Reggeli Ujság, 1936. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-01 / 50. szám

­­iai VASÁRNAP FÜGGETLEN POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP VI. ÉVFOLYAM -­ 1 * * 1936. Merc­ua­­ Tárgu-Marti 50. szám . Tanulságos példa az itt élő kisebbségekre a a módszer, amellyel egy közeli megyei községben kulturtaási­­kat akarnak építtetni a ma­gyarsággal. Érdesekre vágyó kőfalkai vsstottak buzgólkod­­nak, hogy egymást túllicitálják nem önáldozattal, hanem olyan fellépéssel, mely előtt meg kell nyílnia a polgári áldozatkész­ségnek. Az Itt élő magyarság a meg­próbáltatások tövisekkel rakott nehéz útját járja. Ugyszólván le van szorítva minden hiva­talos érvényesülésből. Még a falusi nép is fokozott gondok­kal és nehézségekkel küzd. Alig tudja fenntartani iskoláit és templomait. Ha volna meg­takarított fillérje, azt is elveszi a gyerekei, iskoláztatása, ne­velése. Mégis most arra szo­rítják, ha ügyes­ baja akad a hatósági személyekkel, hogy ebből a kicsiből is le­vegyen egy karajt. Pedig nálunk nemzetfentartó ereje van a kisebbségi sze­génységnek is. Csak akkor tudjuk leróni adónkat, megvé­deni egészségünket, ha van miből fizetni ezeket a kiadá­sokat. Nekünk az állam nem épít egyetemeket, könyvtára­kat. Pedig égető szükségünk volna kultúrházakra. Úgy lát­­szik, ennek ki is kell telni a mi zsebünkből, de nem a ma­gunk javulására. Itt kínálkozik épen a tanulság. Ha tudunk építeni idegen lelkeseteknek templomokat, nagyszerű gaz­dasági helyzetben élő marok­nyi tisztviselői karnak százez­rekbe kerülő csarnokokat, teljék a magunk lelki szükség­letre is. Hónapok óta magára esz­mélt ennek a városnak a tár­sadalma, hogy meg kell építeni a Magyar Házat, amelyben helyet kapjanak hajléktalan kul­turális, emberbaráti és népi s­ézélményeink. Ennél előbbre azonban nem jutott ez a szo­rongó életparancsa kisebbségi fenmaradásunknak. Most meg­kaptuk a példaadást arra, mi­ként kell vérségi kötelessé­günket teljesíteni. Minden helyi kisebbségi egyesület haladék­talanul mozduljon meg és kezdje el a téglagyűjtést. Akik- ­ Japánban helyreállva a rend, Genfben azonban bonyolódik a megtorlás kérdése I Párisban idegességgel szemlélik Németor­szág hallgatását Tokió, febr. 29. (A Danaposte idlefonjelentései) Félhivatalos jelentés szerint, a tokiói forradalom szom­baton délben végetért. A felkelők a reggeli órákban még hajthatatlanok­nak mutatkoztak, mert még remél­ték, hogy a tárgyalások folyamán további engedményeket kapnak ki Harakirit követtek el a forra­­dalmárok A mikádó felszólítása hatott a a lendülök kiürítették a megszállott épületeket és a déli órákban vissza­tártak a kaszárnyáikba. A legény­séggel szemben semmiféle megtor­lást nem alkalmaznak, de, egyelőre laktanyáikba internálták őket. A tisztek közül 18, felsőbb parancsra agyonlőtte megát, tizenötöt eltávolí­tanak a hadseregből. Ez látszott a a tigmejjfalelőbb megoldási módnak, hogy elkerüljék a feszültségetkeltő hosszas hadbírósági tárgyalást, s tűzött céljaik tekintetében. Hivatalos­­ körök azonban véget akartak vetni a feszültségnek, ezért beszüntették a tárgyalást a a császár nevében repülőgépről kidobott röpcédulákon közölték a lázadókkal, hogyha a nap folyamán meg nem adják ma­gukat, fegyveresen lépnek fel ellenük. Nincs bosszú és megtorlás mindent megtettek, hogy a katona­ság egymás elleni harcát elkerüljék, ami a nemzeti érzelmeket is súlyo­san sértette volna. A forradalom tehát végetért, anél­kül, hogy vérontásra került volna sor. Ebben nagy érdeme van a császári háznak a a felkelőktől oly gyűlölt mértékeit elemeknek, akik jelentkezett a halottnak hitt kormányelnök A kedvezőre fordult helyzet ér­dekes meglepetéssel is szolgált. Szombaton délelőtt általános cso­dál­koséira megjelent a főváros ut­cáin a halottnak hitt Okuda mini­s­­terelnök. Kiderült, hogy az utolsó percben sikerült elkerülnie a láza­dók fegyvereit. Egy bizalmsas fele toron értesítette hogy felkelők tartanak lakása felé, mire sietve elrejtőzködött. Itt ma­radt csütörtökig, amikor a forradal­márok kiürítették a miniszterelnök­­ségi palotát. Az események végle­ges kibontakozásáig mégsem tartotta helyé­nvalónak, hogy mutatkozzék, így Goto belügyminiszter által kérta a császártól lemondásának tudomá­sulvételét. A mikádó nem fogadta el lemondását , Így továbbra is az ügyük élén marad. Megkönnyebbülés Európában A kedvező híreket Európában ió általános megnyugvás fogadja, mert a most következő napokban a nem­zetközi diplomáciának nagy szük­sége van, hogy minden figyelmét a kontinensre fordíthassa. Talán még sohasem ültek össze Gécsben olyan bizonytalanságban a diplomaták, mint a holnap kez­dődő népszövetségi megtorlási bi­zottság ülésére. Teljesen megoszlik a vélemény a napirenden szereplő olasz- abbeszia kérdés bírálata tekin­tetében. Nem értenek egyet az összeülő diplomaták abban az alap­vető kérdésben sem, váljon helyes-e a szankciós politika, vagy el kell azt ejteni. A megfontolás lép előtérbe Genf­ben A legfőbb állam megbízottja olyan utasítást kapott, hogy a többség javaslatát tegye magáévá, anélkül, hogy kezdeményező szerepet vál­lalna. Ez két Irányból indulhatott volna ki egyébként is: Franckor­­szágból, vagy Angliából. Párizban azonban a német probléma köti lá a figyelmet a ehhez járult Mussolini Intő szava, melyben a francia-olasz szerződés felmondását helyezte ki­látásba. Amerika h*z pedig­ bekopogtattak, ne »sok­ba 63*a* markát a köte­les­ségte­je»ité* előtt, amely elöl nem tud kitérni, azt ide­gen célokra kérik tőle. semlegessége elhatározó A Figaro című francia lap aze­rint, Londonból nána tesznek kez­deményező képest a szankciók ki­terjesztése érdekében. Angol körök­ben ugyanis, Amerika visszavonu­lása után hatástalannak ítélik meg az olajzárlat ügyét. Mégpedig a népszövetségi módszer tudatos án­darckifugasztása nem lehet célja Angliának, mikor annyi időn ke­resztül exponálta magát ezért. A lap szerint a munkáspárt kielégítése érdekében annyit mágra megt­eztek, hogy albizottság kiküldését javasol­ják, amely aztán tanulmányozná a kőolajzárlat további módszerét. Edlen nem engedi Ezzel számban a Dayl­ Mail tud­­­niveit, hogy az angol külögyminisz­­­­tar Gsnfben a szankciók megszigo­­­­rítását fogja javasolni. Eden hajtha­­­­tatlan maradt, minisztertársai hiába­­ próbálták lebeszélni. Az esetre, ha­­ elejtik a kőolajtilalmi javaslatot, ] Eden indítványod fogja, hogy a­­ népszövetségi tagállamok zárják le­­ kikötőiket az olasz hajók elé).­­ A berlini csend Páriában ezért a tervért sem túl­ságosan lelkesednek. Francia körök ugyanis izgalommal figyelik azt a nyugalmat, mellyel Németország a szovjettel kötött egyezményt látszó­­­ tag fogadta. Általános vihert vártak­­ a német főváros felől , nem titkol­­­­ják meglepetésüket és gyanakvó in­­o­kat ennek elmaradása miatt. — Mi ez a csend ? ! — kérdi ag­godalommal a Paris Midi — majd annak a véleményének ad kifeje­zést, hogy Hitler valószínűleg előbb Róma felé puhatolódzik, mielőtt cselekedne. Vezérkarok megbeszélése készül így a francia diplomácia abba a kínos helyzetbe került, hogy vagy Hitler útját egyengeti, vagy az angol barátságon ejt csorbát. Párisi jelen­tés szerint a francia belga és angol vezérkarok a közelben megtárgyal­ják azokat az intézkedéseket, ame­lyeket a rajnai semlegseség megsér­tés® esetén akarnak foganatosítani. Parisban egyidejűleg hangoztatják, hogy nem akarják nélkülözni Né­metország együttműködését a nem­­zetközi álésban. Ennek azonban három feltétele van a lapok szerint: 1. Németország térjen vissza a

Next