Reggeli Ujság, 1933. november (3. évfolyam, 252-276. szám)

1933-11-01 / 252. szám

N­­ai SZERDA 1933. November 1 FÜGGETLEN POLiTIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPNAP Targushire|—Namvásárh­ely III. ÉVFOLYAM, 252. szám 1 Le| Álmodoszóte és Valancsorok­ tizenöt évvel ezelőtt őszirózsás forradalmat csináltak. Azt hit­ték, hogy virággal meg lehet váltani a világot. Egy nemzet katasztrófájának fejfája lett az a jelmondat, mellyel a forra­dalmi hadügyminiszter lesze­relte a véderőt: — Nem akarok többé kato­nát látni! A kalandorok pedig bandita módra használták ki a zava­rost és tették el láb alól egy­kori ellenfeleiket. így lopako­dott be a bátor vakság Tisza István gróf, volt miniszterelnök lakásába, akit ismeretlen tette­sek agyonlőttek. Soha súlyo­sabb következménye nem volt tettnek, mint a Tisza István életére törő banditatársaság merénylete. A háborúspárti Tisza Istvánt akarták elpusz­­títani október 31-én azok, akik nem ismerték a béke legne­mesebb harcosát, Tisza István grófot. Ma már megállapított tör­ténelmi tény, hogy Tisza István nemcsak a legjobb magyarok példányképe, de a béke leg­őszintébb barátja is volt. Ha tőle függ, soha nem áll elő a mai állapot. Egyetlen ember el nem pusztul a kavernákban és a drótakadályok között. Soha sem ismertük volna meg, a moratóriumok és valutavéde­lem fojtó levegőjét, a gazda­sági válságnak gránátoknál is veszedelmesebb pusztítását. Tisza István gróf alakja a be­csület, a jólét és a polgári megelégedés szimbóluma volt. Másfél évtized után, az őszi­rózsás forradalom emléke, mint cuklon vonul át emlékezetün­kön. Tisza István alakja pedig, mint egy hatalmas tölgy, ame­lyet a vihar derékba törött, és tovább a történelem örök lapján. Vértelen volt az őszi­rózsás forradalom, de az az egy ember, akit kalandorok gyilkos keze pusztított el, gyászba döntött egy országot, egy becsületes, hősi népet. Ezért gyászol ezen a napon minden magyar ember, akit a világháború számomra, a szél­rózsa bármely szigetére so­dort is el. Súlyos nemzetközi viszályokra kerülhet sor, ha nem jön létre megegyezés Német­ország és a nagyhatalmak között S­ i­mon&GítaL Senes a jkü­li&gyé tessoriságban Prága okt. 31.­A Dunaposta táv­irati tudósítása) Benes csehszlovák külügyminiszter kedden délután nagy beszédet mondott a külügyi helyzet­ről. ismertette Németország kiválá­sának hullámait. Megállapította, hogy Németország nem fogad­ el semmi­féle olyan korlátozást, amely alárendelt sorba helyezné a többi nagy fiatalommal szemben. Erre vezethető vissza a német kor­mánynak az az elhatározása, hogy a versaillesi szerződés katonai zára­dékát nem akarja tovább respek­tálni. — Ilyen körülmények között — mondotta Benes — mindenki várja, hogy a nagyhatalmak között újabb tárgyalások induljanak a leszerelési szerződés módosítására. Csak ha ez sikerül, akkor lehet szó Németor­szág visszatéréséről a Népszövet­ségbe. Természetesen a kérdést Németor­szág kívánságának megfelelően kellene megoldani. — Tisztában vagyok azzal — fe­jezte be beszédét Benes, — hogy ha nem jönne létre a németekkel a megegyezés, igen súlyos nemzetközi viszályokra kerülhet a sor, amelyek a Népszövetség fennállását is ve­szélyeztetik. A lengyelek sitternek látják Cseh­— 1 - 0 I A ~ A Az egyik kormánylap arról ír, hogy a szlovén városokat visszacsatolhatják a régi anyaországhoz Varsó, okt. 27. (A Dunaposta táv­irati tudósítása) A lengyel sajtó élén­ken foglalkozik a szlovenszkói kisebb­ségi sérelmekkel. Közük a lengyel lapok, a szlovenszkói városok népesedési rétegének erő­szakos meghamisítását. Különösen a „Cas“, melynek a kormányhoz való kapcsolatai köz­ismertek, támadja a cseheket, akik a lengyel lap szerint azért hamisít­ják meg a népszámlálás igazi ada­tait, mert félnek, hogy férméről a magyar és szlovén rétegű városoknak a régi anya­országhoz való vissza­csatolása kérdése. — Ezért akarják mindenáron el­tüntetni a magyar elemet, úgy ahogy a németek Sziléziában teszik a len­gyelekkel. Csehszlovákia felett — állapítja meg a lengyel félhivatalos — nagyon sötét felhők tornyosulnak. Súlyos vallomás hangzott el Torgler ellen a gyu­jtogatási perben Egy üveges azt vallja, hogy Torgler jó ezer márkát ígért neki, ha felgyújtja a birodalmi gyűlés épületét Berlin, okt. 31. (A Dunaposta távirati tudósítása) A gyújtogatási per keddi tárgyalásán rendkívül súlyos vallomás hangzott el Torgler kommunista képviselő ellen. Egy Lebermann nevű üveges jelentkezett, aki azt állítja, hogy Torgler őt a birodalmi gyűlés felgyújtására akarta rávenni. Lebermann elmondotta, hogy Torglerrel két év előtt ismerkedett meg Hamburgban. Lebermann ak­kor az anarchista szervezet tagja volt.­­ 1932 januárjában Torgler azt mondotta, hogy a nácik ellen nagy akciót kell beszervezni és középü­leteket felgyújtani. Itt szerepelt a birodalmi gyűlés felgyújtása is. Torgler megbízást is adott, hogy 1933. március 6-án gyújtsa fel a parlamentet. Az ügyész kérdésére, kijelenti, hogy Torgler 16 ezer márkát ígért neki a gyújtogatás­ért. Torgler felugrik helyéről és ön­magából kikelve kiáltja, hogy soha sem látta Lebermannt, anarchisták­kal pedig sohasem beszélt. — Az elhangzott vallomás hazug­ság ! kiáltja Torgler. Dimitrov is felugrik helyéről és ordítva kérdi: — Ki befolyásolta ezt a tanút erre a gyalázatos vallomásra ?! — Az elnök megvonja tőle a szót. Bukarestben rendkívül fontos levele­ik „­­lantsak «s melyeket Károly király §€€?!­ittpran­ !külömbölő ípelyeikre Bukarest, okt. 31. (Rádió). A ro­mán fővárosnak nagy szenzációja van. A főpostán, ahol a király lo­vaiéit adta fel egy udvari személy, több fontos levelet elloptak. A király vagyonkezelője vitte a postára az uralkodó le­­veleit, melyeket pillanatra maga mellé tett. Alig időzött a postán pár percig, a vagyonkezelő megdöbbenve tapasz­talta, hogy a király levelei eltűntek mellőle. Nyomban segítségért kiál­tott, a rendőrség elásta a postahi­vatal valamennyi kijáratát, mindenkit leigazoltak, de a leveleket nem tudták megkenteni.

Next