Reggeli Délvilág, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-10 / 159. szám
: Ősbemutató a gyulai Várszínházban Ugató erdélyi madarak .g&Kss. sielllA Bach-rendszerben, 1853- ■r báb, szinte mindenki letett arról, hogy az ország szabadságát visszanyerje. Csak a legfanatikusabb hazafiak álmodoztak még egy titkos, minden elsöprő összeesküvésről. Erdélyben, Marosvásárhelyen pedig elérkezett az a nap, amikor a felségárulás vádjával fogva tartottak császári leiratban visszakapták szabadságukat. Mindnyájan örömmel és boldogan fogadták a hírt — hasonlóképpen a várak magisztrátusa is —, kivéve a 17-es elítélt: Bodor Péter. Nem volt hajlandó a rácsokon kívülre kerülni, holott rajta kívül mindenki ezt szerette volna. Végül, szinte hatalmi szóval, némi asszonyt ráhatással kiszabadították. A polihisztor (szobrász, műszerész, építész, geodéta) pedig ettől kezdve hátat fordított a közéletnek, melybe** -azelőtt aktív részt vállalt, pedig igényt tartottak volna rá. Sütő művében egy olyan ■^Marosbavezet el minket, akiik a--helyi --szokások és néhány vezető uralja a közéletet, de mindez alárendeltetik a császári önkénynek, ők a magisztrátus tagjai, akik csak tiitokban mernek mulatni, és magyar nótát énekelni, akik hol sírva, hol vigadva hirdetik magyarságukat, , akik óvatosak, és maguk érdekeit tartják szem előtt, s akik Petőfit sem hajlandók körükbe engedni. (Később kiderült, csak egy bolond adta ki magát a holt költőnek.) Élesen és keményen bánt Siütő a magyarsággal, számos élccel illette azokat, akik túlhangsúlyozzák azt. S bármily furcsa — de később magyarázatot kapunk erre is —, a bolond volt a nemzeti érdekek szócsöve. Bodor Gábor, akinek szerepét Koncz Gábor játszotta, volt az egyetlen, magatartásában következetes szereplő. Nem volt hajlandó megalkudni, de makacssága miatt buknia kellett. Koncz meggyőzően és magabiztosan játszott, jellemábrázolása jól példázta a vívódó, magányos hős szükségszerű sorsát. Jó partnere volt ebben darabbeli felesége, gróf Rhédey Claudia (Gáspár Imola). Bár első jeleneteinél mintha túlzott gesztusokat alkalmazott volna, s érzelmei sem voltakhitelesek, azért később jó szeretőnek bizonyult. Ki kell emelnünk a már említett, bolonddá vált tanárt, aki nagyon is eszénél volt, ha kellett. Fülöp Zsigmond alakítása, monológja szívet melengető volt, a harca sorsán igazán "aggódó ember benyomását keltette. Kezdetben talán hiányzott, de később megbékélt az ember, hogy nem az ékes székely szólás tolmácsolja a székely mentalitást, humort és szenvedélyt. Bár így is sokat bakiztak a színészek ... Az ugató madár — melyet szintén Bodor fabrikált — árulkodó szimbólum volt. A császármadár hangja nem csicsergés, hanem kuvaszvakkantás. De aki ezt meghallja, maga is elkezd ugatni. S ezeket a hangokat csak kibocsátói értik, akik hallgatták, pedig legfeljebb anynyit tudnak: ez a falka öszszetartozik. A darab nem mindig tűnt drámának. Az első felvonás inkább vígjáték, zenés-táncos betétekkel, nagy színpadi csoportjelenetekkel tarkítva; a második rész inkább a líra és a romantika felé hajlott; a harmadik felvonás pedig valódi nemzeti sorstragédiát, a vétkesek és két. Kemény Árpád díszletei nem sokat adtak a darabhoz, a szerepüknek anynyi terük volt, amennyi szükséges, s a színpad sem változott, egy-két kiegészítő darabtól eltekintve. A nagy sikert aratott ősbemutató után váltottunk néhány szót Sütő Andrással, íróval, majd Sík Ferenc rendezővel is. — Hogy tetszett az előadás? — kérdeztem a szerzőtől. — Tetszett, mert a tulajdonképpeni törekvéseim mentén alakult ki az előadás. Nyilvánvaló, hogy egy későbbi, őszi előadásig, ez módosulni fog, hiszen rengeteg helyzetet fog még Sík Ferenc kidolgozni, elmélyíteni ; a csendek, szünetek szerepét meg fogja találni. Ezek egy ilyen várszínházi előadásban nem érvényesülhetnek, nagyobb vonásokkal kell építkezni, s tapasztalataim szerint, erőteljesebb ecsetkezelés kívántatik. — A darab a múlt században, a Bach-rendszer idején játszódik, mégis, sok párhuzamot véltem felfedezni korunkkal. — Ezek természetes dolgok, nincsenek olyan új jelenségek a társadalmi életben. Örökösen visszatérő jelenség az ember életében a kettősség, az ellentmondás, a megalkuvás, a kitörés, a halál és a remény ugyanazok, legfeljebb más módon bandukolunk ezeken az ösvényeken. Mindig van aktuádés, hogy vajon, Ön, hogy tesz különbséget magyarság és magyarkodás között? — Nem magyarkodásról van szó, hanem a magyarság törekvéseinek olyan periódusáról, amikor valami átcsap saját ellentétébe. Amikor valami értelmetlenné válik, mert egy erősebb ■törvény alá kerül az emberi élet. “Változatlanul érvényes a magyarság minden értéke, amihez ragaszkodunk, csakhogy, egy erősebb törvény alatt adott esetben ez már abszurddá válhat. Tulajdonképpen kényszerről van szó, amikor egy bolondot alkalmaznak arra, hogy a nemzeti eszméket kimondhassák. Ez nem magyarkodás, hanem kényszer, s ebben így lehetett ezt elmondani. Egyébként, nekünk erre a diktatúra alatt is voltak diliflepnivel embereink, akik mondhatták a magukét, s a rendőr — ahogy a színpadon is láttuk — kénytelen volt elengedni a felségsértőt. Többek közöttt zseniális kolozsvári kollégámat, Bajor Andort is. — Mi lesz a darab további sorsa? — Reméljük, hogy a mű bekerül a Nemzeti Színházba, ahol Sík Ferenc veszi gondjaiba, s adaptálja. Közben bekapcsolódott a beszélgetésbe Sík Ferenc is, s kijelentette, hogy ez nem remény, hanem tény, illetve az lesz. — Milyen feladatot jelentett megrendezni Az ugató madarat? — fordultam a rendezőhöz. — Könnyű feladatba nem érdemes belefogni. Nem a nehézség volt a probléma, hanem a nézőponti azonosság, amiben mi tökéletesen egyetértettünk. Ennek a színpadi megvalósítása éppen olyan nagyságú feladat volt, mint megírni ezt a fénytöréses ábrázolást. Természetes, hogy egy kitaposott, megszokott úton járni nagyon sok kínlódást és rengeteg kudarcot, viszont sok pici sikerélményt jelent. — A nemzetibeli premierig sokat fog változni ez a darab? — Nagyon remélem, hogy sokat fog változni az előadás. Ha megfelelő szívóssággal, annyi tehetséggel, amennyit Isten adott, és lelkiismeretesen próbálkozunk, az feltétlenül javítani fog a darabon. Hangsúlyozom: nemes hibák eltorzulásáról van szó. Ezek abból adódnak, amit Illyés az Egy mondat a zsarnokságról című versében nagyon pontosan megfogalmazott, a zsarnokság torzító erejéről: egy csecsemő is bűnössé, áldozattá válik egy olyan zsarnokságban, amely minden emberit kiöl az emberből. ARATÓ LÁSZLÓ Az Ugató madár cselekménye félig valós alapokon, másrészt az írói képzeleten nyugszik. Szerzője Sütő András és a darab ősbemutatója a napokban volt Gyulán, a Várszínházban. A dráma üzenetének, tragikumának és a Nemzeti Színház művészeinek is köszönhetően a premier emlékezetes közönségsiker volt, ábrázolta. Sík Ferenc rendelitása, s egy színpadi vállalzésében, Sütő darabja pergő, kozás esetében a legidőszen óba rohanó egésszé állt robb az’t a legmegrendíessze, végig lekötve a figyel- ^¦bb a legmeggyőzőbb, s met, shatásos - de nem örök emberi megnyilatkozáhatásvadász — kimerevíté- ^^cd mentsekkel, beállításokkal hang- — Az első felvonás alatt súlyozta a fontosabb része- merült fel bennem a két- Sütő András Sík Ferenc Koncz Gábor és Gáspár Imola Amneris és Aida 1968-ból: Komlóssy Erzsébet és Maria Biesu Aida-történelem Verdi Aidája a szabadtéri színházak slágerdarabja. A tömegjelenetek éppúgy igénylik a nagy teret, mint az ókori egyiptom monumentális látványvilága. A mű eleddig ötször szerepelt a Szegedi Szabadtéri Játékok programján. A háború előtt egyszer játszották: 1939. augusztus 4-én és 13-án. Az előadás a Magyar Állami Operaház erőire támaszkodott: Nádasdy Kálmán rendezte, Fülöp Zoltán tervezte, a koreográfus Harangozó Gyula volt, vezényelt Ferencsik János. A címszerepet Bécs ünnepelt szopránja, a magyar származású Németh Mária énekelte, aki egyébként ugyanazon a nyáron Turandotként is bemutatkozott. Amneris Némethy Ella, Radames Halmos János, Ramsis Keréh Endre, Amonasro Losonczy György, a Király Lendvay Andor volt. Eztán hosszú szünet, majd 1965-benismét felbukkan az etióp rabszolgalány. A címszerepet akkor a színes bőrű Margaret Tynes énekelte, a kritikák szerint óriási sikerrel. Olyan neves partnerei voltak, mint a román Zenaida Pally (Amneris), az olasz Luigi Ottolini (Radames), no és egy magyar világnagyság, Svéd Sándor (Amonasto). A többi szerepeket szegedi művészek kapták: Szalma Ferenc volt Ramsis, Sinkó György a Király. Az előadás díszleteit Varga Mátyás tervezte, a rendező Mikó András, a karmester Vaszy Viktor volt. Két év múltán, 1964-ben ezt a produkciót felújították. A szereplők is neszben azonosak. Új volt viszont Amneris: Elena Cernei Romániából, Radames: Alfonso La Morena Spanyolországból és Amonásto: Edmund Hurschell az USA-ból. Harmadszor 1968 augusztusában került a Dóm elé ez az előadás. A felújítást immár harmadszor Vaszy Viktor vezényelte. Ismét Sinkó volt a Király, Aidát Maria Biesu énekelte a Szovjetunióból. Amneris Komlóssy Erzsébet, Radames a spanyol Pedro Lavirgen, Amonasto az angol Peter Glossop, Ramsis Gregor József volt. A szólót Medveczki Ilona táncolta. Legutóbb 1977-ben hangzott föl a Dóm előtt Verdi remeke. Ezt az előadást is Mikó András rendezte, de a díszlettervező Porray Gábor volt, Pál Tamás dirigált. Sinkó elénekelte szokásos királyát, ismét Gregor volt Ramsis. Mellettük a német, azaz NDK-beli Gisella Schröter volt Amneris, az olasz Lorenza Canepa Aida. Radamest a spanyol Francisco Ortiz, Amonasrót a bolgár Nikola Szmocsevszki énekelte. Mindezen előadásokon Márk Tivadar jelmezeit használták. Következik 1993. A régiek közül senki sem maradt. Idén a díszleteket Csikós Attila, a jelmezeket Vágó Nelly jegyzi, a rendező Nagy Viktor, a koreográfus Fodor Antal, Aida Szendrényi Katalin, Amneris Gail Gilmore, Radamel Mario Malagnini, Amonasio Anatolij Fokanov, Ramsis Airizer Csaba, a Király Szakály Péter lesz, vezényel Piergiorgo Morandi, M. T. Tíz templomi hangverseny szerepel a Nyírbátori Zenei Napok idei programjában. Az elsőt július 11-én, vasárnap, 12 órakor a nyírkátai református templomban rendezik, ahol Ella István orgonaművész koncertjét hallhatják a zenekedvelők. A hangversenyen közreműködik Elisabeth Premonti, svájci énekművész. Július 21-én a nagykállói református templomban lesz koncert. Másnap a híres máriapócsi görög katolikus bazilikában Templomi Corelli, Mendelssohn és Mozart művei csendülnek fel. Július 22-én a nyírbátori református templomban a Magyar Állami Hangversenyzenekart hallhatják az érdeklődők. Azon a napon a hodászi református templomban is rendeznek zeneestet. A további koncertekre július 24-én a nyírbérteki görög katolikus, 25-én a csarodai református, míg 31-én a vállaji római katolikus templomban kerül sor. A hangversenysorozat augusztusban a nyírbátori református templomban zárul, ahol 1-jén és 20-án lesz egy-egy koncert. A zenei estek közreműködői között lesznek a nyírbátori Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor hallgatói is. Szabolcsi Miklós, a tábor vezetője, az MTI tudósítójának elmondta: a július 15-én kezdődő kéthetes táborba több mint 150 ifjú zenészt várnak. A hazai tehetségek mellett Angliából, Ausztriából, Finnországból, Oroszországból, Romániából, Svájcból, Svédországból, Szerbiából, Szlovákiából, Ukrajnából, sőt Japánból is érkeznek fiatalok, akikből egy nagy-, illetve kamarazenekart, valamint rézfúvósegyüttest alakítanak. 1993. júl. 10., szombat :DÉLVILÁG