Reggeli Újság, 2006. október (3. évfolyam, 788-813. szám)
2006-10-23 / 806. szám
Bihar megyei napilap Nagyvárad, 2006. október 23., hétfő, III. évfolyam, 246. (806.) számára: 0,50 lej ÖRÖKSÉGÜNK 6. OLDAL KULTÚRA 8. OLDAL Rendelje meg a Reggeli Újságot! OLCSÓBBAN JUTHAT HOZZÁ, HA ELŐFIZETI A postán október 25-ig fizethet elő lapunkra, a szerkesztőségben, a kiadóban, illetve lapterjesztőinknél a hónap végéig fogadunk megrendeléseket ott és oda, ahol és ahová saját terjesztőink kézbesítik lapot. Kérjük, hívja fel barátai, ismerősei, munkatársai figyelmét erre a lehetőségre! Mi még az apróhirdetését is ingyen tesszük közzé. Nagyváradon előfizetésszervezőink, Szegedi László és Maxim Anca felkeresik azokat, akik idejében bejelentik laprendelési igényüket a kiadóban a 464-616-os vagy Drahos Sándor Csaba terjesztési felelősnél a 0745/310-273-as telefonszámokon. / Jósa Piroska Zarándokúton Lourdes-ba című útirajzának érkező epizódját holnapi lapszámunkban közöljük. Hősök és áldozatok VÁRAD-RÉTI VIGÍLIA ’56 ÉVFORDULÓJÁN A több mint kétnapos rendezvényfolyamot Nagy József Barna, a szervező Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi elnöke nyitotta meg a réti református templom alagsorában. A következő megszólaló Jancsó Csaba volt, aki ’56-ban társaival egy váradi szervezetet hozott létre, Szabadságra Vágyó Ifjak néven. „Az idő már eltelt felettem de belül még mindig újrakezdeném” - fejezte be a mintegy negyven érdeklődő előtt tartott visszaemlékezését Jancsó. A forradalom ötvenedik évfordulója kapcsán rengeteg új adat került nyilvánosságra - mondta felszólalásában Hermán M. János egyházkerületi főlevéltáros. A református püspöki székházban lévő ’56-os képkiállításról tíz fotót áthoztak a réti rendezvényre is. Ennek kapcsán Hermán megjegyezte: Romániában még soha nem volt az ’56-os lengyel tüntetésekkel foglalkozó tárlat. Szó esett a lengyelek szolidaritásáról is. Volt olyan nap, amikor 700 liter vért adtak, illetve gyűjtöttek össze a pesti sebesültek számára. Az erdélyi eseményekkel kapcsolatban Hermán leszögezte: a román diákság is mozgolódott. Sőt, egy román tiszt egy tankhadosztály élén elindult Désre, hogy kiszabadítsa a bebörtönzött politikai foglyokat. Terve nem sikerült, útközben elfogták, majd kivégezték. Jancsó hozzátette: ő a börtönben találkozott olyanokkal, akik ebben a legendás tankhadosztályban teljesítettek szolgálatot. Az ’56-os események alatt Bondár Márton csak 7. osztályos volt. Visszaemlékezését azzal kezdte: nagyon meghatotta őt és társait, amikor a rádióban azt hallották: a pesti utcán folyik a drága magyar vér. „Gyerekek voltunk, nem értettünk a politikához, Fábián Tibor (folytatása a 3. oldalon) BIHARBAN JÁRT AZ AGRÁRMINISZTER A papok is tájékoztassák a gazdákat Szombaton reggel a Berettyó királyi határában fekvő egyik mintafarmot látogatta meg a mezőgazdasági miniszter, majd délben a Nagyváradon, a Nemzeti Liberális Párt megyei székházában tartott szemináriumnak is beillő sajtóértekezletet. Gheorghe Flutur a minisztérium programjait ismertette, és az EU-ba lépés után a romániai gazdákra váró lehetőségekről és feladatokról beszélt. Szinte másfélszer annyi pénzből gazdálkodhat jövőre a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium, mint 2005-ben - jelentette ki Gheorghe Flutur agrárminiszter váradi sajtóértekezletének nyitányaként. Hogy a lehető legeredményesebben használják fel az államkasszából származó 900 millió eurós keretet, és hogy eljusson a gazdálkodókhoz a Brüsszelből lehívható további 1,3 milliárd euró, minden úton-módon tájékoztatni kell a földművelőket - folytatta a tárcavezető. Neki is meg más agrárszakembereknek is fel kell keresniük a falusiakat, és meg kell magyarázniuk az új szabályokat, tisztázniuk kell a félreértéseket, sok helyen sokszor el kell mondani, mire lesz lehetőségük az állattenyésztőknek és növénytermesztőknek. Az információátadás érdekében még az ortodox pópákkal is tárgyalt a miniszter, hogy azok a templomban hirdessék az uniós támogatási lehetőségeket. Máté Zsófia (folytatása a 4. oldalon) Miniszteri vizit a Várad-Margitta út berettyókirályi leágazásánál található Agrogale-farmokon az itt szervezett Szántóföld Napja alkalmával Mai lapszámunkban két oldal SPORT 15-16. Nincs több hitel személyire A Román Nemzeti Bank rendelkezése értelmében a pénzintézetek ezentúl nem köthetnek hitelszerződést magánszemélyekkel csupán azok személyi igazolványa alapján. Mától tehát a részletre vásárláskor kérik az ügyféltől a fizetéséről szóló igazolást is, ezenkívül a termék árának legalább egynegyedét ki kell fizetnie. A jegybank az elmúlt néhány év tapasztalatát elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetgazdaság egyensúlyban tartása érdekében valamelyest vissza kell fogni a keresletet. A hitelre vásárlás - főleg a fogyasztási javak, ingóságok - esetében túlságosan is elterjedt a lakosság körében, s gyakran messze meghaladta az ügyfél fizetőképességét. Ennek elkerülése érdekében a bankok ezentúl együttműködnek egy-egy hitelkérelem elbírálásakor. Figyelembe veszik a kérelmező összes addigi törlesztési kötelezettségét, és ha az összeg meghaladja a havi fizetésének 40 százalékát, nem adnak neki újabb hitelt. M.Zs. Ünnepi tépelődés A Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja egy elegáns, címeres meghívóban tisztelettel invitál az 1956-os magyarországi forradalom 50. évfordulója alkalmából ma délután rendezendő nemzeti ünnepi fogadásra. A meghívást köszönettel veszem, de tisztelettel elhárítom. Egyrészt nemigen van időm fogadásokra járni, másrészt sem pártaktivista, sem állami tisztségviselő nem vagyok, aki közpénzen ide-oda utazgathat, csak úgy. De még ennél is jobban visszatart egy kolozsvári úttól, hogy valahogy semmi porcikám nem óhajtja a találkozást és együtt ünneplést azzal a Magyar Köztársasággal és azzal a magyar hatalommal, amelyet most a kolozsvári konzulátus általam amúgy mélyen tisztelt munkatársai hivatalból képviselnek. Értsék jól: nem az országgal, nem a nemzettel és pláne nem ’56 letéteményeseivel és igazi örököseivel, hőseivel és áldozataival, értőivel és kétkedőivel kerülöm a szembenézést. A gyurcsányi Magyarországgal való együtt ünnepléshez nincs gusztusom. Én még nem éltem 1956-ban, és sokáig nem is tudtam, mi és miért történt akkor. De hogy a pesti srácok és bajtársaik nem a mai, következmények nélküli Magyarországról álmodtak, az biztos. És erdélyi szimpatizánsaik sem erről az Erdélyről, erről a magyar nemzetről, erről a Romániáról és anyaországról, sőt tán még csak nem is erről az uniós Európáról. Amelyről egy ’56-os halálraítélt, Wittner Mária szavai jutnak eszembe: „Betoloncoltak minket oda is, ahogy előtte a szocializmusba. Akkor kelet felé hajbókolt az ország, most meg nyugat felé. Hányinger. Csak piacnak kellettünk nekik, és ehhez jó lakások voltak a régi kommunisták. Ezek minden kényszer nélkül szolgáltatják ki az országot, ha belerokkan is a nép.” Dénes László