Reggeli Ujság, 1940. augusztus (10. évfolyam, 173-199. szám)
1940-08-01 / 173. szám
i Sle/0A 78. FÜGGETLEN POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP biefon 78. re| CSÜTÖRTÖK 1940 augusztus 1 Eedacfis fi administsraíía Str. ceS Mara 9/a. Targu-Muref Dlrscloí responsabil: Bárdi Sieías X. ÉVFOLYAM 173 szám 1 lei Az aratlást befejezték vármegyeszerte. A hozam kielégítő, egyes helyeken igen jó volt. Az Úristen bőségesen jutalmazta a magvető munkáját. Ami ebben a szorongó időben igazolja a Gondviselésben bizakodó népek hitének szilárdságát és hatóerejét. Minden reményünk megvan arra, hogy" békében úszszuk meg a megpróbáltatások napjait. A győzelmes tengelyhatalmak kívánsága ez, amelyet minden jóakaratú népnek teljesítenie kell. A háború ugyanis most érkezett el legsúlyosabb pontjához, még mindig szerencsésen eshetőség, ha távolmaradhatunk a tényleges viszálytól, mintha ebbe különösebb ok nélkül belesodródunk. Ezért határoztak így Salzburgban és Rómában, hogy az egymással szemben fennálló vitás kérdéseket egymás között intézzék el elsősorban a kisállamok. Hivatalos német jelentés szerint a dunai érdekelt "hatalmak feladata tisztázni a függő kérdéseket és békésen rendezni a dunai tér vitáit. Erre vonatkozólag a közelben megindulnak az előzetes tájékozódások. A tengelyhatalmak kormányai azonban már most gondolnak a jövő berendezkedésének megszervezésére és ebben az elgondolásban igen fontos szerepet kap a gazdatársadalom. A kenyérkérdés mindenkor vezető eleme volt a világnak. Ma éppenséggel biztosítani igyekszenek az ipari államok élelmezésük gerincét, a liszt és kenyéradag megszerzését. A tengerentúli beszerzés, amely békeidőkben lenyomta a gabona és kenyérmagvak árszintjét, ma alig jöhet számításba. A világ leghatalmasabb gabonaraktára Argentinia most zárta le kapuit minden kivitel elől. Valószínű, hogy ez történik is ! Manoilescu külügyminiszteri nyilatkozata a salzburgiás római látogatás után „A kormány bizonyítékát akarja adni jószánáló dókának szomszédaival szemben“ Bucuresti, június 31. (Redor.) Mihail Manoilescu pro- ■ fesszor, külügyminiszter, a következő nyilatkozatot tette kül- jföldi útjával kapcsolatban: — A miniszterelnöknek velem együtt igen jó fogadta ! Irásban volt része úgy Németországban, mint Olaszországban, ! s nemcsak a külsőségeket illetően — mely telve volt figyelem- j ;mel és szívélyességgel — de az országunkkal és mai hely- ■zetével szemben megnyilvánuló teljes megértést illetően is. A tengelypolitika két legfelsőbb vezetőjének megelégedését áljllapíthattuk meg Románia mai tájékozódásával kapcsolatban. A Führer és a Duce a nemzeti élet minden oldala iránt nyilvánvaló rokonszenvvel érdeklődtek. Ezen érdeklődés különösen értékes reánk nézve, mert valamennyi jövő tevékenységünknek forrását képezi, melyek arra vannak hivatva, hogy politikai keretben és a Keleteurópában teremtendő utón béskés és fejlődésképes életet biztosítson Romániának. Különösen hangsúlyozni kívánom az oly sok abszurd és érdekelt mende- i mondával szemben, hogy a sorsunk fölött való döntés szabadsága teljes marad és tökéletes lesz függetlenségünk az új eljövendő délkeleteurópai új rendszerben. Hogy a tengelyha-talmaknak a keleteurópai népek függetlensége iránti tiszteletét konkrét módon illusztráljam, elég, ha rámutatok arra, hogy úgy Berchtesgadenben, mint Rómában is nyilvánvalóvá tették előttünk világosan azt a felfogást, melynek értelmében is Románia valamennyi gazdasági ágát meg fogja szervezni, jj saját tőkéjével, saját szakmunkásaival, saját technikai veze- | tőivel, miután ez képezi teremtő nacionalista erőink mindin- | kább szebben haladó fejlődésének feltételét. A tengelyhatal- | ! maknak nincs más szándékuk, mint az, hogy legjobb vevőink és legkeresettebb szállítóink legyenek. Még abban ez esetben is, ha mi magunk akarnánk — amint okos dolog lenne ennek óhajtása — hogy a tengelyállamokból mérnökök ésmás specialisták jöjjenek, csak kivételes és igen nagy nehézségek árán kapnánk ilyeneket, mert a specialisták nélkülözése valóságos áldozathozatalt jelentene ezen országok részére, hol annyira erősen lüktet a gazdasági élet. „A tengelyhatalmas fogomám a féka védelme a Balkánon" Másrészt a tengelyhatalmak főgondja a béke védelme a Balkánon és ebben a gondoskodásban a két nagy állam , mely ma az emberiség élén halad, velünk egy utón találkozik. Békét okozunk, de békét a román igazsággal, n másfelé is. A mi aratásunk ezért felbecsülhetetlen áldása a Gondviselésnek. Azt kívánjuk, hogy tudják — főleg a határokon túl hogy véletlenségek és olyan események, melyeket az utóbbi idő- ben élt át Románia — amelyek teljesen egyedülálló kö- rülmények között zajlottak le — nem fognak megismétlődni. A románok meg tudnak hajolni, amikor kell, a követelések előtt, ha azonban az bizonyos határt túlhalad, tudják. hogyan kell ezen az utón is elindulni. „A Mór múlty MxonyitéMái aMara adni lómxumú MMO- nak — Ami pedig azt a problémát illeti — mellyel annyi kitartással foglalkozott az utóbbi időben bizonyos külföldi sajtó — elferdítve úgy a terjedelmet, mint a délkeleteurópai általános közeledés problémáját és főleg a közöttünk és szomszédaink. Magyarország és Bulgária közötti problémákat a kormány saját kezdeményezéséből is hiszi és állítja, hogy — amint ezt idejében a tengelyhatalmaknak is tudtára adta — elérkezett az ideje, hogy bizonyítékát adja jószándékának a szomszédaival való békés és barátságos együttélésre vonatkozóan. Ebben az értelemben, miután 20 éven át Románia legnagyobb kedvezményt nyújtotta — amivel valaha is találkozni lehetett — a kisebbségek javára, a kormány még radikálisabb eszközökkel is — azon kisebbségek problémának végleges elintézése végett, akik e környező népekkel azonos vérségük — kész a mai idők szellemének és módszereinek megfelelő új intézkedésekre. A kilíusynil- DiMier elgondolása Ezek között az intézkedések között szerepel az, mely igen jó eredményekkel járt: a népcsere — egészben, vagy részben — mely megszünteti a belső és külső súrlódásokat és emeli az ország erejét, határai között nemzeti egyhangúsággal megvalósítva. Ez a mód a nemzeti elvet nemcsak nem gyöngíti, ha fenntartja és támogatja azt. Ezen az utón megőriztetik és megerősítést nyert mindaz, ami értéket jelent egy nép számára és pedig etnikai lényege és termékeny alakulata és felemeli összes felőbbrendü, különleges életformáit. — A nyugati és déli határokon túl élő összes románoknak a román állam keretébe való hozatala — anélkül, hogy egyetlen román is a határokon túl maradna — és a romániai kisebbségek számának