Reggeli Ujság, 1941. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-01 / 74. szám

SMfikesztőség és kiadóhivatal • Herosvásárhely, Bolyai acca 9 Iva: 6 fillér • POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP MAROSVÁSÁRHELY, 1941 ÁPRILIS 1. KEDD , TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM 74. SZafif.­­ TELEFON 78 Felelős serkesztő ZSIBÓI BÉLA Tovább az úton az új magyar életért Új utakon és új célok felé in­dult el Erdély magyarsága, hogy felszakadt részben a két évtize­des trianoni köd az erdélyi tá­jakról. A homályban, a ránkbo­rult sűrű éjszakában, amely rém­ségeivel megejtette s lidércnyo­másként ülte meg a lelkeket, egyetlen törekvésünk volt egy­másra találni, egymást megtar­tani, őrt állani addig, míg egy­szer ránk köszönt a hajnal. Mert tudtuk és vágyakozó hittel hit­tük, hogy el kell jönnie a fény­nek, amely bevilágítja majd a rettentő éjszakát. A fény felvillant s a kisebb­ségi sors számkivetettjei a ma­gyar hajnal hasadására lázas készülődésbe kezdtek, hogy pó­tolják a kényszerű tétlenség veszteségeit. Mert amíg az éjben minden erőt az egymásbafogód­­zás, a kétségbeesett megtartani­­akarás kötött le, most új utakra, új célokhoz kell az erő. A nem­zet keresi és — mint legutóbb miniszterelnökünk mondotta — igyekszik is megtalálni a jövő útját. Az ébredező nyugtalanság a jövőépítés iránt betölti a nem­zet minden egyes tagját, aki fel­érti e napok jelentőségét és fe­­lelősséges érzülettel aggódik a holnapért. Nagy nemzeti gon­dokkal küzdünk, amíg út meg új problémák ismétlődő keresztutjai között haladjuk utunk. Mielőtt azonban erre az útra léptünk, fel kellett számolnunk előző mindennapjaink. Számot kellett vetnünk magunkkal, al­kalmasak vagyunk-e arra, hogy szavunkkal tanácsoljunk, tette­inkkel példát hirdessünk, hogy utat mutassunk. Nem szégyen és nincs benne restelni való, ha a munkás leszolgálta idejét, ha­ el­haladt felette a kor és erejét meg­haladják az uj idők uj követel­ményei. A közösség érdekében az uj utakra lépés előtt arra híva­­tottak szemlét tartanak az ed­digi élenjárók között s a már meg nem felelőket, a kiöregedet­teket s főként azokat, akik múlt­juknál fogva nem alkalmasak többé fenkölt jövő feladatok el­végzésére, lecserélik, helyükbe mások lépnek, terüket mások ve­szik át. Az uj idők új feladatainak lázas napjaiban vettük át meg­bízatásunkat e helyen. Alig kell mondanunk, sok és kemény el­lenszenvvel találkoztunk. Gáncs­vetők, alattomos csapdarakók, ártatlan külsőben jelentkező kép­mutatók, jóindulatot színlelő érdekbérencek — köztük nem egy olyan, aki mindeddig a tár­ írta: Zsidói Béla sadalom gáncsnélkülijeként ját­szotta meg magát — ilyen, vagy amolyan érdekből igyekezett jó­­szándékú munkánkat már előre elakasztani. Vádakkal illettek, amelyeket igazában e sorok írója olvashatna — mert így a való, mint arról meg is győződtünk, — a diplomata ravaszságával „falazok" és a nemzeti és ke­resztény magyar társadalomtól idegen érdekek szolgálatába sze­gődött „protektorok fejére. A mindez azonban elmúlt. Tiszta lelkiismerettel álltuk a vádakat, a hát megötti sugdolódzásokat, amelyekkel ellenünk hangolni igyekeztek egyeseket, sőt magát a közvéleményt is. De elégtéte­lül szolgál, hogy most már nem­csak a közvélemény, hanem fe­lelős tényezők is alkalmasnak találtak bennünket arra, hogy továbbra is részt vehessünk ab­ban az építőmunkában, amelyet eddig is a magyar haza, a nem­zeti és keresztény- magyar tár­sadalom, a már szabad erdélyi magyarság, nevezetesen pedig a székely­ség, annak boldogabb jö­vője érdekében a rendelkezé­sünkre álló szerény eszközökkel, minden gondolatunkkal és törek­­í­tésünkkel, szívvel és lélekkel­­ vállaltunk. Az új idők új feladatokat ró­nak ránk. Tengernyi itt a fel­­adat, ami sajátos helyzetünkből fakad. Gazdasági életünk a legkét­­ségbeejtőbb képet mutatja a meg­rabolt Erdélyben . .­­ Aztán nem ismerjük saját magunkat sem s nem látjuk a követendő utat, de azért — meggondolatlanul — tet­szetős új eszmék, látszatvalósá­gok után futkorászunk. Majd itt is, ott is egyéni érdekeket haj­szolunk. S mindezt azért, mert még mindig hiányzik belőlünk a közösségi szellem jegyében meg­fontolt cselekvés. Ez a helyzet nemcsak gazdasági, hanem mű­velődési és általában a társa­dalmi élet egyéb megnyilvánu­lásainak terén is. Munkánk elsősorban nevelő munka lesz, mert valóban egyre sürgősebb a keresztény társada­lom fokozottabb erkölcsi és gaz­dasági nevelése. Fel kell mér­nünk helyzetünket. Őszintén kell feltárnunk a magyar élet külső és belső betegségeit. Megismerni a magyar Ugar vad mezejét, melynek szent humuszán még mindig vad indák gyűrűznek. Az egészséges megújulás nagy folyamata csak a népi rétegek­ből indulhat meg, ezért minde­nek előtt a népi céloknak és érdekeknek, — amelyek így az egész magyarság érdekei is — felismerésére, tudatosítására kell törekednünk. Ha pedig ezeket felismertük, megdönthetetlen aka-­­ rattal, tántoríthatatlan és meg- s alkuvás nélkül küzdenünk kell­­ értük a népért, a magyar gazda­­g társadalomért, a magyar mun­­­­kásért, az iparosságért­ és keres­kedőtársadalomért. Hogyan ? Csak egyetlen út van : s ez az egység, az e hasábokon már so­kat hangoztatott közös vállvetett munka útja. Az összefogás tűzön­­vizen át, mely erdélyi vonatko­zásban egyetlen átfogó és erdélyi magyar életünk minden síkjára kiterjedő hatalmas, a valóságos helyzetet, érdekeiket, szükség­leteinket ismerő és megvédeni, megoldani képes szervezet — az Erdélyi Párt. Az egység hiánya, a széthú­zásra hajlamosság ősi betegsége a fajnak. Idegen példákért rajon­gunk, szolgai módon utánzunk ott is, ahol a magyar múlt útmutatással szolgálhatna a jö­vőre. Az eszmék tisztázása minde­nekelőtt a legfontosabb, mert könnyen hiszünk látszatigazsá­gokban s nagyhangú ígéretekben. A felszínen járunk és délibábo­kat kergetünk, ahelyett, hogy a mélybe tekintenénk. Vájjon mi jobb: a magunk küzdelmes, tövises útján, de magyar utón járni, vagy „a par­fümjét érezni a szavaknak és elvérezni egy fonák igény ? Jugoszláviában tovább folynak a tüntetések A német és olasz állampolgárok utolsó különvonata is elhagyta Belgrádot A jugoszláv hadvezetőség újabb korosztályokat hívott fegyverbe. L­irománia beszüntette a kőolajszállítást Jugoszláviának Belgrád, március 31. Az új hét kezdete a jugoszláv­­ helyzetben döntő eseményeket tartogat. Minden a belgrádi kormány nyilatkozatától függ, amelyet a hét közepére várnak. Bizonyos jelekből úgy látszik, hogy a helyzet kiéleződés felé halad. A német és olaszellenes tüntetések napirenden vannak Jugoszláviában, ahonnan tegnap éjszaka elszállították az utolsó birodalmi és fasiszta alattvalókat is. Hírek érkeznek katonai intézkedésekről s a sajtóhadjárat is egyre veszedelmesebb és­­ támadóbb hangnemet ölt. Hogy fájják a helyzetet Berlinben Berlin. (MTI­) Német körök­ben még mindig elzárkóznak a hivatalos állásfoglalástól, de megállapítják, hogy Jugoszlá­viában a német és olaszelle­­nes irányzat egyre nagyobb teret kap. A birodalmi kor­mány soha­sem hagyta befolyá­solni magát az utca népétől, de nem türheti, hogy egy vele szövetséges országban tétle­nül nézzék a német méltóság megalázását. A belgrádi kor­mány­­egy politikai nyilatkoza­tól már rett, de ebben egy szó sem esett a Tengelyhez való viszonyról. Végül hangoz­tatják Berlinben, hogy von He­eren német követ sűrű érint­kezést tart fenn a jugoszláv kormány vezetőivel. Hit­er az olasz sajtó Róma. (MTI.) Az olasz sajtó, a Belgrádból érkező hírek ha­tása alatt egyre élesebb han­got üt meg. A Telegrapho Berlinből közli, hogy a német kormány mindezideig semmi­féle értesítést nem kapott ar­ról, hogy Jugoszlávia elismeri vagy megtagadja-e a hármas

Next