye idegenforgalmi lehetőségeiről lehet majd itt tájékozódni, no meg az utazási irodák kínálatáról, hanem az országos kapcsolódási lehetőségekről is. A Tourinform ugyanis hamarosan számítógépes csatlakozást létesíthet az országos idegenforgalmi központ adatbázisával, melyen keresztül kiléphet a világba a megye, illetve beléphet megyénkbe a világ. A szakma vállalkozóin kívül mind az önkormányzatokat, mind az egyszerű utazókat várják a hivatalba, illetve az irodába. A cégér ugyanis szolgáltatás és szolgálat. Tessék élni vele! A rendezvényen jelen volt a létesítmény két gesztora, Lehman István, a megyei közgyűlés elnöke és Téglássy Tamás, az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnöke is. (Ez utóbbival hétfői számunkban közlünk interjút.) — Orsi — Idegenforgalmi információk, egy helyen ki a világba, be a megyébe (Folytatás az 1. oldalról.) alábbis, erre gondolunk. Szerencsére, csak kevés veszett rókával találkoztunk az elmúlt év során Ami még említést érdemel, két esetben fordult elő juhoknál rühösség. Egyéb, más, feltűnő betegség, a mi környékünkön, hál’ Istennek, nem fordult elő. Csökkent a nagyüzemi és — szomorú tényként mondom — a háztáji állatállomány is. Így természetesen a megbetegedések száma. Az elmúlt év summázata, állategészségügyi szempontból, kiváló. — A háztájiban, akik magántenyésztőként tevékenykednek, milyen betegségekről adtak számot Önöknek? S bírságolásokra került-e sor? — Büntetnünk senkit nem kellett. Ebből következik, hogy kirívó mulasztások, szabályszegések nem történtek. Mint már említettem, a háztáji gazdaságokban kevesebb állatot tartanak, viszont sertést egyre több ház,udvarán. Sokkaltöbbet, mint ezelőtt 10 évvel. Akkor akadt parasztember, aki azt mondta nekem: én tartok ugyan 20—30 sertést, el is adom, de még egyet sem vágtam le. öregek vagyunk, nem is nagyon szeretjük a sertéshúst, ha mégis megkívánjuk, sokkal olcsóbb megvenni a boltban. Ez a helyzet megváltozott. Ma azok az emberek, akik régebben bolti sertést vásároltak, most saját szükségleteikre, újra tartanak egy-két disznót otthon. Sőt, azoknak is hizlalnak, akik hozzátartozóik, más városokban élnek. Illetve Makó azon lakosainak, akiknek erre nincs lehetősége. Csak példaként említem a panellakókat. Ami a vágásokról elmondható még: nincs többé szezonális és kampányszerű disznótor. Korábban ez a téli hónapokra esett, most viszont, a vágás időpontja attól függ, hogy a hűtőládák mikor ürülnek ki. A hizlalást úgy tervezik, hogy időzíthető legyen a vágás. — Makón és környékén milyen a tenyésztői kedv? — Sajnos, mélyponton van. A nagyüzemek állatlétszáma is — minden fajtát tekintve — csökkent. Éppen azt írtam az elmúlt évi értékelésemben, hogy utoljára számolok például nagyüzemi juhállomány állategészségügyi helyzetéről. Tudniillik, ’92 végére, környékünkön, e forma teljesen megszűnt. De csökkent a szarvasmarha-állomány is. Gazdaságtalan a termelés, keveset fizetnek a tejért. A nagyüzemek levágták állataikat, illetve azok egy részét tagoknak adták ki. Ők a kivitt állatokat nem tartották meg, nem fejték tovább, a jószágokból pénzt csináltak, mert arra nagyobb volt a szükség. A tehenek létszáma 1991—92-ben — s ez biztató adat — mindössze 65-tel csökkent. — A közelmúltban Apátfalván megmérgezték egy gazda teljes állatállományát. Közöttük sertéseket, hízó bikákat, teheneket is. — Van tudomásunk erről, de a rendőrségre tartozik. Mi annyit tudunk, hogy olyan természetű szerrel mérgezték az állatokat, hogy gyors beavatkozással sem lehetett volna megmenteni őket. A rendőrség foglalkozik az üggyel. — Makón még régi az állatpiac. Mikor telepítik új helyre? — Az átköltöztetés története már szakállas. A tanács, működésének utolsó éveiben kötött szerződést a szakmunkásképző intézettel, hogy a Honvéd utcába kerüljön a piac. Az említett intézmény félmillió forintért tervet készíttetett, eszerint, e piac területén lehetne oktatni a gépjárművezetőket is. Az állatpiac ugyanis, csak szerdánként, 11 óráig működik, A többi idő megmaradhatna oktatásra. Természetesen ezért bérleti díjat lehetne szedni. Az említett terület feltöltése megkezdődött, keresni kellene, ki a felelős a késésért! — Főorvos úr! Lát lehetőséget vállalkozásra Makón és térségében? — Talán, legérdemesebb sertéshizlalással foglalkozni. Hiszen Makónak van vágóhídja, több húsáruboltja, és biztos felvevőpiacot jelenthet a kolbászgyár. Véleményem szerint, több tízezer sertés eladása sem okozhat különösebb gondot. MOLNÁR LÁSZLÓ Nem tenyészzük. Levágják a marhákat I DÉLVILÁG wmmm 1993. márc. 6., szombat A demokráciát — kellő előkép és gyakorlat híján — tanulnunk kell. Legyen szó akár a piacgazdaság játékszabályairól, a civil társadalom önszerveződési technikájáról, vagy éppen a közigazgatás szó szerint közszolgálatiságáról, témakörökben: az önkormányzati jogalkotói és jogalkalmazói munka törvényessége; a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének általános tapasztalatai, levonható következtetések, államigazgatási ügyek törvényes A Hanns Seidel Alapítvány tervezi Mit tanulnak a polgármesterek? Ez utóbbit illetően örvendetesen sok szervezet, intézmény és alapítvány igyekszik átadni, megtanítani azt a szakismeret, amelyet úgy hívunk, európai. Ezen ismeretek átadásában, elsajátíttatásában kiemelkedően sokat segít a Hanns Seidel Alapítvány. Mivel polgármestereink, jegyzőink képzésének, továbbképzésének hatáskör szerint is legfőbb felelőse dr. Farkas László, régiónk köztársasági megbízottja, őt kérdeztük az Alapítvány ez évi terveiről. Az államtitkártól megtudtuk, hogy a polgármesteri hivatalok és jegyzők felkészítését az idén két ütemben tervezi a Hanns Seidel Alapítvány. Mégpedig a következő jégi helyzete: a polgármesteri hivatalok és jegyzők szerepe a testületi és hatósági munka törvényességeinek erősítésében; a köztisztségviselők jogállásáról szóló törvény végrehajtási rendeleteinek gyakorlati alkalmazása; gazdálkodás az önkormányzati vagyonnal. A foglalkozásokat magyar és német szakemberek vezetik. A továbbképzéseket a köztársasági megbízotti hivatal szervezi, s hogy hol, az egyelőre még nyitott kérdés, ugyanis mint dr. Farkas László elmondta, helyiséghiánnyal küszködnek. A megyei önkormányzat tulajdonában lévő újszegedi oktatási központ használatáról máig tart a huzavona. D. F.