Reggeli Ujság, 1932. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

1 Leu PÉNTEK 1932 január hó 1. FÜGGETLEN POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP Vargu-I­­ures—Marosvásárhely II. ÉVFOLYAM, 1. szám 1 Leu Újévi gondolatait Temetünk: „Temetőbe kit kísérnek" ? Az 1931. esztendőt, mely te­hetetlenebbnek bizonyult a zsi­dók „aranyborjújánál", Néró felpofozott, hamis római iste­nénél . . . Sokan kisértük el utolsó út­jára. De valljuk meg őszintén, azok a könnyek, melyek titkon szemeinkbe tolultak, nem a halott fölött érzett fájdalomban születtek... A nagy halottban valameny­­nyien csalódtunk... A halott után vagy jót, vagy semmit. Pedig, mily rettenetes a a hallgatás? Olyan, mint a csak lélekben síró ember fáj­dalma, melyet csupán a kivö­rösödő szem, a remegő ajka, és a ziláló kebet árulnak el... Bár ajkaink némák, hangta­lanok, felkorbácsolt fájó érzel­meink patakzó könnyei, kiált­va beszéltek... Csak a város életében mennyi hiba, mennyi mulasztás történt ? Hát az egész ország életében ?!! Cso­da, hogy még élünk és vagyunk! Hogy nem minket temetett el az 1931. esztendő, hanem mi eresztettük dicstelen elődjei után, a sírba! Még dübörög az utolsó rög súlyától a koporsó s már ho­zsannát zengünk az 1932-ik esztendőnek — az Újévnek. Mit fog hozni, ne kérdezzük. A magunk kisebbségi, kálvá­­riás sorsunkon javítani, nincs elegendő erőnk, hatalmunk. Az állam vállalt kötelezett­ségei dacára sem segít. A né­ha napján juttatott Lázár-mor­zsákat, adandó alkalommal kamatostól visszaveszi tőlünk az államhatalom. Mintha min­den tényező ellenünk fordult volna! Mintha nem is a föl­dön, de a dantei-borzalmak poklában élnénk, ahol örök a szenvedés... Úgy látjuk, úgy érezzük. Pedig nagyjában, tő­lünk függ, hogy ne úgy legyen, ne az legyen! Trianon mohosodó sírján állva, sajduljon meg lelkünk, láttán az uj sírnak, döbbenjen meg szivünk s akik egymás véréből: vér, húsából: hús va­gyunk, a mosolygó Messiás szeretetétől áthatva, olvadjunk A J­óvátételi konferencia hullámai egész Európa közvéleményét felkavarják s Anglia Németországnak minél hosszabb moratóriumot akar szerezni. — Magyarországon is várják a moratórium kiterjesztését London, dec. 31 (A Dunaposta táv­irati tudósítása.) Az angol sajtót a legnagyobb mértékben leköti, a jó­­vátételi konferencia előkészítésének munkája. A legtöbb lap hangoztatja, hogy Anglia törekvése elsősorban­­ arra irányul, hogy Németországnak­­ minél hosszabb moratóriumot sze­rezzen. Ezzel szemben azonban az Egyesült Államoknál fennálló német tartozásokat, fel kellene függeszteni, hogy a németek lélekzethez jussanak. Pesszimista hangulat a konferenciával szemben. A „Daily Telegraph“ nem bízik a lausannei konferencia sikerében, bár­milyen határozatot hozzanak is az ott megjelent hatalmak. A lap sze­rint ugyanis a legjobb esetben csak rövid lélekzetet kapnak a gazdaság bajok által sújtott államok s a lau­sannei konferencia csak rövid pihenő, az általános helyzet feszültségének távlatában. A franciák erőteljes nyomást gyakorolnak Csehországra, Magyarországgal és Ausztriával­ ­ szemben való főzko­dásáért Bécs, dec. 31.­­ (Dunaposta tá­virati tudósítása) A Neues Wiener Tageblat párisi jelentése szerint a franciák nyomást gyakorolnak Csehszlovákiára, hogy a Duna­­államok számára életfontosságú gazdasági tárgyalásokat könnyítse meg és ilyet maga is kezdemé­nyezzen. Politikai körökben úgy tudják, hogy a Csehszlovákiának folyó­sított legutóbbi kölcsönt is azzal a feltétellel adták a franciák, hogy ennek nyomán Csehország, Magyarország és Ausztria között hamarosan megtörténik a gaz­dasági közeledés. A kezdemé­nyezésnek, azonban Csehország részéről kell kiindulnia, mint aki okot adott szomszédai bizal­matlanságára. Amerika nélkül nincs eredmény A Times kifejti, hogy az Egye­sült Államok távolmaradása miatt, a jóvátételi konferencia nem is tud döntést hozni. Ezért Amerikát feltétlenül be kell vonni a tárgyalásokba. A Daily Herald szerint az európai adósok kénytelenek lesznek jegyzékben közölni Amerikával, hogy az Egyesült Államokkal szemben fennálló kötelezettségüket egy­általán nem tudják teljesíteni. Magyarországon szorongva lesik a konferencia hatá­rozatát A magyar kormánykörök rend­­kívül érdeklődéssel figyelnek Lausannera, ahol a német mora­tórium fölött döntenek. Irányadó körökben meg vannak győződve arról, hogyha Németország mo­ratóriumot kap, ezt feltétlenül kiterjesztik Magyarországra is. egyszer egymást megváltó sze­­retetbe. Homlokredőink simul­janak el. Tekinteteink ne szór­­­­janak villámokat egymásra. Ökölbe szorított kezeink nyíl­janak ki — nem is baráti, ha­nem — testvéri kézszorításra. Népek hatalmas Istene! Hosszú kálváriás utunk után, adj már egy kis ízelítőt a bol­dogságból is! Engedd eljönni közénk a Te szent országodat, amelyben ismeretlen fogalommá válik a gyűlölet s minden szi­vet, lelket belölt a bethlehemi jászolból kiáradó szeretet. Add édes istenünk, hogy végre igaz legyen a költő kifakadása: , M­elbünhödte már e nép­­ a mintát s jövendőt!!" A rendőrség­ ­ a helyi munkásvezérekert akarja felelőssé tenni az esetleges tüntetésekért A szerdai falelvonulás epilógusa Marosvásárhely, dec. 31. (A „Reg­geli Újság“ munkatársától.) Érdekes fejleményei vannak a tegnapi mun­kanélküli tüntetésnek. A rendőrség ugyan szabadlábra helyezte a letartóztatott Kuchs An­dor ifjúmunkást, de ma reggelre szabályszerű idézőt küldött Sós Jó­zsef, Botos Sándor, Grün Dezső, Benke Pál, Blütner József és Lipsitz József helyi munkásvezéreknek, kik meg is jelentek Luciu dr. Kvesztor előtt. A rendőrkresztor kijelentette a beidézettek előtt, hogy a munka­­nélküliek ezutáni esetleges akcióiért a munkásság vezetőit teszi felelő­sekké. A munkásvezérek vissza­utasítják a vádakat.­ ­ A megjelent munkásvezérek kol­lektíve kijelentették, hogy mindazok­ért az akciókért, amelyeket ők szer­veznek, vállalják a felelősséget.Amint az elől nem tértek ki a múltakban sem. Ám oly akciókért, mint a teg­napi is volt, amikor az elkeseredés spontán lett úrrá, az éhező, reménye­­vesztett tömegben, vállalják a felelősséget azok az illetékes ténye­zők, akiknek hatalmuk­ban állott volna ezeket a kitöréseket megelőzni és a tömeghangulatot kellő intéz­kedéssel levezetni. A dolog pikantériájához tartozik, hogy a megidézett munkásvezérek­­ közül Sós József és Botos Sándor voltak azok, a­kik mint városi ta­nácsosok, az egész segélyezési ak­ciót kezdeményezték és bizonyára nem rajtuk múlott, hogy ilyen fejle­ményei lettek a dolgoknak. Hágóban tárgyalnak a román-orosz megegyezésről Megérkezett az oroszok meghívója Bukarest, dec. 31. (Az Orient-Ra­dio telefon tudósítása.) A szovjet válasza az orosz-román delegáció székhelyének kitűzése tárgyában, Bukarestbe beérkezett. Moszkvába hívják a román megbízottakat. Ez­zel szemben a külügyi kormány semleges területet ajánl, így Rigát tartják tárgyalásra alkalmasnak. A megnemtámadási szerződés, létrehozását, a román politikai pár­tok helyeslik, azonban a tárgyalá­sok kiinduló pontjául, Besszarábia csatlakozásának elismerését követe­lik.

Next