Reggeli Újság, 2006. május (3. évfolyam, 657-681. szám)
2006-05-17 / 670. szám
6 / Reggeli Újság TARSASAG Improvizációk Jutka BábszínházávalGrim(m)aszok az Adyban A váradi Posticum kulturális és ifjúsági központ Jazzland Klubjában péntek este tartották az idei első koncertet. Este nyolc órakor, a meghirdetett időpontban néhányan már gyülekeztek a helyszínen, ahol viszont kiderült, hogy a meghívott magyarországi együttes, a Jutka Bábszínháza még úton van, s valószínűleg csak este tíz körül érkezik meg. Az érdeklődők közül jó néhányan visszatértek ekkor, s még azok sem késték le végül a koncertet, akik a sportcsarnokban tartott István, a király előadásra is kíváncsiak voltak. A muzsikusok megérkeztéig a zenei különlegességek kedvelői letelepedtek az asztalokhoz, s baráti társaságban, sör mellett cseverésztek, iddogáltak. Aki eljött, valószínűleg nem bánta meg, hogy várakoznia kellett, mert valóban érdekes hangulatú koncertet adott a Szlezák Tamás (gitár, doromb, furulya), Gulyás Árpád (basszusgitár), Brozsek Vilmos (dob) összeállítású zenekar. A pszichedelikus, improvizatív muzsikát alternatív rockzenei elemek, dzsesszimprovizációk és a sámánzene furcsa ötvözete gazdagította. A bő kétórás koncert jam sessionnel zárult, melybe néhány váradi zenész is bekapcsolódott. T. H. Szlezák Tamás, Brozsek Vilmos és Gulyás Árpád Bartók szavakban és szavakon túl Bartók Erdélyben címmel zenés -irodalmi emlékestet rendeztek hétfőn a zeneszerző születésének 125. évfordulója tiszteletére a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében. A Partiumi Magyar Művelődési Céh által a Varadinum-ünnepségsorozat keretében szervezett esten színművészek szavaltak erdélyi költők Bartók által ihletett verseiből, és elhangzott a zeneszerző néhány kompozíciója is. Illyés Gyula, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Szőcs Kálmán, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos költeményeit Meleg Vilmos, Kocsis Gyula, Tóth Tünde, Kovács Enikő, Hajdú Géza, Kovács Levente szavalták el, míg Bartók műveiből Thurzó Zoltán (zongora), B. Konrád Erzsébet (ének), Magyari Zsuzsanna (zongora), Tasnádi Ferenc (ének), Kriszta Réka (ének), Costin Szabó Éva (hegedű) és Bálint Johanna (zongora) előadásában hallhattunk részleteket. A műsorban egymást váltották a versek és a zenei részletek, s így kaphattunk egységes képet mindarról, amit Bartók jelentett az erdélyi költészet számára, illetve arról, amit Erdély jelentett Bartóknak. A balkáni népek zenéjét egyetemes világnyelvvé átszellemítő Bartók, a tanár, népzenekutató, zeneszerző, a mindig tiszta forrást kereső őszinte ember mellett elhalványul minden kicsinyes, evilági törekvés. A kiválasztott költők szavaiból egy alkotó ember tehetségének és egyéniségének megbecsülése szólt, akinek gondolatai hol egy Belényesben gyűjtött román táncban, hol heves bolgár ritmusokban, hol pedig a magyar paraszti énekben találtak visszhangra. Az utolsó versben (Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában) némi pesszimizmussal konstatálhattuk szavakon innen és túl, hogy nemcsak Bartók megértéséhez, de egymás elfogadásához is túl kicsik vagyunk. Ezt a rémképet látszott reménnyel megtölteni Bartók igazságszerető, a világot művészi szemmel újrateremtő alakjának Szilágyi Domokos soraiban felsejlő fénye: „Aki alkot, visszafelé nem tud lépni / s ha már kinőtt minden ruhát, / meztelenül borzong a végtelen partján, / míg fölzárkózik mögé a világ.” Tóth Gábor Costin Szabó Éva és Thurzó Zoltán Kiáltás (folytatás az 1. oldalról) magyartanáruk, akit ártatlanul hurcoltak meg és ítéltek el több évtizedre. P. Sebők Anna nekik állít emléket, ír a mártíriumra jutott férjéről, Páskándi Gézáról, a túlélésre megtanító börtöncellákról. A kétségbeesett anyai tekintetekről és a fia hóhérjainak megbocsátó szülőről a máig háttérben maradt hősök vallanak. Megszólal Faludy György és Kányádi Sándor, Tollas Tibor és Gérecz Attila, Szőcs Géza több ízben is. Mindannyian a Mansfeld Péterek, Angyal Istvánok és Tihanyi Árpádok előtt róják le kegyeletüket. Mert az összeállítás mindenekelőtt azon áldozatokra fókuszál, akik hittek abban, hogy a jövő egyszer ismét az emberi élet színtere lesz, és ’56-ban ennek megfelelően cselekedtek. Tegnap délelőtt a váradi vártemplomban Tempfli József római katolikus püspök és a Pro Patria Alapítvány képviselői az egykori huszáróbesterre, Simonyi Józsefre emlékeztek. Emődy Dániel, az alapítvány elnöke kihangsúlyozta, a néhai magyar huszártiszt méltán megérdemli, hogy az utódok ma is emlékezzenek rá, hiszen egész Nagy- Magyarország területén jegyzik tetteit, vitézségét. A várbéli emléktáblát nemcsak az egyházak képviselői koszorúzták meg, hanem a két nagyváradi egyházi iskola, a Szent László Római Katolikus Gimnázium és a Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjai is. Az ünnepi beszédeket követően Meleg Vilmos színművész elszavalta a Szózatot. Sz. M. Az irodalmi összeállítás következő reprezentációjára körülbelül két hét múlva kerítenek sort a művészek, idejében meg fogják hirdetni a helyi sajtóban, addig magyarországi meghívásoknak tesznek eleget 2006. május 17. A budapesti Figurina Bábszínház vendégszerepelt hétfőn Nagyváradon az Ady Endre Gimnáziumban. A társulat népes gyermekközönség előtt adta elő a Grim(m)aszok című tárgyjátékot. A nagyváradi Matyi Műhely Bábszínház szervezte előadás során közönséges használati tárgyak segítségével négy Grimm-mesét, a Hófehérke és a hét törpét, A nyúl meg a sünt, a Csipkerózsikát és a Piroska és a farkast adták elő a budapestiek, élő zenés kísérettel. Az első mesében például Hófehérke és a királyfi is egy-egy gyertyaként jelent meg. Árnyalatok igézetében Pasztellképek színes kavalkádjában gyönyörködhetnek a festészet szerelmesei május 31 -ig a nagyváradi Tibor Ernő Galériában. A debreceni Pasztellfestők Egyesületének tagjai rendeztek közös tárlatot a Varadinum-rendezvénysorozat keretén belül. Az egyesületnek jelenleg harmincöt tagja van, olyan művészek, akik céljukként tűzték ki a pasztellfestészet hagyományainak megőrzését, ugyanakkor nem zárkóznak el ennek a festészeti technikának a továbbfejlesztésétől sem. Két esztendeje rendeznek közös tárlatokat, eddig főleg magyarországi galériákban mutatták be alkotásaikat, a hétfői tárlatmegnyitón első ízben mutatkoztak be Nagyváradon. A megnyitón Bányai Szabados Katalin galériavezető üdvözölte a vendégeket s persze a közönséget. Ezt követően Bíró Rozália alpolgármester kapott szót, aki igazi ajándéknak nevezte az ilyen alkalmakat, amikor más városok művészei mutatkoznak be a váradiaknak, kölcsönösen szélesítve a művészi és emberi kapcsolatok panorámáját. A galéria örökös zenészbarátja, Thurzó Sándor brácsán játszott a közönségnek, majd S. Németh Katalin szavalt. A kiállítást Szentei Tamás, Debrecen önkormányzata kulturális osztályának vezetője nyitotta meg. A tárlatmegnyitót követően a jelenlevők, művészek és művészetpártolók kötetlen beszélgetésen ismerkedtek egymással. Szőke Mária Simonyi óbesterre emlékeztek a vártemplomban