Reggeli Újság, 2004. november (1. évfolyam, 203-228. szám)

2004-11-09 / 210. szám

Bihar megyei­­ Nagyvárad, 2004. november 9., kedd, I. évfolyam, 210. szám Ára: 5000 lej Engedély nélküli hőközpontok A fűtőberendezések ellenőrzésére szakosított állami hatóság (ISCIR) érte­sülései szerint Bihar megyében 155 tanintézetnek van saját hőközpontja. Emellett azonban számos olyan iskola és óvoda van, amelynek vezetősége nem jelentette be, hogy önálló fűtőberendezéssel rendelkezik. Az elmúlt időszakban végzett ellenőrzések során kiderült: csupán 68 tan­intézet tudja bemutatni a hőközpont működéséhez szükséges engedélyt, to­vábbi 25-nél van folyamatban ennek kibocsátása - közölte tegnapi sajtótájé­koztatóján Alexandra Retegan prefektus. Sok 2002-2003-ban vásárolt hőközpont nincs bejelentve az illetékes hatóságnál, a tanintézetek elöljárói azzal indokolják a mulasztást, hogy nincs pénzük ezek beszerzésére. Retegan szerint a jelenlegi helyzet kialakulásához bizonyos fokig az ellenőrző hatóság engedékenysége vezetett. Ugyanis az illetékes szerv több pénzhiányra hivat­kozó tanintézet esetében kitolta az engedélyek beszerzésének határidejét. .Amennyiben történne egy baleset, biztos, hogy az iskolák vezetői is más­ként viszonyulnának a működési engedélyhez, igyekeznének kiváltani azt - mondta Betegan. A hőközpontot engedély nélkül használó tanintézetek között említették a nagyváradi pünkösdista iskolát és a 25-ös számú óvodát, több élesdi taninté­zetet, valamint az esküllői, nagybáródi, barátkai, drágánfalvi, hegyközcsatári, fugyivásárhelyi, köröskisújfalui és vasaskőfalvi iskolákat, óvodákat. Köve­tendő példaként a prefektus a nagyszalontai tanintézetekre hívta fel a figyel­met, ahol 12 hőközpont működik, s mindeniknél folyamatban van az enge­dély beszerzése. P. M. Halálos gázolás a zebrán Vasárnap este Nagyváradon, a közlekedési rendőrség előtti zebrán a 24 éves Dániel B­ BH-02-GGD rendszámú Daciájával nem adott el­sőbbséget a gyalogosoknak. Egy roma származású 23 éves fiatalember a kerekek alá esett, és az autó még körülbelül tíz métert húzta maga alatt. A helyszínen a mentősök csak a halál beálltát állapíthatták meg. A rend­őrök alig tudták megvédeni a vétkes sofőr életét, mert az áldozat hozzá­tartozói nekiestek, és ütlegelni kezdték. A sofőr nem fogyasztott alko­holt, a bíróság előtt gondatlanságból elkövetett emberölésért felel majd. B. A. Van egy falu, ahol múltat becsülnek, jövőt remélnek - hangzott el vasárnap Paptamásiban, Bihar megye ötödik turulmadaras emlékművének fölavatása alkalmából. E napon a település magyar áldozataira, mártírjaira, az első és második világháborús hősökre emlékeztek. Sokan gyűltek össze azért, hogy leróják kegyeletüket, s hogy a titokzatos turulmadár oltalmába ajánlják újfent a falu népét. - Sajnos a régi emlékmű elme­rült a feledés földjében - mesélte Bereczki András paptamási lelki­­pásztor. - Hallottam róla, hogy volt egy turulmadaras emlékmű a falu­ban. Elő is került róla egy fotográ­fia. Van még egyébként néhány kép a régi emlékműről, ezeket féltve őr­zik mint régi, drága emléket. Kide­rült: a turulmadarat elásták a paró­kia kertjében valamikor az ötvenes években. Nekiálltunk ásni, több köbméter földet kiborogattunk másfél-két méter mélyen - ott, ahol mondták, hogy valószínűleg megta­lálható, ám sajnos nem bukkantunk rá a madárra. A falubeliek előbb nem nagyon mertek beszélni a régi emlékműről. Aztán valaki mégis­csak adott egy fényképet. Sajnos nincsenek adataink arról, mikor ké­szült az az emlékmű, feltételezhető, hogy a millennium évében. Semmi­lyen dokumentációnk nincs erről, sem presbiteri jegyzőkönyvben, sem másutt. Kihirdettem a gyüleke­zetben: jó lenne egy új emlékmű. Gyűjtést indítottunk, amit nem mindig övezett nagy lelkesedés, ám mégiscsak gyűlögetett az adomány. Segítségünkre siettek ismeretlenek, Amerikában élő magyarok is, vala­mint egy tamási származású, Buda­pesten élő barátunk, Oláh István. Ez év tavaszán a megyei tanácstól is kaptunk 40 millió lejt. Mind a tu­rulmadár, mind a díszkoszorú, mind pedig az emlékmű Deák Ár­pád képzőművész terve alapján ké­szült. Szilágyi Károly öntötte az alumíniumból készült, rézzel be­vont turult és a díszkoszorút. Papta­másiban három esztendeje indítot­tuk a gyűjtési akciót. Elkezdtem az öntés felől érdeklődni, ami elég nagy összeg lett volna. Akkor szólt Szilágyi Károly, hogy van készen egy madara. Láttam, hogy igen szép formájú madár, melyet sikerült nem is drágán megszerezni. Bi­zony, beültettük a tudatba, hogy en­nek az emlékműnek el kell készül­nie. Ez évben fogtunk neki, s körül­belül egy hónap alatt el is készült. Tóth Hajnal (folytatása a 3. oldalon) MAGYAR MÁRTÍROKRA EMLÉKEZTEK PAPTAMÁSIBAN Turulmadaras emlékművek reneszánszát éljük A hatalom diszkrét bája No, ezt is megértem. Végre! Mar­kó Bélát kitették a gyár falára. Pesze csupán jelképesen. Vagy jel­kép gyanánt? Mindenesetre ott van a piros tulipán is. Mert választani kellene. S a gyár falán magányos­­kodó óriásplakát feloldja az örök kétséget: kit s miért ? Dt. Államel­nöknek. Mi másnak. Erdélyi elnö­köt az erdélyi népnek! Bár, beval­lom, kicsit elbizonytalanodtam, mint Ádám apánk anyák napján, merthogy én csöppet sem vagyok erdélyi, még geopolitikailag sem. Én partiumi lennék. De azért a ha­talmas plakát szép. És színes is. Lát­szik, hogy tudós férfiak szerkesztet­ték. Szóval egy ilyen monumentális alkotáson a kép maga a lényeg. Va­lódi tartalommal tölti meg a szöve­­get, segít megérteni az üzenet lénye­gét. Minden más rajtunk múlik. Markó államelnökjelölt úr ott fenn (még nem túl a csúcson, de ahol már egy más világ van) örök üzene­tét szórja a kétkedőkre s már indul­ni készekre: Együtt Európába. Az igazság az, hogy kissé távolodnom kell a választási plakáttól, így sajna Markától is, ha teljességében kívá­nom megérteni az üzenetet De egy régi mondás szerint a katedrálisok is távolról szépek. Amúgy én elmen­nék Markó Bélával Európába, csakhát az a kép, a hatalmas plakát legfelső (bal) sarkában, kissé elbi­­zonytalanít. A tekintet Rodin gon­dolkodóját kísérti, a szigorúság, méltóság színházi függönyként hull alá, s majdnem teljesen elfedi az ar­cot, amikor váratlanul belegabalyo­dik a száj jobb sarkában bomlani készülő mosolyfélébe. Zavarba ejt. Merthogy Markó mégsem Giocon­­do úr híres neje. A plakát szövege már egyáltalán nem érdekel. Kaf­kái kétségbeeséssel függök a képen. Híres szabadkőművesek portréin sem volt ennyi talány. Ám később mégis jön világosság. Elmémben. A plakátról reám tekintő férfin lát­szik, hogy beavatott. Birtokában van annak a tudásnak, amelyről halandó nem is álmodhat. Az csak szavazzon! Ismeri a szavak sokar­­cúságát, az ígéretek képlékenysé­­gét, a felszín nagyszájúságát, a mély sötét s csendes fásultságát. A plakáton lévő arc feloldja a szava­kat. Értelmük megközelíthetetlen. Legalábbis innen, lentről, ahol én állok. Ám egy kicsit mégis megejtő, ahogyan a hatalom diszkréten, már-már bájosan, enyhe szigorral őszinte akar lenni. Sorbán Attila

Next