Reggeli Ujság, 1934. augusztus (4. évfolyam, 171-197. szám)

1934-08-01 / 171. szám

| fSZERDA atGföhiBJU t^iiliiUI ES KOI&UDASA«!­MM&A& IV. ÉVFOLYAM. 4 ( = A 1934. Augusztus 1 ffivga Aiurey 171. szám | Sport volt eddig a repülés, amelyet nyári szórakozásul mutattak be a kiváncsi embertömegnek. Ta­lán arra is gondoltak, hogy a fejlődés fokán, a repülő tech­nikát hatásos közlekedési for­rássá fejleszthetjük. A mai ember azonban át van itatva a Jojga által ki­hangsúlyozott harmadfokú na­­cionalizmustól, amely veszedel­mesebb a tankoknál és a gép­fegyvereknél. Amíg ezek az emberpusztító gépek akcióra képtelenek, a túlzó sovén túl­fűtöttség azon töri a fejét, ho­gyan csináljon konfliktusokat, fűtsön ellentéteket és támasz­­szón dúló háborút. Végered­ményében ez a szélsőséges machináció nem egyéb, mint sötétben bujkáló lelkek mes­terkedése, hogy a zavarosban halásszanak. Így lett a repülés problé­májából háborús fegyverkezés eszköze, amelyben egyik állam túl akarja licitálni a másikat. Recseg, ropog a civilizáció ezernyi gyönyörű alkotása, amelyet egy vakmerő repülő pillanat alatt semmisíthet meg. A Louvre, a British múzeum, Róma és Paris történelmi al­kotásai, megannyi célpont ame­lyek háború esetén megvédhe­­tetlenek. Az ellenséges ösztö­nök soha sem voltak éleseb­bek ezen a földön, mint ép­pen napjainkban. Ahová csak nézünk, min­denfelé versengenek a népek, hogy erősítsék légi erejüket. Olyan méretű repülőgépek is vannak, amelyekről Londont, Párist, vagy Rómát percek alatt bombákkal romba lehet dönteni. Ha igaz volna az a teória, hogy a pusztító fegy­verek tökéletesítése lehetet­lenné teszi a háborút, öröm­mel hirdetnénk, hogy ez az idő elkövetkezik. A soviniz­mus elvakultsága azonban ve­szedelmesebb fegyver, még a repülőgépeknél is. Ezért áll borotvaélen ebben a pillanat­ban a béke és van fenyegetve a civilizáció. Holott az emberi szolidarí­­tás máról-holnapra a legál­dásosabb szállító eszközzé tudná tenni a repülőtechnika nagyszerű alkotásait. A Edsaniani várakozó álláspontra helyezkedik az osztrák eseményekkel Barihou külügyminiszter fogadta a ro- M­ob­il gili­mán, jugoszláv és görög követeket Páris, jul. 31. (Rádió) Barthou francia külügyminiszter kedden dél­előtt fogadta a párisi román, majd a szerb követet, Barthou mindkettőjükkel hosszasan tárgyalt a jelenlegi külpolitikai helyzetre vonatko­zóan. A lefolyt tárgyalásról mi sem szi­várgott ki a közvéleménybe. Való­színű, hogy az ausztriai események­ről volt szó. A kisantant éber figye­lemmel kiséri az osztrák eseménye­ket és egyelőre a várakozás állás­pontjára helyezkedik. Megállapítja, hogy az elszigeteltség poli­tikája csak növelné a jelenlegi zavart. A két követ látogatása után a görög követ is megjelent Barthou előtt, akivel egy órán át folytatott megbeszélést. Egész Ausztriában helyre­állott a rend és nyugalom líceái neresztett el Bécsben Mollfuss kancellárról Bécs, júl 31. (A Dunaposta te­lefonjelentése) Az új Schussnigg kor­mány, első ténykedéseképen rend­kívüli minisztertanácsot tartott. Az ülésen megvitatták a Július 25-iki puccs résztve­vői felett való intézke­dés formáit. Úgy határoztak, hogy a tömeg­­szerepet játszó vádlottakat gyűjtő­­táborba internálják, míg a súlyosabb ténykedést kifejtett vádlottak vagyo­nát elkobozták és bíróság elé állít­ják őket. Az ülés végén megelégedéssel konstatálták, hogy hála a kormány erélyes fellépésének, Ausztria minden ré­szében helyreállt a rend és nyugalom. Ezt a megállapítást a jelentések is teljesen igazolni látszanak, ame­lyek arról számolnak be, hogy Ka­­rinthiában is, ahol pedig a legszilár­dabb és legkitartóbb volt a nácik ellenállása, leverték a forradalmat. Elfogni azonban nem igen sikerült az ellentállókat, akiknek legnagyobb része Jugoszláviába szökött. Kegyelet Dolllussnak A minisztertanács kegyelettel adó­zott Dollfuss emlékezetének is, mert érdemeinek és önfeláldozásának el­ismeréséül. Bécs egyik legszebb ut­cáját, a Ballhaus-platzot a kancel­lár emlékezetére, Dollfuss Engelberg Strassénak nevezték el. Ezen kívül arról is intézkedett a miniszter­­tanács, hogy Dollfuss dolgozószo­báját hagyják meg örök időkre úgy, ahogy a kance­llár leg­utoljára hagyta. Nem költözhetik tehát ide az új kancellár sem. Nagy engesztelő misét tartott Doll­fuss lelki üdvéért a magyar kormány is. A szertartást Serédi hercegprí­más pontifikála. Jelen voltak a ma­gyar kormány részéről Keresztes Fid­er belügy-, Kálai földmivelésügyi miniszterek és egyéb előkelőségek. Megjelent a teljes budapesti osztrák követségi kar is, Hennet nagykövet vezetésével. Halálra ítélték a kan­cellár gyilkosait Az elmúlt napon tartotta a rög­­tönítélő katonai bíróság Dollfuss gyilkossainak tárgyalását. Tekintet­tel a nagy érdeklődésre, a rend fenntartására egy század katonasá­got rendeltek ki. Ezenkívül is széleskörű intézkedé­seket tettek, nehogy a nácik megzavarják a tárgyalást­éi tárgyalásnak két vádlottja volt, Holzweber és Planetta Ottó. A vád­irat felolvasása után először a fegy­ver és orvosszakértőket hallgatták ki. Az orvosszakértők egyöntetű megállapítása szerint, Dollfuss sebe­sülése feltétlenül halálos volt, mint­hogy már az első golyó több vér­eret szakított át, azonkívül a csi­golya csontvelőjében is halálos sebet ütött. A leggyorsabb műtéti beavatkozás sem menthette volna meg a kancellárt, legfeljebb szenvedéseit hosszabította volna meg. Egy siemlanc vallo­mása Ezután a tanuk vallomása hang­zott el. Steinberger kancellári hiva­tali alkalmazott a merénylet idejé­ben Dollfuss mellett teljesített szol­gálatot. Elmondotta, hogy amikor berohantak a nácik, őt egy másik szobába hurcolták és már csak vé­resen látta viszont Dollfusst. Arra a kérdésre, várjon a merénylők akartak e orvost és papot hívni Dollfusshoz, Steinberger azt val­lotta, hallotta amint papért és orvosért kiálltoz­­tak a folyosókon, a telefonhuzal azonban meg volt rongálva és valószínű ezért nem si­került se­gítséget hozni. A tanúvallomások után védőbe­szédek következtek, majd fél két órakor megtörtént az ítéletkihirdetés. A bíróság Holzwebert hazaárulás, Panettát hazaárulás és orgyilkosság bűntet­tében mondotta vét­kesnek és mindkettő­jüket kötél általi ha­lálra ítélte. Planetta felesége táviratot küldött Dollfuss feleségéhez, amelyben kö­nyörög, járjon közbe a volt kancel­­lárné, hogyha férjét ki is végzik, legalább ne akasszák fel, hanem va­lami más halálnemmel sújtsák. Mussolini gondosko­­dik Dollfuss családjá­ról A Riccionéban időzött Dollfuss­­nénak Mussolini ígéretet tett, hogy gondoskodik úgy róla, mint gyer­mekeiről. Nekik ajándékozta azt a villát, amelyet riccionéi nyaralá­sukra kibérelt, egyben kijelentette, hogy a Dollfuss gyerekeket ő fogja taníttatni és ösztöndíjról gondos­kodik számukra mind­végig. BiMfSvrtrin uurfitWiv» WWBBBt mT <z allien t 'rt l .nWa“ mSTifr IníflrarlíS — Uj napilap Bucurestben. Szeptember hónapban Bucurestben új napilap indul. Az uj sajtóorgá­numnak, amely A. B. C. címen jele­nik meg, Socor Viktor, a bucuresti újságírás nagyszerű képviselője, az Adeverul volt igazgatója lesz a fe­lelős szerkesztője. A lap pártokon felül áll és fő célja, hogy­ kerülje a csinált szenzációkat és megbízható hírszolgálatával szerezzen gyökeret magának az ország újságolvasói előtt. Az ABC minden városban, így ná­lunk is keres munkatársakat és tu­dósítókat. Ajánlatokat ABC, Bucu­­resti I, Str. Lips­enai 5, címezendő­.

Next