Reggeli Délvilág, 1994. március (5. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-26 / 71. szám
Tutino, a neorom Interjú egy mai operaszerzővel Tegnap este volt Szegeden Tutino La Lupa című operájának bemutatója. Marco Tutino a fiatalabb olasz komponisták között az egyik legismertebb. Elsősorban operaszerzőnek mondja magát, műveit Olaszország-szerte játsszák. A La Lupát 1990-ben mutatták be, ez volt az ötödik operája. Mind az ötöt be is mutatták Olaszországban, s egyet Bécsben is. Marco Tutino jelenleg az utolsó simításokat végzi éppen II. Frigyesről írott operáján, 1996-ban fogja bemutatni a Bonni Opera. Mindezt magától a szerzőtől tudtuk meg, amikor a La Lupa bemutatójára Szegedre érkezett. A próbák szünetében adott interjút a Reggeli Délvilágnak. - Hogyan jutott a darabja Szegedre? - Pál Tamás karnagy látta Milánóban az 1990-es livornói előadás videofelvételét, és ő ajánlotta itt a színházban. Nem tudom, mekkora nehézséget jelentett itt az ötlet elfogadtatása, de végül sikerült. - Volt némi vita... Hány produkciót ért meg eddig a La Lupa? - Hat helyen játszották Olaszországban, és jövőre Németországban is menni fog. - Hogyan jellemezné a saját stílusát? - A 80-as évek elején nehéz fordulat állt be a zeneszerzői munkásságomban. Ekkor szakítottam az avantgárddal, és csatlakoztam ahhoz az irányzathoz, melyet neoromanticizmusnak neveznek. Az avantgárdot túlságosan intellektuálisnak találtam. Az én generációmban több zeneszerző tartozik ehhez az irányzathoz, s ha előadják a műveinket, azok mindig találkoznak a közönség szeretetével. Kevesebb elismerést kapunk a kritikától. — Ezek szerint a neoromanticizmus épp az ellentettje az avantgárdnak, amelyet a közönség nem nagyon szeret, a kritika viszont nagyra értékel. Nekünk a közönség véleménye a fontosabb. - A „komoly” zeneszerzők befelé fordulására adott válaszként is értelmezhetjük egy műfaj megjelenését: a rockoperáét, Andrew Lloyd Webber például nagyon széles körben népszerű. - Szeretem Webber műveit. Nagyon tehetséges alkotó, elsősorban melodikusan. Amit azonban ő csinál, a musical műfaja, sokban különbözik az operától, s ez a különbség nagyon fontos. Szerintem a musical lehetőségei korlátozottabbak az operához képest. Elsősorban azért, mert erősebben figyelembe kell vennie a közvetlen siker szempontjait. Az opera mélyebbre tud hatolni, mélyebb érzelmeket kelthet. Ezért aztán szerintem az opera túl fogja élni a musicalt. - Ön művének bemutatása előtt 3 nappal érkezett, s kapott egy kész produkciót. Milyen viszonyban van a valóság azzal, amit megálmodott? - Valóban furcsa a helyzet, hisz eddig minden bemutatómon mindvégig jelen voltam a színházban a próbák kezdetétől. De az a benyomásom, hogy itt egy nagyon professzionális színház adja elő a darabomat, tehetséges művészeket hallok, nagyon tetszik nekem az előadás. - Mi az, amit másképpen képzelt? - A színpadkép és a rendezés sokkal jobb, mint amit valaha láttam Olaszországban. Meglepődtem viszont, hogy milyen kicsi itt a zenekari árok, s milyen kicsi a zenekar. Olaszországban sokkal nagyobb zenekart szoktam meg, elsősorban a vonósok vannak jóval kevesebben. Ez nagyon meglepett, mert megváltoztatja a hangzást. De nem előnytelenül. Olaszországban dúsabb zenekari hangzást lehet elérni, de tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy ott a zenekar sokkal inkább takarta az énekeseket. Talán itt jobbak az arányok. - Az egyik magyar színházigazgató, Spiró György, azt mondta egyszer, az élő szerzőkkel az a baj, hogy mindig bele akarnak szólni a műveik előadásába. - Nekem egészen más az alapállásom. Ez szerintem azokra a szerzőkre igaz, akik nem túl gyakran élik meg a darabjaik bemutatóját, s úgy érzik, azon az egy előadáson áll vagy bukik az életművük sorsa. Én szerencsére sok bemutatómat megértem már. Ezek között voltak olyanok is, amelyek az előadók hibájából nem voltak igazán jók, de ettől sem esem kétségbe. - Most min dolgozik? - Egy kamaraoperát kell írnom, és várom a II. Frigyes bemutatóját, ami már gyakorlatilag készen van. MAROK TAMÁS Kisgazda-kampányindító Vásárhelyen Mindenki a paraszt kezét szorongatja A Történelmi Független Kisgazdapárt országosan is legnagyobb létszámú alapszervezete, a vásárhelyi csütörtökön este tartotta kampányindító nagygyűlését a Petőfi Sándor Művelődési Központban. Nánai Mihály városi alelnök köszöntötte a földszinti nagytermet teljesen megtöltő párttagokat és szimpatizánsokat, majd arra hívta fel a figyelmet: a kormányzati ciklus lejártát követően újra kell értékelni a demokratikus módon megválasztott országgyűlési képviselők munkáját, így dr. Szabó Lajosét is, aki négy évvel ezelőtt egyéni képviselőként jutott be a Parlamentbe. Mint hangsúlyozta, Lajos bácsi népszerűsége töretlen, Vásárhely lakossága csak a köszönet és az elismerés hangján szólhat a tevékenységéről. Azt követően lépett a mikrofonhoz dr. Szabó Lajos állatorvos, a TFKGP városi szervezetének az elnöke, s elöljáróban arról szólt, hogy olyan embereket sikerült megnyernie a választási nagygyűlés szónokainak, dr. Kupa Mihály volt pénzügyminisztert, független országgyűlési képviselőt, Oláh Sándor országgyűlési képviselőt, Vásárhely szülöttét, dr. Pásztor Gyula országgyűlési képviselőt, a kisgazda 44-ek, majd 36-ok parlamenti frakciójának egykori vezetőjét, akiket sem bársonyszékkel, sem pénzzel nem lehetett megvásárolni. A Parlament mezőgazdasági bizottságának a tagja, az ottani Agrárklub egyik fő szervezője arra emlékeztette hallgatóságát, hogy négy éve a nagy tekintélyű Oláh Sanyi bácsi bocsátotta a Fekete Sas étteremben a politika küzdőterére, s úgy érzi, nem élt vissza választói bizalmával. Részben az Országgyűlés jegyzőjeként, részben honatyaként 154 alkalommal szólalt fel a T. Házban, mindenekelőtt a mezőgazdaságban dolgozókért, a vasutasokért, a pedagógusokért, a megsarcoltakért. Nem véletlenül ragadt rá a „Megmondtam Lajos" név, amire nagyon büszke a Történelmi Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjelöltje. Pestiesen szólva az sem semmi, hogy 9 törvényjavaslatát, illetve 29 módosító javaslatát fogadták el képviselőtársai. Dr. Szabó Lajos sokat tett azért is, hogy a földnélküliek földhöz jussanak, állami támogatásban részesüljenek a gépvásárlók, érvénybe lépjen a mezőgazdasági kistermelők adómentessége, kisebb legyen a temetés áfaköltsége, no és Hódmezővásárhely megyei jogú város legyen. A kormányzati ciklusban megháromszorozódott az önkormányzat költségvetése, 90 százaléka központi forrásból eredt, Szegednél például 30 százalékkal több pénz jutott Vásárhelyre. Ezért is érthetetlen az, jegyezte meg végezetül, hogy miért vetették ki az összes létező helyi adót a városban. Dr. Kupa Mihály azt fejtegette, hogy — bár nem tagja egyetlenegy pártnak sem - azért vállalata el a részvételt, mivel dr. Szabó Lajosban kiváló szakemberre és barátra lelt a közös, munka során. Nagyívű előadásában kitért a nemzeti agrárpolitika megteremtésének a szükségességére, az agrárértelmiség szerepének a növelésére (ezt célozza a Nagy Tamás vezette Agrárszövetséggel közösen létrehozott Agrárfront is). Most mindenki a paraszt kezét szorongatja, emelte ki, utána kapkod, noha arról volt szó, hogy 1992-ben befejeződik a kárpótlás. Dr. Pásztor Gyula közállapotainkról ejtett néhány szót, azt hangsúlyozva, hogy tragikus voltában a törvényalkotás folyamatának a lassúsága elsősorban a ludas. Miért csak az utóbbi napokban módosította a Parlament a Btk-t oly módon, hogy lehetetlenné váljon a bűncselekmények útján szerzett pénzek átmosása? - tette fel a kérdést. Oláh Sándor az „utolsó szó” jogán szólt az egybegyűltekhez. A nagybeteg politikus arra kérte megrázó beszédében Vásárhely népét, hogy újra dr. Szabó Lajosra adja le a voksát május 8-án. D. L. (Fotó: Pintér József) Lippait is pereli Csapó Dr.Csapó Balázs szegedi önkormányzati, független képviselő pénteken sajtótájékoztatón jelentette be, hogy rágalmazás vétsége miatt pert indított dr. Lippai Pál szegedi polgármester, Tűhegyi József alpolgármester és Csonka Gábor az ipari vásár és piacigazgatóság igazgatója ellen, valamint a Tisza partján szerkesztett Délmagyarország című napilap ellen sajtó-helyreigazítást kért, mert etikátlannak találta a főszerkesztő ténykedését Csapó elmondta, hogy február 22- én a közgyűlésen a napirend előtt bejelentést tett a szegedi vásár és piacigazgatóság gazdálkodásáról. Ezt követően elementáris erővel támadták a közgyűlésen, majd a Délmagyarország hasábjain a város vezetői, ám az a véleményét nem közölték. Csapó doktor a szegedi városi ügyészségnél bejelentést tett a vásárigazgatóságnál tapasztalt bűncselekmény alapos gyanúját keltő visszaélések miatt. Az önkormányzat fenegyereke rámutatott arra, hogy a közgyűlés tudomására hozta, Csonka Gábor vásárigazgató tavalyelőtt július végén két beosztottját arra kérte, az igazgatóság pénztárából vegyenek fel 5-5 millió forintot és azt saját nevükön a Szőveg és Vidéke Takarékszövetkezetnél helyezzék el 26 százalékos kamatozású betétre. Miután ez megtörtént, 1992. augusztus 31-én a betétkönyvből kivették a 10 millió forintot, majd a kamatokat is felvették, amit állítólag az igazgatóság OTP-nél vezetett egyszámlájára fizettek be. Csapó érthetetlennek tartja, hogy a bejelentést követően miért érte őt a rendkívüli támadás, hiszen csak kötelességét teljesítette. Arra az újságírói kérdésre, hogy vajon a Délmagyarország főszerkesztője, Dlusztus Imre és Csonka Gábor között milyen személyi összefonódás létezik, Csapó azt válaszolta: tudomása szerint Dlusztus a vásárigazgatóság sajtófőnöki teendőit látta el (vagy jelenleg is ott dolgozhat, bár erre az utóbbi tényre nincs bizonyítéka), ám a revizori vizsgálatból arról értesült, hogy Csonka kb. félmilliónyi összeget utalt át annak az üzleti körnek, amelyhez Dlusztus is tartozik, egy kft. révén kapcsolatban áll a DM első emberével. Csapó azt a különös körülményt is az újságírók tudomására hozta, hogy Lippai polgármester a február 22-i közgyűlésen bejelentette, a piacigazgatóságot már nem vizsgálja a rendőrség, a kutatást lezárta, holott, a rendőrség csak február 28-i keltezéssel fejezte be az ellenőrzést, Lippai a finálét megelőlegezte. Ez az ügy - úgy tűnik - rendkívül szerteágazó, csápjai átkarolhatják Szeged közéletét, politikai tisztességét is érintve, a kiáramló szagok egyre bűzösebbek, ezért részletes tényriportban lapunk hasábjain jövő héten visszatérünk a rendkívüli összefüggésekre. (halász) Orbán Viktor Szentesen Nem a Marsról jöttem Beismerő vallomással kezdte tegnap délutáni programját Orbán Viktor, a Fidesz elnöke Szentesen. Elkéstünk, hát elkéstünk mondta a szép számú hallgatóságának. Mert Fábiánsebestyénben voltak, az ottani tsz-elnöknél, aki a Fidesz képviselőjelöltje a szentesi Cseuz Lászlóval egyetemben. Pedig a pontosság a királyok erénye — folytatta Orbán Viktor — de ez egy plebejus párt. Még az elején történt, hogy egy idős úr „nekirohant” Orbán Viktornak. Ugyan, sorolná már el, hogy eddig mely gyárakban, üzemekben dolgozott, hiszen az országot irányítani csak élettapasztalattal lehet. Az „igazoló bizottság” jelenlévő tagjainak jelentette hát az elnök, hogy ő egy faluban született, minden nyáron a tsz-ben dolgozott, az állami gazdaságban meg kapcsolta a szőlőt. Majd gimnázium, egyetem, Oxford, s a Mezőgazdasági Minisztérium vezetőképző intézetében is — nem szó szerint — de földközelben volt. Az elmúlt négy évben pedig járta az országot. És családja is van, nem a Marsról jött. Ismerem az élet nehéz oldalát — jelentette ki Orbán Viktor. És nem szereti, ha ilyen hangot ütnek meg a fiatalokkal szemben. Mert az ország nehéz helyzetben van, amennyiben nem tudják megnyerni a fiatalokat, akkor ki teszi rendbe a dolgokat. A médiaháborút egy amerikai folytatásos filmhez hasonlítja. Arra nincs esély — véleménye szerint — hogy a mostani kormány rendezze ezt a kérdést. Jó közszolgálati rádió és televízió nincs — említette — csak akkor képzelhető el, ha van mellette kereskedelmi tévé és rádió. A kormány azért akar rátenyerelni ezekre az eszközökre, mert tájékoztatási monopóliumot élvezne. A rádiós elbocsátások kapcsán úgy vélekedett, nem mindenki jó szakember, akit kivágtak, és nemcsak bolondok maradtak bent. A Magyar Rádióban és Televízióban egyébiránt dúl a népies-urbánus háború. Az oktatásról az a véleménye a Fidesznek, hogy az elmaradott településeken csökkenteni kell a hátrányt, a nyolcosztályos iskolarendszert megtartva. Ha a gazdagok kasztosodnak — mondotta Orbán Viktor — a szegények meg gettósodnak. A felsőoktatásban pedig ki kell nyitni az egyetemek, főiskolák kapuit. Ismeri ő az agrárágazat gondjait is, hiszen az apósának 80 holdja van Szolnok határában. S akad neki tapasztalata, lévén 73 éves, meg lelkesedése, de nincs traktora a földműveléshez. Vesz majd a család egy gépet, ám meglehet, hogy belebuknak. Ő egyébként sosem volt a kárpótlás híve „gondolhatják, mi volt otthon” — mondotta. A kárpótlás morális vétke a kormánynak. — balázsi — rt0-n vagyok megtisztelve, nem pzedig fordítva, hogy beengedtek ebbe a téesztbe ” - e rokonszenves szavakkal üdvözölte Orbán Viktor Fábiánsebestyén népét a Kinizsiről elnevezett termelőszövetkezetben tegnap. Itt tett ugyanis tisztelgő látogatást a Fidesz elnöke, a szentesi nagygyűlésre menet. S hogy miért épp e helyt? Amint Farkas Sándor, a Fiatal Demokraták Szövetségének megyei alelnöke, a Kinizsi elnöke, választókerületi képviselő elmondta: a megye ezen félreeső szögletében erős a Fidesz tábora — ezt egyéb- Én vagyok megtisztelve ként a sajtófogadás helyszínén föltornyozott impozáns narancshalom szemléletesen jelezte is. Mi érdekelte Orbán Viktort a faluban? Minden. Elsősorban a földtulajdonviszonyok iránt érdeldődött, s megtudta: a magángazdák és a téesz kapicsolata kimondottan optimális Fábiánban. Példának okáért, zöldbárózás mint olyan, „nem van”, és nem is volt A pártelnök egyébként a területi lovasszövetséghez is ellátogatott, és mit mondjunk, nem ült fel a magas lóra. A sport utánakkor, mint megtudtuk , korántsem idegen tőle, amúgy általában, a napi focit a fokozott munka mellett sem tagadja meg magától. Idézett« kezdtük e pár sort, fejezzük is be azzal: "Nem szeretnék oly elpáholt és tohonya lenni, mint egyes politikusok" — mondta. Na, vajh mire gondolt? F. CS. 1994. márc. 26., szombat DÉLVILÁG