Reggeli Délvilág, 1994. július (5. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-23 / 171. szám
Olyat kérdezz, amit eddig nem kérdeztek Sztereotípiákról ne beszéljünk, mert annak semmi értelme ” — látott el jótanácsokkal Markos György az interjú előtt. „Igyekszem" — ígértem neki. „Próbálj meglepni jó kérdésekkel" — kérte még. Markos György a Nyári Szünet Színház kabaréestjének ún. sztárvendége volt a közelmúltban. — Láttam, hogy a falon szegedi színészek portréit nézegetted. Vannak köztük ismerősök? — Vannak. A Mikroszkópról, a Madáchról, volt akivel együtt dolgoztam. Nem most, vagy húsz éve. — S jóban vagy a színészekkel? — Persze, mindenkivel jóban vagyok, aki nem csinált különösebben látványos disznóságot. Nem kötözködöm, örülök, ha egy kollégám jó vagy jobb, mint én. Ez doppingol a munkára, soha nem ismertem azt a szót, hogy irigység. Mindenkit szeretek, s ha jól dolgozik, az nekem öröm. — Az számít, hogy telt ház, fél vagy negyed ház néz téged? — Igen, ez azt jelenti, hogy a szervezés hogy dolgozott Nálunk, profiknál az a felállás, hogy ha a szervező nem dolgozik, akkor veszi a munkakönyvét és eljár. Soha nem a közönséget kell hibáztatni. Ha valamit tudnak az emberek, akkor eljönnek. A megmagyarázást nem engedem, az nem érdekel. A focit például gólra játsszák. „Dodóka, nem rúgtad be, akkor lecserélünk" Kész. Az más, hogy valaki csinál valami förmedvényt, s a közönségnek ez nem kell. — A fociról jut eszembe: mit szólsz, hogy újra volt a vében magyar a döntőben? — Föl van ez is fújva. Miért ne lehetne magyar a bíró? Örülök, hogy jól dolgozott, de ettől még a magyar foci mélyen a béka feneke alatt van. De számomra tök érdektelen a foci, soha nem is érdekelt Legutóbb az ’54-es berni világbajnokság érdekelt, ott megkaptuk a magunk csomagját . Hogy állsz a polgárőrséggel? — Egy ország lélegzése, az idegenforgalom és még sok minden attól függ, mennyire van közrend, mennyire tisztelik az emberek a törvényeket — Akkor ebben nem ismersz tréfát. —Én egyáltalán nem vagyok tréfás. Valaki kitalálta, hogy humorista vagyok kaszkadőrnek indultam, aztán színpadi ember lettem, gitáros, zenész. Hol ezt csinálom, hol azt A Nádas-szisztéma azért állt le négy éve, mert elhatározták, hogy én duett vagyok Nem vagyok duett. Neki is van egy neve, meg nekem is. A „Nádas” nem a keresztnevem. S majd én eldöntöm, hogy mit csinálok Soha nem gyűjtöttem vasútállomásra, nálam nem a pénz dominál. Kell az is, de nem mindenáron — Te nem haknizol? — Nem. Időnként fellépek, de nem haknizok, nem gyűjtök. Annyit keresek, amennyiből létezem. Ha bárhova elmegyek fellépni, s ott jól érzem magam, az már nem hakni. A hakninak rossz a szaga, s a kollégáim többsége nem is él ezzel. A tehetséges, normális emberek nem hakniznak, hanem előadást tartanak. Egy Feleki Kamillnál, egy Latabár Kálmánnál, vagy apámnál sem volt hakni. — Egy estre kész műsorral érkezel? —Nem, soha — Nem tudod, mit fogsz csinálni? — Nem, ez mindig attól függ, hogy belépek, aztán ott mi újság van. Nem akarok mindenáron szórakoztatni, az sem biztos, hogy ez a dolgom. Lehet, hogy olyan fogadtatásban részesülök, ahol csípőből vissza kell tüzelni. Pécsett is provokáltak... — Hogyan? — Tudták, hogy nem kifejezetten a jobb oldalon állok. Ezt nem hangoztattam, de megkóstoltak. Csendesen végighallgattam, aztán olyan kapott, hogy nyulat fogott. Engem azért kiképeztek az elmúlt pár évtizedben, s tudom, hogy nem vitéz Kőbányai Horthy Miklós a mi legjobb vezetőnk. — Miket csinálsz mostanában? — Nem tudom. Sok mindent Filmet gyártunk a tévében, kanyarodok vissza a zenéhez A Vidám Színpadon van egy főszerepem, és dolgozom a Mikroszkópon is. Lehet, hogy ősszel csinálok egy önálló műsort, ahogy futja az energiámból. Nem akarok mindenáron mindenhol szerepelni. Az a célom, hogy visszahozzam a nézőket a pornótól, a horrortól. Ez a nép nagyon tehetséges, s a kollégáim legalább olyan jók, vagy tízszer jobbak, mint a külföldiek , rossz dolog, hogy az anyagiak miatt nem tudnak a világhír felé törni. — Te is ide tartozol? —Nézd, én már elmúltam negyven, nincsenek nagyravágyó elképzeléseim. Lehet, hogy én vagyok a hülye, de engem soha nem vonzott az arany, csak a Petőfi. Nincs gyűrűm, láncom, Mezőim, villám, még videóm sem. Szegény megboldogult édesapám mondotta: „Fiam, neked barátaid legyenek". ARATÓ LÁSZLÓ „Lehet, hogy én hülye vagyok” — véli Markos György Pótfelvételik, átjelentkezések Még egy hétig, azaz július 29- éig jelentkezhetnek pótfelvételire azok a diákok, akik nem kerültek be a felvételi lapjukon megjelölt felsőoktatási intézménybe. Pótfelvételit hirdet a Miskolci Egyetem jogász szakának levelező tagozata, a békéscsabai Körösi Csoma Sándor Főiskola a román és a szlovák nemzetiségi tanítói szakra, a szegedi Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolai Karának több levelező tagozata, valamint a Gödöllői Agrártudományi Egyetem a Magyar Televízió munkatársai részére meghirdetett kommunikációs-technika szakra. Pótátjelentkezésre 17 felsőoktatási intézmény ad lehetőséget. Az érdeklődők augusztus 1-jéig jelentkezhetnek. A kérvényt az egyetemek és főiskolák tanulmányi osztályára kell benyújtani. Csatolni kell a felvételi elutasításáról szóló határozat eredeti példányát, a felvétellel kapcsolatot egyéb dokumentumokat, az adott intézményben adható többletpontokat, valamint a felvételi mentességet igazoló iratokat. mmAm A Mindent vagy semmit műveltségi vetélkedő közel egy éve alatt már szinte minden megtörtént Könnyebb győzelmek és nagy csaták, megdöbbentő eredmények, sorozatgyőzelmek, váratlan kudarcok, nagy vesztesek és nyertesek szereplése, a legnagyobbak összecsapása és bajnokok avatása. A sorozatgyőztesekért, a legjobban szereplőkért egy ország izgul, bátorít drukkol értük. Egy érdekes esemény, sikeres szereplés, beszédtéma a családban, munkahelyen, társaságban, így az eredményt sokkal többen ismerik, mint ahányan látják a műsort Felmérések szerint tartalmilag a legmagasabb pontszámúra értékelt ismeretterjesztő műsor. A Mindent vagy semmit július 20-ai adásában, dr. Telegdi László nagyon szellemes és szimpatikus játéksorozat után megnyerte a játék történetének legértékesebb autó főnyereményét a KORANDO terepjárót 1 millió 719 ezer forint értékben. Itt megáll nem kockáztat tovább. Vérbeli játékos, aki jó helyzetfelismeréssel ha pontjai engedik kockáztat lazít partner a játékban játékostársai és a játékvezető számára is. — Hogy érezte magát a műsor alatt? — Nagyon tetszett, hogy Vágó István is, de Márta is, meg a képernyő előtt meg nem jelenő stáb tagjai, mindent elkövettek azért, hogy az amúgy is izguló, lámpalázas versenyzők minél felszabadultabban tudjanak a műsorban részt venni. Mindent elkövettek azért, hogy a résztvevők szabadabban, oldottabban játszhassanak. — Vágó Istvánról, a műsorvezetőről, milyen benyomást szerzett a kilenc forduló alatt? ■— Könnyed, szívélyes hangot üt meg, de azt azért lehetett látni, hogy milyen alaposan és komolyan készül az egyes műsorokra, mennyire komolyan veszi. Ez a könnyedség komoly professzionális hozzáállással párosul. Aminek az eredményét azt hiszem a nézők is láthatják, hogy egy nagyon jó műsor jön le belőle. — Mennyire érezte, hogy drukkol Önnek a Vágó úr? — Ezt igazából nem tudom. Úgy érzem, hogy drukkol nekem, de a többi játékosért, az ellenfeleimért is, amit így tartok helyesnek. — És Ön nem izgult túlságosan? — Kicsit — meséli dr. Telegdi László. — Mindig is jó vizsgázó voltam, s a drukktól gyakran elfelejtett információk, adatok jöttek elő az agyam rejtett zugából. Talán ezért is szeretem a vetélkedőket Évek óta játszom, a Rádióban részt vettem a „Dupla vagy semmi” adásában, a „Ki nyer mában” és a „Fültörőben”. De a televízióban is próbálkoztam, az „Elmebajnokságban”, a „Szó, zene, képben”, és tavaly megnyertem az Erkel és kora című játékot, amellyel egy kétszemélyes, értékes utazást kaptam, s a feleségemmel szeptemberben utazom. — Úgy tudom, min is matematikával foglalkozik mint Kodaj Bence. — Igen Matematikus vagyok, a Központi Statisztikai Hivatalban. Itt tulajdonképpen nem a matematikai tudás dominált egyikünknél sem, ám a rendszerezettség, a memória, az összefogott tudás jellemző a matematikusokra. — Miért nem ment tovább a tizedik fordulóra? — Úgy éreztem, nem szabad tovább kockáztatnom az autót. Tudom, hogy ez csak játék, de ha az ember megnyer egy több mint másfél milliós autót akkor 3-400 ezer forintért nem veszítheti el. — Mi lesz a kocsi sorsa? — Beleszerettünk az autóba, de mindenképpen el szeretném adni, mivel egy terepjáróra nincs igazán szükségem sem nekem, sem a lányaimnak. Ám a régi, öreg Ladámat szeretném lecserélni. A nézők láthatták, hogy megnyertem az autót arra azonban kevesen gondolnak, ezután komoly adót kell fizetnem. Ami nem csak rám vonatkozik természetesen, hanem az új módon nyert tárgyak után mindenkire. — Változik-e az élete a vetélkedő hatására? — Nem, és nem is szeretném, hogy változzon. Nagyon boldogan élek a feleségemmel már 24 éve, és van két csodálatos lányom, 23 és 21 évesek. Dr. Telegdi Lászlónak csak gratulálni lehet azonban a játék tulajdonosai, szerkesztői már az újabb játékosok sikerére, a következő jelentős eseményre, a 150. adás megünneplésére készülnek. TÓTH ANDREA Mindent vagy semmit Telegdi esze autót ért mmmmm tammümm PRÓBÁLJÁK AZ OTELLÓT. A Szegedi Szabadtéri Játékok következő bemutatója Verdi Otellója lesz. A Dóm téren már javában folynak a próbák Vámos László rendező irányításával Csikós Attila díszlete készen van, ebben fog debütálni az új forgószínpad. Jelmezeket még nem öltenek, egyelőre rövidnadrágban, pólóban, farmerben gyakorol a ciprusi udvar. A mellékszereplők már mind itt vannak. A három főhős közül eddig egyedül Jago, azaz Szilágyi Károly érkezett meg. Tokody Ilonát (Desdemona) vasárnapra, a címszereplő Gianfranco Cecchelét tegnap estére várták. (Kantok Csaba felvételén balról jobbra: Szalay Miklós karigazgató, Gyüdi Sándor és Vámos László rendező.) se, 1994.,X. 23., szombat Symposiumból nevű folyóiratból volt már néhány, most itt a legújabb. Az „Ex”, Veszprémből. Három számuk jelent meg eddig: az első monográfia volt, a másodikban Danilo Kis varrógéphez való viszonyát vizsgálták, a harmadikból pedig felolvastak csütörtök este az úgynevezett szerzői esten, a TheAlter színházi fesztivál másnapján. Ezzel együtt megnyitottak egy kiállítást is a JATE Aulájában Maurits Ferenc képeiből, Fekete hálózsákok címmel. A találkozón megjelent szerzői gárda meglehetősen foghíjas volt. Ettől függetlenül jól szórakozott a közönség Bicske István jóvoltából, aki színészként papírra vetett gondolatait olvasta fel. Bicske a Jel Színház tagja, s amikor Nyugat-Európában jártak néhány éve, naplót írt próbákról, előadásokról, meg arról, ami történik ilyenkor. Röviden arról van szó, hogy egy közel-keleti színház és annak összes tagja belekeveredik mondjuk Amszterdam forgatagába, s eközben remek dolgok esnek meg. Azokról az emberekről szólt az írás, akik ott érzik otthon magukat, ahol éppen vannak. Ők a világpolgárok. Meg a színészek. Alternatív fesztivál Szerzők és hálózsákok Ők azok, akiket egy korsó sör éppúgy meg tud igézni, mint egy gyönyörű szempár, s képesek mindent felejtve átadni magukat ezen szépségeknek. A már említett Maurits Ferencről is hangzott el írás, róla azonban minden szónál többet árulnak el a képei. A fesztivál tematikája a Balkánt célozza, amelyet egy általam igen kedvelt moralista, E. M. Cioran úgy jelölt, ez az a vidék, ahol egy szót hajtogatnak szüntelen: sors, sors, sors... Balkáni látleletek ezek a képek is, az ember elembertelenedése az embertelen pusztításban. (Ez nem nyelvtörő játék volt.) Fekete hálózsákokba zárt életek és remények. Koponyák, húsuktól megfosztott fejek, tudatuktól elrabolt testek. Valaha férfiak, nők. Valahol Európában. (Most Szegeden, de csak néhány napig.) (arató) DÉLVILÁG