Reggeli Újság, 2006. október (3. évfolyam, 788-813. szám)

2006-10-23 / 806. szám

Bihar megyei napilap Nagyvárad, 2006. október 23., hétfő, III. évfolyam, 246. (806.) szám­ára: 0,50 lej ÖRÖKSÉGÜNK 6. OLDAL KULTÚRA 8. OLDAL Rendelje meg a Reggeli Újságot! OLCSÓBBAN JUTHAT HOZZÁ, HA ELŐFIZETI A postán október 25-ig fizethet elő lapunkra, a szerkesztőségben, a kiadóban, illetve lapterjesztőinknél a hónap végéig fogadunk megrendeléseket ott és oda, ahol és ahová saját terjesztőink kézbesítik lapot. Kérjük, hívja fel barátai, ismerősei, munkatársai figyelmét erre a lehetőségre! Mi még az apróhirdetését is ingyen tesszük közzé. Nagyváradon előfizetés­szervezőink, Szegedi László és Maxim Anca felkeresik azokat, akik idejében bejelentik laprendelési igényüket a kiadóban a 464-616-os vagy Drahos Sándor Csaba terjesztési felelősnél a 0745/310-273-as telefonszámokon. / Jósa Piroska Zarándokúton Lourdes-ba című útirajzának­­ érkező epizódját holnapi lapszámunkban közöljük. Hősök és áldozatok VÁRAD-RÉTI VIGÍLIA ’56 ÉVFORDULÓJÁN A több mint kétnapos rendezvényfolyamot Nagy József Barna, a szervező Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi elnöke nyitotta meg a réti refor­mátus templom alagsorában. A következő megszó­laló Jancsó Csaba volt, aki ’56-ban társaival egy váradi szervezetet hozott létre, Szabadságra Vágyó Ifjak néven. „Az idő már eltelt felettem de belül még mindig újrakezdeném” - fejezte be a mintegy negyven érdeklődő előtt tartott visszaemlékezését Jancsó. A forradalom ötvenedik évfordulója kapcsán rengeteg új adat került nyilvánosságra - mondta felszólalásában Hermán M. János egyházkerületi főlevéltáros. A református püspöki székházban lé­vő ’56-os képkiállításról tíz fotót áthoztak a réti rendezvényre is. Ennek kapcsán Hermán megje­gyezte: Romániában még soha nem volt az ’56-os lengyel tüntetésekkel foglalkozó tárlat. Szó esett a lengyelek szolidaritásáról is. Volt olyan nap, ami­kor 700 liter vért adtak, illetve gyűjtöttek össze a pesti sebesültek számára. Az erdélyi eseményekkel kapcsolatban Hermán leszögezte: a román diákság is mozgolódott. Sőt, egy román tiszt egy tankhad­osztály élén elindult Désre, hogy kiszabadítsa a be­börtönzött politikai foglyokat. Terve nem sikerült, útközben elfogták, majd kivégezték. Jancsó hozzá­tette: ő a börtönben találkozott olyanokkal, akik ebben a legendás tankhadosztályban teljesítettek szolgálatot. Az ’56-os események alatt Bondár Márton csak 7. osztályos volt. Visszaemlékezését azzal kezdte: nagyon meghatotta őt és társait, amikor a rádióban azt hallották: a pesti utcán folyik a drága magyar vér. „Gyerekek voltunk, nem értettünk a politikához, Fábián Tibor (folytatása a 3. oldalon) BIHARBAN JÁRT AZ AGRÁRMINISZTER A papok is tájékoztassák a gazdákat Szombaton reggel a Berettyó királyi határában fekvő egyik mintafarmot látogatta meg a mezőgazdasági miniszter, majd délben a Nagyváradon, a Nemzeti Liberális Párt megyei székházában tartott szemináriumnak is beillő sajtóértekezletet. Gheorghe Flutur a minisztérium programjait ismertette, és az EU-ba lépés után a romániai gazdákra váró lehetőségekről és feladatokról beszélt. Szinte másfélszer annyi pénz­ből gazdálkodhat jövőre a mező­­gazdasági és vidékfejlesztési mi­nisztérium, mint 2005-ben - jelen­tette ki Gheorghe Flutur agrár­miniszter váradi sajtóértekezle­tének nyitányaként. Hogy a lehető legeredményesebben használják fel az államkasszából származó 900 millió eurós keretet, és hogy eljusson a gazdálkodókhoz a Brüsszelből lehívható további 1,3 milliárd euró, minden úton-mó­­don tájékoztatni kell a földműve­lőket - folytatta a tárcavezető. Ne­ki is meg más agrárszakemberek­nek is fel kell keresniük a falusia­kat, és meg kell magyarázniuk az új szabályokat, tisztázniuk kell a félreértéseket, sok helyen sokszor el kell mondani, mire lesz lehető­ségük az állattenyésztőknek és nö­vénytermesztőknek. Az informá­cióátadás érdekében még az orto­dox pópákkal is tárgyalt a minisz­ter, hogy azok a templomban hir­dessék az uniós támogatási lehető­ségeket. Máté Zsófia (folytatása a 4. oldalon) Miniszteri vizit a Várad-Margitta út berettyókirályi leágazásánál található Agrogale-farmokon az itt szervezett Szántóföld Napja alkalmával Mai lapszámunkban két oldal SPORT 15-16. Nincs több hitel személyire A Román Nemzeti Bank ren­delkezése értelmében a pénzinté­zetek ezentúl nem köthetnek hi­telszerződést magánszemélyek­kel csupán azok személyi igazol­ványa alapján. Mától tehát a részletre vásárláskor kérik az ügyféltől a fizetéséről szóló iga­zolást is, ezenkívül a termék árá­nak legalább egynegyedét ki kell fizetnie. A jegybank az elmúlt néhány év tapasztalatát elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetgazdaság egyensúlyban tartása érdekében valamelyest vissza kell fogni a keresletet. A hitelre vásárlás - főleg a fo­gyasztási javak, ingóságok - ese­tében túlságosan is elterjedt a la­kosság körében, s gyakran mes­­­sze meghaladta az ügyfél fizető­­képességét. Ennek elkerülése ér­dekében a bankok ezentúl e­­gyüttműködnek egy-egy hitelké­relem elbírálásakor. Figyelembe veszik a kérelmező összes addigi törlesztési kötelezettségét, és ha az összeg meghaladja a havi fize­tésének 40 százalékát, nem ad­nak neki újabb hitelt. M.Zs. Ünnepi tépelődés A Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja egy elegáns, cí­meres meghívóban tisztelettel invitál az 1956-os magyarországi forradalom 50. évfordulója alkalmából ma délután rendezendő nemzeti ünnepi fogadásra. A meghívást köszönettel veszem, de tisztelettel elhárítom. Egyrészt nemigen van időm fogadásokra járni, másrészt sem pártaktivista, sem állami tisztségviselő nem vagyok, aki közpénzen ide-oda utazgathat, csak úgy. De még en­nél is jobban visszatart egy kolozsvári úttól, hogy valahogy sem­mi porcikám nem óhajtja a találkozást és együtt ünneplést azzal a Magyar Köztársasággal és azzal a magyar hatalommal, ame­lyet most a kolozsvári konzulátus általam amúgy mélyen tisztelt munkatársai hivatalból képviselnek. Értsék jól: nem az ország­gal, nem a nemzettel és pláne nem ’56 letéteményeseivel és igazi örököseivel, hőseivel és áldozataival, értőivel és kétkedőivel ke­rülöm a szembenézést. A gyurcsányi Magyarországgal való együtt ünnepléshez nincs gusztusom. Én még nem éltem 1956-ban, és sokáig nem is tudtam, mi és miért történt akkor. De hogy a pesti srácok és bajtársaik nem a mai, következmények nélküli Magyarországról álmodtak, az biztos. És erdélyi szimpatizánsaik sem erről az Erdélyről, erről a magyar nemzetről, erről a Romániáról és anyaországról, sőt tán még csak nem is erről az uniós Európáról. Amelyről egy ’56-os halálraítélt, Wittner Mária szavai jutnak eszembe: „Be­­toloncoltak minket oda is, ahogy előtte a szocializmusba. Akkor kelet felé hajbókolt az ország, most meg nyugat felé. Hányinger. Csak piacnak kellettünk nekik, és ehhez jó lakások voltak a ré­gi kommunisták. Ezek minden kényszer nélkül szolgáltatják ki az országot, ha belerokkan is a nép.” Dénes László

Next