Reggeli Újság, 2011. szeptember (8. évfolyam, 2275-2300. szám)
2011-09-08 / 2281. szám
6 / Reggeli Újság KULTÚRA Meghívó rendhagyó színházi utazásra Személyvonat indul 17.20-kor a nagyváradi főpályaudvar 4. vágányáról Európa irányába. Kérik az érdekelt utasokat, menetjegyüket idejében váltsák meg a nagyváradi Szigligeti Színház jegypénztáránál, keddtől péntekig 10 és 18 óra között. A színházi utazásra jegyek korlátolt számban kaphatók, ezért idejében jelezzék helyfoglalási igényüket a 0259/ 401-140-es telefonszámon. Őszidényben szeptember 14-én, 15- én, 17-én, 20-án és 22-én, október 18-án, 20-án és 22-én indul a járat. A Szigligeti Társulat Európa című produkciója David Greig műve alapján nem más, mint egy utazás. Szabadtéri előadás, mely a Nagyvárad és Félixfürdő között közlekedő vonaton, illetve a félixfürdői vasútállomáson zajlik. A premier szeptember 14-én, szerdán 17.20 órakor lesz. Szereplők: Dobos Imre, Fábián Enikő, Vindis Andrea m.v., Pitz Melinda, ifj. Kovács Levente, Pál Hunor, Csatlós Lóránt, Kardos M. Róbert, Szotyori József, Csepei Róbert, Tóth Tünde, Firtos Edit, Kovács Enikő, Garai Ágnes, Ababi Csilla. Rendező: Szabó K. István. Játéktér: Torkos István. Jelmez: Bianca Imelda Jeremias m.v. Zene: Ovidiu Iloc. A rendező munkatársa: Fazakas Márta. A tartalomból: A vasfüggönyt felhúzták, a funkcióját vesztett határállomást üzemen kívül helyezték. A megszűnő munkahelyek felkorbácsolják az indulatokat. Két idegen érkezik a pályaudvarra, akik szándéktalanul felerősítik a városlakók tehetetlen helykeresését: mindenki megpróbál a maga módján túlélési stratégiát kiépíteni ott, ahol sem a távozásnak, sem a maradásnak nincs élhető, megfogható perspektívája. A formabontó előadás egy utazásra invitál, mégpedig az egyre kiélezettebb kérdések „helyszínére”: mit kezdünk a be nem teljesült „európai álommal”, a biztonság, az irányok elveszítésével, a mögötte leselkedő (idegen)gyűlölettel? Az előadást euró- és színházszkeptikusoknak ajánlják. A hang, a zongora és a dzsessz Sárik Péter és Fábián Juli dzsesszduója lépett fel kedd este a nagyváradi Moszkva Kávézóban. Mintegy ötvenen foglaltak helyet a széksorokban a kezdésre várva. Közvetlen hangulatban telt a koncert, Fábián Juli magyarul és angolul köszöntötte az egybegyűlteket. Ő másodjára jár Romániában, mondta el, a zongorista Péter sokadjára. Ez az első erdélyi turnéjuk, s mindkettőjük játszik más formációkban is. A dalok között az énekesnő igyekezett oldani a hangulatot, kapcsolatot teremteni a közönséggel, ami sikerült is, s végül együtt „zenélt” művész és hallgató: ütemesen csettintettek vagy éppen dúdoltak a jelenlévők, mindamellett, hogy a lábak folyamatosan verték a taktust. Főleg feldolgozások hangzottak el: az Ain’t No Sunshine, a Dindi, a Fragile, a Sunny, a Summertime, az Olyan szépek voltunk, az It Don’t Mean A Thing vagy éppen a Change the World. Többek között abba is beavatta a hallgatóságot Fábián Juli, hogy ők dzsesszduóként igencsak sokat improvizálnak, vagyis nagyjából sosem ugyanolyanok a fellépéseik, nem játsszák kétszer ugyanazt. Figyelnek egymásra, s teret adnak a másiknak kibontakozni egy-egy szóló esetén, amire ez alkalommal is volt példa szép számmal: Sárik Péter zongorajátékával, Fábián Juli pedig hangjával nyűgözte le a közönséget, amely nagy tapssal jutalmazta a produkciókat. A vastapsot követően még egy dalt, a Black Coffeet hallhatta a váradi közönség. Sárik Péter és Fábián Juli duóját visszatapsolta a közönség F. E. Magányos gyermekek drámája a művészmoziban „Szeptember 9-15. között vetítik a nagyváradi Szabadság moziban az Engedj be! (Lät den rätte komma in) című svéd drámát, amelyet Tomas Alfredson rendezett 2008-ban. A film naponta 17 és 19 órától tekinthető meg a Fekete Sas-palotabeli művészmoziban. A tartalomból: Stockholm fagyos és meglehetősen nyomorúságos külvárosában járunk valamikor a nyolcvanas évek elején. Hősünk, Oskar Eriksson teljesen átlagos, ám magányos 12 éves kisfiú. Próbálja ép bőrrel megúszni, hogy osztálytársai állandó jelleggel terrorizálják. Otthon - ahol édesanyjával kettesben élnek - titkon sorozatgyilkosokról szóló újságkivágásokat és más hasonló dolgokat gyűjt. Egy nap egy fán, nem messze Oskarék házától egy rituálisan meggyilkolt fiú holttestére bukkannak. Oskar eközben megismerkedik Elivel, aki a szomszéd lakásba költözött egy idősebb férfival - akiről a néző hamarosan azt feltételezheti, hogy az apja. A kis Eli ugyanolyan magányos, mint Oskar, így hamar barátságot kötnek. 2011. szeptember 8., csütörtök SZÍNHÁZI LEVÉL (2.) Az arculatról és a lógóról Fura egy színházi logópályázatot hirdetett meg az év elején a váradi magyar színház új vezetése. Én mindig úgy tudtam, hogy egy intézménynek, cégnek vagy vállalatnak a külvilág felé való vizuális megjelenítése csak jól átgondolt belső rend, szellemi háttér és megtervezett kommunikációs stratégia alapján valósítható meg sikeresen. Sürgősen utána is néztem a reklámpszichológiában és az interneten a színházi arculat, az imázs, az embléma és a logó követelményeinek. Kutatásom nem volt eredménytelen, mert megtaláltam például a budapesti Katona József Színház logópályázatát, ahol nagyon világosan fogalmazták meg azokat a feltételeket és követelményeket, amelyek teljesítését a pályázóktól elvárják. No, ilyesmit én itt Váradon nem olvastam. De nem is olvashattam, hiszen amikor a logópályázatot kiírták, egészen más volt a színház vezetősége, és csak mostanában szóltak a nagy művészi tervekről, ti. hogy „a színház pár éven belül európai színház lesz”. Kár, hogy ezt a logópályázat idején még nem tudták, és nem kértek a részvevőktől olyan logót, ami egy ilyen európai teátrumhoz méltó lenne. Mert, kérem, mi, az Ezerfejű Cézár ezt a nem tudom ki(k) által nyertesnek nyilvánított lógót nagyon vegyes érzelmekkel és gondolatokkal fogadtuk. Volt, aki egy génmódosított ebihalnak nézte. Mások elfuserált ajtókilincset fedeztek fel benne. Az egyik kis rosszmájú Cézár a papagáj csőrét vélte felfedezni az ikonban, ami egyes helyeken (pl. a Facebookban) önmagában, minden szöveg nélkül egyszerű piktogramként jelenik meg. Mondtam is ennek a Brutusnak, hogy hiába is áskálódik a papagáj ellen, mert ha nem tudná a madár, már több mint száz éve emblematikus állat a színházi világban, és a Moszkvai Művész Színháznak például egy sirály van (volt) az emblémáján. Erre a másik Cézár-fejünk megszólalt, hogy nem lehet minden színiónak egy Anton Pavlovics Csehovja, aki ilyen karcsú madaraktól kölcsönzi a színműve címét. Manapság inkább a papagáj meg a liba a divatos szárnyas. Abban azért megegyeztünk, hogy ennek a lógónak a színházhoz nem sok köze van, mert sem a váradi színházi stílusához és tradícióihoz nem illik, sem az épülettel nem klappol. Egy bugylibicskával annál inkább. Egyszóval sem tartalmi, sem formai szempontból nem alkalmas az arculatépítésre. És nekem hiába mondja a másik Cézár-fej, hogy ez a logo nagyon is jól illik a színház eredeti ősi szerepéhez, a termékenység kultuszához, a dionüszoszi játékokhoz. Persze, én is olvastam, hogy az antik görög színházi játékokon és az ilyen színházi ünnepeken egy feldíszített szekéren a termékenység szimbólumaként egy óriási férfi hímtagot (phalloszt írnak a könyvek) vittek. Lehet, hogy a nagybecsű zsűri döntnökei is erre gondoltak, ezzel asszociáltak, amikor ezt a hímtagra is emlékeztető lógót találták a legalkalmasabbnak a színház népszerűsítésére, az arculat felvázolására. De azért ez a lógó nagyon lóg, ha a termékenység pajzán ősi istenre gondolunk. Alburnus Szerk. megj.: A szóban forgó lógót hosszas keresgélés után az internetről kellett letöltenünk, hogy megmutathassuk olvasóinknak, ugyanis „a váradi magyar színház új vezetése" ezt (is) elmulasztotta megküldeni lapunknak, sőt egyáltalán informálni olvasóinkat arról, hogy van ilyen. Nagyvárad SZIGLIGETI SZÍNHÁZ H fl GYü fl R fi 0 Ez az új lógó, két változatban