Reggeli Délvilág, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-25 / 21. szám

Vásárhelyen Hamarosan meleg vízzel fűtenek Vásárhelyen nagy intenzitás­sal folynak a közgyűlés által el­fogadott geotermál program megvalósítására irányuló munká­latok. Miután kutat fúrtak a Ba­golyvár közelében, immár fél éve erről a helyről biztosítják a hódtói városrész lakóinak meleg vízzel történő ellátását. Ott 600 méter szakaszon fektették le a vezetéket Kurunczi Mihálytól, Vásárhely főenergetikusától afe­lől érdeklődtünk, mik a további terveik.­­ A távvezeték hamarosan el­jut a Mátyás utcáig, s vélhetően már májusban az ott meglelhető lakótömbökben is ugyanezt a meleg vizet használhatják. Ezt követően látunk hozzá a kórházi ág kiépítéséhez, aminek befeje­zése a nyárra várható.­­ Erről a kútról 43 fokos me­leg vizet biztosíthatnak a laká­soknak, intézményeknek. Értesü­léseink szerint a távfűtést is ter­málvízzel igyekeznek megoldani. Hogyan? — Csongrád megye termálvíz­készlete köztudottan gazdag, Vá­sárhelyé különösképpen. Nem árt tudni a következőket: a me­leg víz hőfoka kisebb, mint ami a távfűtésnél szükségeltetik, ám követelmény, hogy azonos mi­nőségű legyen az ivóvízzel. A Bagolyvár közelében elegendő volt 1100 méterig lefutni, s már­is a felszínre tört a kívánt minő­ségű és hőfokú termálváz. A táv­fűtésnél nem annyira fontos a víz minősége, de az már igen, hogy hőfoka legalább a 80 Celsiust el­érje. Ezt a kutat a Liszt Ferenc és a kőfal közötti szabad terület­re tervezzük. A termálvizet in­nen eljuttatjuk a hódtól, majd az Oldalkosár utcai fűtőműhöz. Az utóbb említett helyről bizonyos mennyiségű meleg vizet a stran­don hasznosítják majd. — Mennyibe kerül ez a beru­házás? — Mintegy 200 millió forint­ba. A következő fűtési idényre minden bizonnyal már termál­vízzel melegítjük a lakásokat, intézményeket. Ez lényegesen olcsóbb, mint a földgázzal elő­állított hőenergia. Vásárhelyen ezért emeltük mindössze 34 százalékkal a meleg víz és a távfűtés díját, miközben szerte az országban 40—50 százalé­kos tarifaemelést tapasztalhat­tak a fogyasztók. — A későbbiekben nem terve­zik a szolgáltatási díj további nö­velését? — Ez attól függ, mennyivel drágul az áramszolgáltatás. Amíg a kutak fúrására, a táv­vezeték kiépítésére felvett hi­tel futamideje nem jár le, ad­dig elképzelhető minimális tarifaemelés, de utána aligha. Számunkra rendkívül előnyös, hogy helyi energiahordozóról van szó, és nem importált föld­gázról. Azonkívül környezetvé­delmi szempontból sem elha­nyagolható az általunk szorgal­mazott megoldás. Nem szólva arról, hogy a város hideg ivó­­vízkészletén is takarékoskodha­tunk ezáltal. Pusztakeresztúri Kurunczi Mihály Legálisban A Köztestületi Magyar Agrárkama­ra arra törekszik, hogy bármilyen kur­zus kerüljön is hatalomra, ne verhesse szét a magyar mezőgazdaságot. Ez a Köztestületi Magyar Agrárkamara ve­zetőinek bemutatkozó, keddi sajtótájé­koztatóján hangzott el a szervezet bu­dapesti székhelyén. A vezetők azt is ki­fejtették, hogy a köztestületi gazdasági kamarák létüknél fogva legnagyobb el­lenségei az illegális gazdaságnak, mi­vel a tagok a legális gazdaságban kí­vánnak elérni üzleti sikereket, így vár­ható, hogy a kamarák minden olyan kormányzati törekvést aktívan támogat­ni fognak, amely a feketegazdaság visszaszorítását szolgálja. — A Vásárhely melletti ko­­páncsi csupán a régióbéli köz­pontjuk. Az országos hol van? — Kerecsenden, ami Egerhez közel található. Két, gombater­mesztéssel és a gombatermesz­téshez szükséges komposzt elő­állításával foglalkozó cég társult ott annak idején, s jött létre a Korona Gombaipari Egyesülés. Célunk: a csiperkegombával fog­lalkozók tömörítése, hogy minél több, s olcsóbb legyen a piacon a gomba. Fölvevőpiacunk, bél­és külföldön, szinte korlátlan. — A kopáncsi telephelyen mi mindent csinálnak? — Komposzt-előállítással éppúgy foglalkozunk, mint gom­batermesztéssel, van konzervü­zemünk is, és itt vásároljuk föl a termést. Akik tőlük viszik az alapanyagot, azoktól garantált áron visszavásároljuk a gombát. De többnyire maguk értékesítik az emberek, bármely piacon jó áron eladható. Van aztán az or­szágban több telepünk, a fővá­rostól kezdve Győrig és környé­kéig, illetve Kazincbarcikáig. — Maradjunk most Kopán­cson. Miért hoztak létre telepet épp itt? — Mert megfelelőnek talál­tuk. Óriási a gombahiány egyéb­ként a Dél-Alföldön, minden mennyiségű gombát el lehetne adni. A kopáncsi központ a há­rom dél—délkeleti megyét látja el szaporítóanyaggal, gombával. — Csak csiperkegombával foglalkoznak, ugye? — Igen. Telepünkön nagyban folyik a termesztés, de arra tö­rekszünk, hogy minél több, be­oltott komposztot eladjunk, a ter­melők létszámát növeljük. Hogy kik a termelők, milyen nagyság­rendben termelik a gombát? Vannak, akik pusztán kétszáz zsákkal, de akad, aki ezer zsák­nyival foglalkozik. Ők eladásra termesztik, de előfordul, néhány zsákkal visz a termelő csiperke­­mycéliummal beoltott komposz­tot, amit egyébként húszkilós fó­liazsákokban árusítunk. Utóbbi­ak a családi szükséglet kielégí­tésére vásárolnak tőlünk. Vásár­helyen egyébként, tehát a tele­pünkhöz legközelebb eső város­ban csak heten-nyolcan vannak, akik nagyobb méretekben fog­lalkoznak a csiperkével. —Aki termeszti a gombát, hol termeszti? — Kisebb garázsban, pincében éppúgy termeszthető, mint egy­kor csirkenevelésre, szarvasmar­hatartásra szolgáló nagy gazda­sági épületekben. A húsz fok kö­rüli hőmérsékleten terem legin­kább jól a gomba. Termesztési ciklusa két és fél, három hónap. Egy évbe azonban csak három ciklus fér bele, legalábbis a Dél- Alföldön, mert nyáron túl nagy a hőség a gombának. Ilyenkor, télen is terem nagyon szépen, gazdaságilag legjobb azonban a tavaszi, őszi időszak, amikor ke­vesebbet kell fűtőanyagra költe­ni.­­ Említette, az egész régió­ban csak mintegy harminc na­gyobb termelő van, akik az egye­süléssel kapcsolatban állnak. A kopáncsi telep hány termelő igé­nyeit tudná kielégíteni? — Mi csúcstechnológiával, számítógépes vezérléssel dol­gozunk. Heti háromezer mázsá­­nyi komposztot állítunk elő, ez hatvan-hetven családnak tudna megélhetést biztosítani. Érdek­lődő egyébiránt egyre több van. Olyanok, akik nemrég privati­záltak nagyobb istállót, gazda­sági épületet, s most kellően ki szeretnék használni, de azok is, akik például garázsban ter­mesztenék a gombát, kiegészí­tő tevékenységként. A gombá­zás más munka mellett is vé­gezhető. — Egy átlagcsaládnak milyen méretekben kell gombázással foglalkoznia, ha ebből akar meg­élni? — Amennyiben évi kettőe­zer zsákot letermel az illető, az már fedezheti a megélhetést. A piacon korlátlan mennyiségben eladható a csiperke, de mi is visszavásároljuk, mint már mondtam, a termést. Ha az it­teni felvevőpiac telítődni lát­szik, és megszűnik az embar­gó, a volt Jugoszláviába is szál­lítunk majd komposztot, friss és konzervgombát is. Kerecsendi központunk Szlo­vákiába viszi a komposztot, a konzervgombát. Ukrajnába szintén konzerv, Ausztriába, Németországba friss gomba ke­rül. —Itt, kopáncsi telepükön hány ember dolgozik? — Egerből jött ide két szak­emberünk, de foglalkoztatunk huszonhat volt munkanélkülit is, akiket a vásárhelyi munka­ügyi kirendeltség irányított hozzánk. Fölvettünk munka­helyteremtő hitelt is. Jó lenne, ha minél több termelő kapcso­latba kerülne az egyesüléssel. Nekünk kapacitásunk lenne jobban kihasználva, a velünk együttműködők pedig jövede­lemforráshoz jutnának. És a piacon, a boltokban olcsóbb s több lenne a gomba. FARKAS CSABA Lehetne olcsóbb és több is Kopáncson terem a gomba A csiperke kilója kétszáz-kétszázötven forint a me­gyében. Mindezt nem találjuk magasnak akkor, ha tud­juk: az egész délkeleti régióban csiperketermesztők leg­följebb harmincan, ha vannak! Már tudniillik olyanok, akik kapcsolatban állnak a Korona Gombaipari Egyesü­léssel, melynek központja Kopáncson található. Szóval, az ár magas, a termesztői létszám annál alacsonyabb. A továbbiakról Kállai Vince telepvezetőt kérdeztük. Monstre per kezdődött a szegedi bíróságon, amely­ben lapunk is érdekelt Ta­valy januárban Oláh Zol­tán cikket írt a Reggeli Délvilágban és a Kurírban az országúti prostitúcióról, és az ügyleteket kapcsolat­ba hozta az egykori szege­di kisgazdapárti vezére­gyéniséggel és önkormány­zati képviselővel, Hatvani Zoltánnal, aki a riport ál­lítása szerint a prosttüzlet­­ből közvetve hasznot hú­zott. Hatvani polgári peres cjárást indított Oláh ellen, és kártérítési követelése 1 millió forint. A tegnapi bí­rósági meghallgatáson Hatvani Zoltán többször is hangsúlyozta, hogy azért nem tudott 1994 januárja óta elhelyezkedni, mert kurvapecérnek titulálták. Egyébként elmondása sze­rint jelenlegi munkaviszo­nyát is azért függesztették fel, mert az ő szóhasznála­tával élve „kurvapecér”. Hatvani azt is állította, hogy az E5-ös nemzetközi műút mellett lévő tanya, a házban üzemelő büfé nem az övé, hanem feleségéé. Oláh védője, a szegedi sztárügyvéd, dr. Bába Ist­ván keresztkérdéseivel ar­ra keresett választ, miképp következett be az a furcsa állapot, hogy a férjnek semmi köze a feleség ingat­lanához, ahova a lányok melegedni, mosakodni jár­tak. A felperes válaszában­­elmondta, úgy egyeztek meg a házasság előtt nejével, hogy a feleség külön vagyon­ként kezeli a hozományt, ami­ből az értékálló telket és hét­végi házat vették. A kereszt­­kérdések során Hatvani elis­merte, hogy egyharmad részben azért neki is köze van a telekhez, illetve tanyához. Az exképviselő­ cáfolta, hogy az útszéli prostik neki is fi­zettek volna, állítása szerint csak annyi köze volt a telek­hez, hogy a füvet kaszálta. Valószínű, hogy az egyik sarkpontja lesz a peres eljárás­nak, hogy a cikk megjelenése után miért nem kért Hatvani helyreigazítást. A felperes azt hangsúlyozta, hogy lapunk fő­­szerkesztőjét telefonon értesí­tette erről a szándékáról. (Dr. Nikolényi Istvánt, a Reggeli Délvilág főszerkesztőjét a tár­gyalás után megkérdeztük, hogy milyen eljárást kért a fel­peres. Nikolényi elmondta, nem emlékszik, hogy Hatvani telefonon közölte volna korrek­ciós szándékát Különben is en­nek az eljárásnak az a hivata­los útja, hogy írásban jelentik be a helyreigazítási kérelmet. Oláh Zoltán részletesen is­mertette a szóban forgó riport megírásának körülményeit. 1993 végén hallott arról, hogy a prostituáltak meg­fordulnak a szóban forgó büfében. Ekkor kezdett nyomozni Hatvani után, hi­szen mint a közéleti tiszta­ságért küzdő újságíró a köz­­erkölcsöt sértőnek tartotta, hogy egy pártvezérnek és városatyának üzleti kapcso­lata legyen az útszéli szere­lemben élő lányokkal. Csak­nem húsz alkalommal meg­fordult a Hatvani-féle tanya környékén, beszélt a nőkkel és a szomszédokkal. A lá­nyok elárulták, hogy napon­ta 500 forintos átalányért a büfében hagyhatják holmi­jukat és­­át mosakodhatnak. A szomszédok pedig felhá­borodva közölték az újságí­róval, nem engedik ki a gye­rekeiket, mert a porta kör­nyékén a nyílt színen megy a szex. Azután, hogy Oláh felmérte a körülményeket, Hatvanival közölte, hogy megírja a cikket. Ekkor az exképviselő arra szólította fel, hogy ne próbálja ezt megtenni! A tárgyalás bizonyítási el­járással folytatódik márci­usban, és valamennyi eset­ben helyszíni beszámolót közlünk a fordulatokban gazdag, nem mindennapi eseményről. (Halász) A sztárügyvéd keresztkérdései Hatvani, a kurvapecér? — Kérem, meséljen az előzmé­nyekről! — Jómagam, de néhány mun­katársam is már fél éve dolgo­zunk a CIB Hungária Banknak, az iroda avatása tulajdonképpen a további fejlődés, terjeszkedés el­ső lépése. Amióta a CIB Hungá­ria Bank megjelent Magyarorszá­gon, igen alapos megfontolások szerint fejleszti, bővíti hálózatát, ügyfélkörét. A CIB Hungária Bank legnagyobb csalogatója, hogy általában az egymással üz­leti kapcsolatban lévő partnerek megkérdezik: neked melyik a ban­kod? Egyre többen azt mondják, hogy mi vagyunk a bankjuk. Tu­dom, hogy ez egy kicsit nagyké­pűen hangzik, de a CIB Hungária Bank olyan kondíciókkal rendel­kezik, amelyek vonzók nemcsak a nagyvállalatok, hanem a kis- és középvállalkozók számára is. Ala­csonyabb hitelkamatokkal dolgo­zunk, mint általában a pénzinté­zetek, de azt valljuk, hogy aki haj­landó 40 százalék körüli kamatot fizetni, az nem biztos, hogy sta­bil, jó vállalkozó. — A CIB Hungária Bank sze­gedi fiókja a Széchenyi tér sar­kán, a Párizsi Áruház helyén ta­lálható. — A Dél-Tisza Menti Áfésztől vettük át a bérleti jogot, és az épü­letrészt nem kevés költséggel ala­kítottuk át bankfiókká. Megtartot­tuk külsőségeiben a ház műem­lék jellegét, ugyanakkor a legmo­dernebb technikát szereltettük be. — Hányan dolgoznak itt? — Tizenketten vagyunk mind­össze, s ez a kis létszám tükrözi a tulajdonosi szemléletet, amely szerint nem föltétlenül 8 órát dol­gozunk, hanem ha kell, akár ti­zenkettőt is. Óriási számítástech­nikai háttérrel rendelkezünk, amely nagyon hatékonnyá tudja tenni az emberi munkát.­­ Egy évtizede a Magyar Nemzeti Bank osztályvezetője, később a Budapest Bank vezető munkatársa volt. A CIB Hungá­ria Bank szegedi fiókjának élén milyen új szakmai kihívásokat talált? — Munkatársaimat régi banki kapcsolataim, ismeretségeim alap­ján toboroztam. Rengeteg az azo­nosság a régi banki munkával, ugyanakkor óriási a különbség is. A tapasztalataimat ezután is jól tudom hasznosítani, viszont von­zó kihívás, hogy ebben a munka­körben, ennél a banknál bármikor be kell számolnom a részvénye­seknek. M. V. Párizsi helyett CIB Tegnap Szegeden megnyílt a CIB Hungária Bank Rt. fiókja, amely az országban — Győr, Pécs és Nyíregyháza után — a negyedik vidéki bankfiókja a magyarországi pénzintézetek között hatodik helyen álló banknak. Kiss Piroska fiókvezetőt kérdeztem. c£\ο * I ^ DÉLVILÁG 1995. jan. 25., szerda

Next