Reggeli Délvilág, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-22 / 195. szám
berhez című költeményét Vargáné Bevtz Márta adta elő. Makó díszpolgára Fazekas Lajos, a város egykori rendőrkapitánya lett, aki az 1956-os forradalom idején tanúsított helytállásával érdemelte ki a megtisztelő címet, valamint Domokos Géza pedagógus, aki évtizedeken átívelő oktató-nevelő munkájáért részesült az elismerésben. A Makó Városért címet négyen nyerték el: Katona Pál esperes, Szabó László kézilabda-olimpikon, dr. Szalay Ferenc hagymakutató, illetve — posztumusz kitüntetésként — Nagy Gyula szobrászművész. Dr. Sánta Sándor négy polgármesteri elismerő kitüntetést is átadott. A díjazottak: Halasi Imre, a Makói Gazdasági Egyesület elnöke, Jámborné Balogh Tünde, a makói művésztelep vezetője, dr. Keczer Tamás, az önkormányzat Humánpolitikai Irodájának vezetője, valamint dr. Mihálka György, a Városi Vegyeskar karnagya. Az ünnepség a zeneiskolai növendékek rövid kamaraelőadásával zárult. A Városháza udvarán a Szegedi Nemzeti Színház művészei — közöttük Busa Tamás, Szilágyi Erzsébet és Vajda Júlia — adtak opera-, musical- és operettdarabokból gálaműsort. Augusztus 20-án derűs napra ébredt a város. Reggel a Petőfi park várta az érdeklődőket, ahol önvédelmi és biztonságtechnikai bemutatót láthattak a gyerekek, később pedig — az Árkádia Színpadon — szegedi színművészek előadásában vidám vásári komédiát. Nem maradhatott el a szokásos kirakodóvásár sem, igaz, ez utóbbi mintha évről évre szegényesebb lenne... A délelőtt másik fő helyszíne a Maros-parti strand volt, ahol Szilágyi Gyula városi képviselő nyitotta meg a sportnapot. Itt egyebek közt lábtenisz, strandröplabda, pingpong és kispályás foci volt a program, délután vízisportbemutatóra is sor került. Szent István ünnepéről természetesen az egyház is megemlékezett. A Szent István téri templomban ünnepi szentmisét celebrált Gyulay Endre szegedcsanádi megyés püspök, majd körmenetre is sor került — ezt követte a Te Deum. A főtéri szökőkútnál műsort adott a Majorette Csoport és a Kankalin Táncegyüttes is. Egy órával később nyílt meg a Makói Művésztelep idei zárókiállítása a József Attila Múzeumban. A Kárpát-medencei magyar képzőművészetről izgalmas keresztmetszetet nyújtó tárlat előtt dr. Sánta Sándor mondott köszöntőt, majd dr. Dömötör János ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a műalkotásokat. Az ünnepnap estéje az Árkádia Parkszínpadon Harangozó Teri, illetve a Maros Néptáncegyüttes fellépésével zárult, a fiatalok pedig a Közösségi Ház udvarán megrendezett lézerdiszkóban szórakozhattak éjfél utánig. SZABÓ IMRE BMX-bemutatón át a térzenéig, bajnoki női kézilabda-mérkőzésektől az íjászaton keresztül a nemzetközi veteránjárművek találkozójáig az égvilágon mindennek helyt adtak itt, ami a jó nyolcszáznyi összegyűlt szórakozását szolgálta. Pónilovaglás, kocsikázás — sőt, még sétarepülhetett is, kék ég alatt, zöld föld felett, aki akart! Ünnepi megemlékezést dr. Rapcsák András országgyűlési képviselő tartott. A jókedvű sokadalom a sportpályán gyűlt össze, mely sokadalomban egyébként Sajti Mihály polgármester is elvegyült. Amikor megkérdeztük tőle, az ittenieknek mit jelent augusztus 20-a, államalapító Szent István királyunk, vagy inkább az új kenyér ünnepét, így válaszolt: — Faluhelyen, tehát nemcsak nálunk, de a községekben általában, az új kenyér ünnepeként tartják számon az emberek ezt a dátumot. A búza, a kenyér az életet jelenti a nép szemében, augusztus 20-a tehát az élet ünnepe... Persze, a magyar életé, amelynek folyamatossága a Szent István-i hagyományok nélkül nem lett volna elképzelhető. — A falunapot mióta kötik össze itt augusztus huszadikával? — Ez a legelső alkalom a két jeles nap összekapcsolására. Szeretnénk hagyományt teremteni Székkutason ezzel. Most pediglen nézzünk körül a falunapon, mi hol, merre! Éktelen kattogással-durrogással futottak be a sportpályára a nemzetközi veteránjármű-találkozó résztvevői. Olasz, szlovén, horvát, szlovák, cseh, osztrák, német egyaránt akadt a versenyzők között , ám a legrégebbi kocsit kétségkívül a bordányi Kisapáti család birtokolta, egy 1904-es Maurer Uniont. De voltak itt veteránautósok mindenhonnét az országból. Dobó László például Budapestről érkezett, Skoda 1102-esével, amit ’46-ban gyártottak, és hetvenegy óta az övé. Kimondottan jól tartja magát a kocsi, még az igazoltató rendőrök is, hogy is mondjam, elismerésüket fejezték ki láttán... A köznapi forgalomban Dobó úr azonban ennek ellenére mégis inkább új Wartburgjával vesz rész. Strasszner Szilvia, Csizmazia Zsuzsa és Schöberl Ernő egyenest Sopronból érkeztek, s hogy mivel? Egy 1960-ban „épült” DKW Juniorral, tíz éve vették roncsként, négy évbe telt, amíg felújították, eredeti alkatrészekkel. Az orosházi Nóbik Sándorék harminckilencben gyártott Citroennel jöttek. — Tíz-tizenkét éve a miénk — mondta Nóbik úr —, ma már nem használjuk, de a restaurálása utáni évben mentem vele vagy 15 ezer kilométert. A fiam meg fejébe vette, az Eiffel-torony alatt akar vele parkolni. Kiautózott hát Párizsba, a torony alá, ahol ha hiszik, ha nem, 1, azaz egy szem üres parkolóhelyet talált, oda rögvest be is állt. Aztán még elment vele La Havre-ba, és Marseille-be, baj nélkül hozta haza a járgányt. — Honnét önöknél ez a nagy autókultusz? — Jónevű autószerelő vagyok Orosházán. Öcsém, Ferenc az autocross szerelmese, a bátyám, Gyula, hajómodellvezetésben és -versenyzésben világbajnokságot nyert, a lánya, Nóra pedig nemzeti bajnokságot. Nem mindennapi család vagyunk... De Galambosi Mihályék sem kimondottan azok! Élettársával, Máriával együtt gyermekeket lovagoltatnak, kocsikáztatnak saját pónijaikon, illetve bordájukon. Galambosi Mihály különben a székkutasi Új Élet Tíz csikósa , Mária pedig már szerepelt is a pónik kapcsán lapunkban, valamikor, még a télen! Tízpercnyi lovaglásért csak öt forintot számítanak föl — mit mondjak, lovagolni olcsóbb volt a székkutasi falunapon, mint sétarepülni! Mert egy tízperces repülés gyerekeknek nyolcszáz, felnőtteknek ezer forintjába került. Azért lóra, repülőre egyaránt volt jelentkező, s nem is kevés. — Hamarább tudtam lovagolni, mint írni-olvasni — mondta még Galambosi Mihály, miközben épp Balázs Andrist lovagoltatta. Aki szintén nem először ül már lovon, látszik is tartásán, egyébként Vásárhely mellett élnek, tanyán. És most pedig nézzük, kinek miképp tetszett az augusztus 20-ával egybekötött falunap! Greguss Imrének és nővérének, Horváthné Greguss Zsuzsának leginkább a kutyabemutató nyerte meg tetszését. Őrzővédő ebek mutatták be ebbéli tevékenységüket — hát, mit mondjak, nem szeretnék annak a bőrében lenni, akitől megőriznek-védenek valamit (kit). — Ja, meg nagyon finom volt a marhapörkölt! — mondta még Greguss Zsuzsa. — Pörköltfőzőversenyt is rendeztek, ha jól emlékszem, Csikós Ferenc főztje lett az első, Kerekes Zoltáné a második. Most pediglen, végezetül, következzék Héjjá Anett, Majorosi Mónika és Csala Virág — azaz három tini véleménye. Egybehangzóan állapították meg: ilyen jól sikerült rendezvényre, mióta eszüket tudják, még nem akadt példa Székkutason. — És a tavalyi falunap? — kérdeztük. — Azt elmosta az eső... FARKAS CSABA A csongrádi Aranyszigeten Mindannyian átéljük az ünnepnapok jelentőségét. Ha szerencsénk van, nagyon sok alkalommal az életben. Azért jó lenne tudni, hogy a csongrádi Aranysziget Otthon 130 lakója hányszor öltötte fel ünneplő ruháját, mondjuk, Szent István tiszteletére. Hogy elérkezett a várva várt nap, aki csak tehette, beült az aulába. Ki szemlélődő közönségként, ki a program szereplőjeként. Az utóbbiak közül, persze hogy az asszonyok még elvégzik az utolsó simításokat ruháikon. Sikerrel. Bizony hogy megakad rajtuk a férfiszem, így nem marad el a megjegyzés sem: milyen szépek! És kedvesek. Az idősebb korban is. Közösen elénekeljük a Himnuszt, majd utána meghallgatjuk Kondorosi János (szintén az otthon lakója) ünnepi beszédét. A program többi része is e téma köré rendeződött: összeállítás népszokásokból, mely a meghívóban az új kenyér ünnepe falusi módon címet viseli. Megelevenedik előttünk az aratóünnep, láthatjuk a kenyérsütés néhány mozzanatát, ismétlem, az otthon lakóinak, dolgozóinak előadásában. Miközben énekelnek is hozzá, gyönyörű szép nótákat énekelnek, mint például az Erika, hajlik a búzakalász kezdetűt. És felhangzik a citeraszó is, Mezei János és Sztana Ödön bácsi kíséri a nótázókat, immár az egész aula zeng az éneküktől. Eszembe jutnak Derdákné Harmatos Ibolya igazgatónő szavai: ünnepeljünk gyönyörű otthonunkban. LOVAS J. JÓZSEF Tűzvirágos Korondiak Külföldi művészeket fogad ezekben a napokban Balga József, a Tiszai Galéria tulajdonosa. Pontosabban: Hargita megyéből köröndi népművészek mutatják be munkáikat Csongrádon. Babos Miklós és Babos István fekete kerámiáit, Máté Kati Imre és Máté Kati István fazekasmunkáit, valamint Szász Árpád taplász alkotásait láthatja a galéria közönsége. Korond Székelyföld legnagyobb fazekasközpontjának tekinthető. Míg korábban mázatlan edényeket készítettek a művészek, a századforduló körül váltotta fel a már megszokottat a mázas, díszes edények készítése. A mázas köröndi kerámia stílusának kialakulását többféle hatás eredményezte, többek között a tordai és a mezőtúri fazekasság hatását kell itt megemlíteni, a bennük kialakult népies, szecessziós stílust. A köröndi edények ma is olyan népszerűek, mint korábban. Az egyik vonulatát a kékfehér edények alkotják, a másikat, melyen legjobban érződik a mezőtúri hatás, a kék-zöld piros szín ecsetes díszítés jellemzi, a bútorfestésre emlékeztető virágmotívumokkal. A megnyitón Nagy Vera művészettörténész, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum munkatársa szólt a köröndi fazekasság történetéről. A most bemutatott munkák közül a székely színes, mázas kerámia hagyományait őrzik magas színvonalon a Máté testvérek. Heten vannak testvérek, mindannyian fazekassággal foglalkoznak. A mesterség a családban apáról fiúra öröklődött. Ugyancsak családi hagyományt őriz Babos Miklós és Babos István. Mázatlan edényeikkel a korábbi hagyományokhoz nyúlnak vissza, de már a mai kor ízlésének megfelelő díszítéssel. Talán kevésbé ismert munkát mutat be a taplász Szász család. Az apa, Árpád, ugyanúgy mint fia, a szülőktől tanulta a mesterséget. A bükkfák és ritkábban a nyírfák törzsén fejlődő taplógomba gyűjtése és értékesítése igen régi tevékenység Székelyföldön. Kalapokat, sapkákat, dohánytartókat, kézitáskákat készítettek belőle. Mára különböző dísztárgyakkal egészült ki a sor. A jelenlévő művészek szombaton és vasárnap délelőtt bemutatót tartottak a galériában, maga a kiállítás pedig augusztus 27-ig áll a közönség rendelkezésére. (lovas) Tüzijáték Szegeden Köröndi mesterek Csongrádon F Kutas lóra, repülőre alunap volt Székkutason augusztus 20-án — de még milyen falunap! Körzeti labdarúgó-bajnokságtól kezdve DKLVILAG iPAI 1994. aug. 22., hétfő