Reggeli Újság, 2006. május (3. évfolyam, 657-681. szám)

2006-05-17 / 670. szám

6 / Reggeli Újság TARSASAG Improvizációk Jutka BábszínházávalGrim(m)aszok az Adyban A váradi Posticum kulturális és ifjúsági központ Jazzland Klubjá­ban péntek este tartották az idei első koncertet. Este nyolc órakor, a meghirdetett időpontban néhá­­nyan már gyülekeztek a helyszí­nen, ahol viszont kiderült, hogy a meghívott magyarországi együt­­tes, a Jutka Bábszínháza még úton van, s valószínűleg csak este tíz körül érkezik meg. Az érdeklődők közül jó néhányan visszatértek ek­kor, s még azok sem késték le vé­gül a koncertet, akik a sportcsar­nokban tartott István, a király előadásra is kíváncsiak voltak. A muzsikusok megérkeztéig a zenei különlegességek kedvelői letelepedtek az asztalokhoz, s ba­ráti társaságban, sör mellett cse­­verésztek, iddogáltak. Aki eljött, valószínűleg nem bánta meg, hogy várakoznia kellett, mert va­lóban érdekes hangulatú koncer­tet adott a Szlezák Tamás (gitár, doromb, furulya), Gulyás Ár­pád (basszusgitár), Brozsek Vil­mos (dob) összeállítású zenekar. A pszichedelikus, improvizatív muzsikát alternatív rockzenei elemek, dzsesszimprovizációk és a sámánzene furcsa ötvözete gaz­dagította. A bő kétórás koncert jam ses­­sionnel zárult, melybe néhány vá­radi zenész is bekapcsolódott. T. H. Szlezák Tamás, Brozsek Vilmos és Gulyás Árpád Bartók szavakban és szavakon túl Bartók Erdélyben címmel zenés -irodalmi emlékestet rendeztek hétfőn a zeneszerző születésének 125. évfordulója tiszteletére a Ki­­rályhágómelléki Református Egy­házkerület székházának díszter­mében. A Partiumi Magyar Műve­lődési Céh által a Varadinum-ün­­nepségsorozat keretében szerve­zett esten színművészek szavaltak erdélyi költők Bartók által ihletett verseiből, és elhangzott a zene­szerző néhány kompozíciója is. Illyés Gyula, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Szőcs Kálmán, Kányádi Sándor, Szilágyi Domo­kos költeményeit Meleg Vilmos, Kocsis Gyula, Tóth Tünde, Ko­vács Enikő, Hajdú Géza, Ko­vács Levente szavalták el, míg Bartók műveiből Thurzó Zoltán (zongora), B. Konrád Erzsébet (ének), Magyari Zsuzsanna (zon­gora), Tasnádi Ferenc (ének), Kriszta Réka (ének), Costin Sza­bó Éva (hegedű) és Bálint Jo­hanna (zongora) előadásában hallhattunk részleteket. A műsorban egymást váltották a versek és a zenei részletek, s így kaphattunk egységes képet mind­arról, amit Bartók jelentett az er­délyi költészet számára, illetve ar­ról, amit Erdély jelentett Bartók­nak. A balkáni népek zenéjét egyete­mes világnyelvvé átszellemítő Bartók, a tanár, népzenekutató, ze­neszerző, a mindig tiszta forrást kereső őszinte ember mellett el­halványul minden kicsinyes, evilá­gi törekvés. A kiválasztott költők szavaiból egy alkotó ember tehet­ségének és egyéniségének megbe­csülése szólt, akinek gondolatai hol egy Belényesben gyűjtött ro­mán táncban, hol heves bolgár rit­musokban, hol pedig a magyar paraszti énekben találtak vissz­hangra. Az utolsó versben (Szilá­gyi Domokos: Bartók Ameriká­ban) némi pesszimizmussal kons­tatálhattuk szavakon innen és túl, hogy nemcsak Bartók megértésé­hez, de egymás elfogadásához is túl kicsik vagyunk. Ezt a rémképet látszott reménnyel megtölteni Bartók igazságszerető, a világot művészi szemmel újrateremtő alakjának Szilágyi Domokos so­raiban felsejlő fénye: „Aki alkot, visszafelé nem tud lépni­­ / s ha már kinőtt minden ruhát, / mezte­lenül borzong a végtelen partján, / míg fölzárkózik mögé a világ.” Tóth Gábor Costin Szabó Éva és Thurzó Zoltán Kiáltás (folytatás az 1. oldalról) magyartanáruk, akit ártatlanul hurcoltak meg és ítéltek el több évtizedre. P. Sebők Anna nekik ál­lít emléket, ír a mártíriumra jutott férjéről, Páskándi Gézáról, a túl­élésre megtanító börtöncellákról. A kétségbeesett anyai tekintetek­ről és a fia hóhérjainak megbocsá­tó szülőről a máig háttérben ma­radt hősök vallanak. Megszólal Faludy György és Kányádi Sán­dor, Tollas Tibor és Gérecz Attila, Szőcs Géza több ízben is. Mind­annyian a Mansfeld Péterek, An­gyal Istvánok és Tihanyi Árpádok előtt róják le kegyeletüket. Mert az összeállítás mindenekelőtt azon ál­dozatokra fókuszál, akik hittek ab­ban, hogy a jövő egyszer ismét az emberi élet színtere lesz, és ’56-ban ennek megfelelően cselekedtek. T­egnap délelőtt a váradi vártemplomban Tempfli József római katolikus püspök és a Pro Patria Alapít­vány képviselői az egykori hu­száróbesterre, Simonyi Jó­zsefre emlékeztek. Emődy Dá­niel, az alapítvány elnöke ki­hangsúlyozta, a néhai magyar huszártiszt méltán megérdemli, hogy az utódok ma is emlékez­zenek rá, hiszen egész Nagy- Magyarország területén jegyzik tetteit, vitézségét. A várbéli em­léktáblát nemcsak az egyházak képviselői koszorúzták meg, hanem a két nagyváradi egyházi iskola, a Szent László Római Katolikus Gimnázium és a Ló­­rántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjai is. Az ün­nepi beszédeket követően Me­leg Vilmos színművész elsza­valta a Szózatot. Sz. M. Az irodalmi összeállítás következő reprezentációjára körülbelül két hét múlva kerítenek sort a művészek, idejében meg fogják hirdetni a helyi sajtóban, addig magyarországi meg­hívásoknak tesznek eleget 2006. május 17. A budapesti Figurina Bábszínház vendégszerepelt hétfőn Nagyvá­radon az Ady Endre Gimnáziumban. A társulat népes gyermekközön­ség előtt adta elő a Grim(m)aszok című tárgyjátékot. A nagyváradi Matyi Műhely Bábszínház szervezte előadás során közönséges hasz­nálati tárgyak segítségével négy Grimm-mesét, a Hófehérke és a hét törpét, A nyúl meg a sünt, a Csipkerózsikát és a Piroska és a farkast adták elő a budapestiek, élő zenés kísérettel. Az első mesében pél­dául Hófehérke és a királyfi is egy-egy gyertyaként jelent meg. Árnyalatok igézetében Pasztellképek színes kavalkádjában gyönyörködhetnek a festészet szerelmesei május 31 -ig a nagyváradi Tibor Ernő Galériában. A debre­ceni Pasztellfestők Egyesületének tagjai rendeztek közös tárlatot a Varadinum-rendezvénysorozat keretén belül. Az egyesületnek jelenleg harmincöt tagja van, olyan művészek, akik céljukként tűzték ki a pasz­­tellfestészet hagyományainak megőrzését, ugyanakkor nem zárkóznak el ennek a festészeti technikának a továbbfejlesztésétől sem. Két esz­tendeje rendeznek közös tárlatokat, eddig főleg magyarországi galé­riákban mutatták be alkotásaikat, a hétfői tárlatmegnyitón első ízben mutatkoztak be Nagyváradon. A megnyitón Bányai Szabados Kata­lin galériavezető üdvözölte a vendégeket s persze a közönséget. Ezt követően Bíró Rozália alpolgármester kapott­­ szót, aki igazi ajándék­nak nevezte az ilyen alkalmakat, amikor más városok művészei mutat­koznak be a váradiaknak, kölcsönösen szélesítve a művészi és emberi kapcsolatok panorámáját. A galéria örökös zenészbarátja, Thurzó Sándor brácsán játszott a közönségnek, majd S. Németh Katalin sza­valt. A kiállítást Szentei Tamás, Debrecen önkormányzata kulturális osztályának vezetője nyitotta meg. A tárlatmegnyitót követően a jelen­levők, művészek és művészetpártolók kötetlen beszélgetésen ismer­kedtek egymással. Szőke Mária Simonyi óbesterre emlékeztek a vártemplomban

Next