Reggeli Ujság, 1936. július (6. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

SZERDA 1936. Julius 1 FÜGGETLEN POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP Târgu-Mureu 1 lej 1 lej VI. ÉVFOLYAM 148. szám Csúfot űznek az ország alapját képező jo­gokból és ostromállapottal, cen­zúrával kormányoznak, mon­dotta határozati javaslatában a nemzeti parasztpárt legutóbbi népgyűlése, amelyben Maniu Gyulát, az ország egyedüli megmentőjének nevezték. A határozati javaslat rámu­tatott a hibákra, amelyek sze­rint az erkölcsi és politikai pusztulás szemmel látható, míg a földalatti mozgalmak bizo­nyos körök támogatásában ré­szesülnek. A vezér mindezeket megerősítette, a népnek és az országnak igazságot követelt. Majd hitet tett a demokrácia mellett, amelyet veszélyben lát. — Kétszer lehettem volna diktátor — mondotta Maniu — de nem akartam, mert én ma­gam helyett csak a népben bí­zom. Az ötvenezer főnyi tömeg lelkesülten ünnepelte vezérét. Meg kellett hallani ezt Bucu­­restiben is, ahol napirenden vannak az összetűzések, lap­­elégetések, ugyanakkor az or­szág népe nyög a terhek alatt, amelyekről a határozati javas­lat azt mondja, hogy diktatú­rával születnek s a tizenkette­dik óra ütött, hogy egy ember­ként sorakozzék fel az ország népe, menteni, ami még ment­hető. Maniu Gyula az ország leg­higgadtabb politikusai közé tar­tozik. Nincsenek személyi cél­jai, sem hatalmi törekvései. Nem akar semmi sem lenni, csak népének szolgája, aki ha elégedetlen, ezt egyedül azért teszi, hogy nemzetének szol­gáljon. Amikor tehát a bírálat­ban nem keresi a tompítottsá­­got, hanem megállapítja, hogy korrupció veszélyezteti az ál­lami életet, ezt mindenkinek komolyan kell vennie. Még megrázóbb a vezérnek az a megállapítása, hogy az ország fentartó földmíves nép nem tud élni, mert ha csizmát akar venni, ezért egy mázsa búzát kell eladnia és két ma­lacot pénzzé tennie, hogy a lovát megpatkoltassa. Tiborc beszélt igy, mikor Bánk bánnál bevádolta a nép ellenségeit. Mi kisebbségek ebben a vi­tában nem vagyunk egyebek, mint tehetetlen nézők, akik I pl L-r-» Franciaország revideálja külpolitikáját, mert attól tart, hogy elveszti szövetsé­geseinek egy részét és négus fel akarja támasz­tani a háborút Genf, június 30. (A Dunaposta telefonjelentése). A Genf­ben összegyűlt diplomaták közötti barátságos eszmecseréknek, politikai körökben sorsdöntő jelentőséget tulajdonítanak. Álta­lános a vélemény, hogy ezek folyamán születnek meg és alakulnak ki közös elgondolások, melyeket a közgyűlésen csupán a forma kedvéért terjesztenek elő. A magánmegbeszé­lések kerete, mind több problémát ölel fel, annak bizonysá­gául, hogy a diplomaták ezúttal szembe akarnak nézni az összes időszerű kérdésekkel. A­ német veszedelem kísérlete Különösen Leon Blum és Delbos francia államférfiak fejtenek ki nagy tevékenységet, akik pár óra alatt 15 külügy­minisztert fogadtak bizalmas megbeszélésre. Ezek folyamán meggyőződtek, hogy a hagyományos francia külpolitika nem mindenben felel meg a változott viszonyoknak s könnyen azt eredményezheti, hogy Franciaország elveszti szövetségesei egy részét, kérte Schussnigg kancellárt. Ez azt jelenti, hogy Genfbe bevonul a sok­oldalú osztrák kérdés is. Valószínű, hogy megvitatják a Habsburg- restau­ráció kérdését, mely az utóbbi idő­ben ismét aktuális lesz. Német táma­dástól tarta­nak Erre a fokozott diplomáciai tevé­kenységre valószínűleg az újból kí­sértő német veszedelem készteti a francia államférfiakat. Berlinből ugyanis a világlapok állandóan vészhíreket közölnek és terjeszte­nek, így az egész nyugati sajtó át­vette a Mornng Post című angol lap feltűnést keltő cikkét, melyben a né­met fegyverkezésről közöl meglepő adatokat. A Morning Post szerint Hitler ezzel válaszol, a pár hónap­pal ezelőtt átnyújtott angol kérdő­ívre. Mit mond egy francia szak­értő? A Temps című francia lap átvette a cikket, ugyanakkor közli Dara­­dier tábornok írását is, aki a fenye­gető német támadás veszedelméről ír. A tábornok meg van győződve, hogy Németország felhasználja a zavaros belpolitikai helyzetet és sztrájkmozgalmakat és hátba támadja Franciaországot. Daradier, a német katonai terveket illetően három le­hetőséget említ. 1. Svájcon keresz­tül vonul fel a német hadsereg. 2. Megtámadja a Maginot vonalat, esetleg Hollandiát. 3. Végül egy­szerre támadhat minden irányból. A berlini olim­­piász meglepe­tései különösen aggasztónak ítélik Pá­risban, a német diplomáciai tevé­kenységét. Hitler külpolitikája sok változást jelent a háború előtti rossz német külügyi irányítással szemben. Az „Inforation Financier“ szerint, Boris bolgár király júliusban, leg­később augusztus folyamán Berlinbe látogat. Ugyanekkorra várnak a német fővárosba, olasz és lengyel államférfiakat is. Az olympiászt fel akarják használni egy baráti talál­kozó létrehozására. Baldwin buká­sával számol­nak Az angol sajtó foglalkozik Bald­win bejelentésével, aki rövid időre pihenni utazik Chéquersbe. A la- Kockán forog a balkáni felfogás Keleteurópában s a Balkánon máris félelmetesen meg­növekedett a német befolyás. Ha így megy tovább, Francia­­ország a legközelebbi időben elveszti Jugoszláviát s talán még több más barátját is. Vissza kell tehát szerezni Olaszországot, melyet sürgősen ki kell békíteni a kisantanttal. A négus szót kér Genf­ben Az olasz-abesszin ügy lezásálása elé azonban, melyet Rómában az együttműködés eletelt­ételének tekintenek, ismét nem várt komplikáció vetődött fel. Genfi jelentés szerint a négus közölte Aveno­ népszövetségi főtitkárral, hogy a népszövetségi közgyűlésen személyesen óhajtja képviselni országa érdekeit. Többen a kiküldöttek közül, így Delbos francia, Polytis görög, Jeze tanár abesszin és Eden angol külügyminiszterek próbálták lebeszélni el­határozásáról, de eredmény nélkül. Abesszíniában kiújulnak a h­arcok ? A császár, a sorozatos csalódások után olyan lelkiállapotba jutott, hogy a legkétségbeesettebb tet­tekre is készen áll. Amennyiben Gertiben nem érne eredményt, úgy határozott, visszatér Abesszínia még meg nem szállott részébe, ahol új ellenállást szervez. Erre szeretne népszövetségi kölcsönt igénybe venni. Eden, aki értesült a császár tervé­ről igyekezett jobb belátásra bírni és felvilágosítani, hogy a még sza­bad törzsek sem fogadnák túlságos örömmel, akciója kudarcba fulladna. Minthogy hajthatatlan maradt, most a diplomaták azon gondolkoznak, milyen módszerrel lehetne becsukni a genfi zöldasztal ajtaját az elkese­redett uralkodó előtt. Genfbe hívják Schussnigg kancellárt A genfi megbeszélésnek van egy másik meglepetése is. Az osztrák kormány Delbos francia külügymi­nisztertől hivatalos jegyzéket kapott, melyben a francia kormány Ausz­tria képviseletében sürgősen Genfbe csak azt tudjuk, hogy panasz­­jogunktól is régen elestünk, dacára, hogy minden tövis ben­nünket vérez elsősorban.

Next