Reggeli Ujság, 1942. szeptember (12. évfolyam, 196-220. szám)

1942-09-01 / 196. szám

UJs a® 1 i JÖN: DEANNA DURBIN legszebb f­­ilmje „VÁLASZÚTON" az ifjúság filmje. S Szebb, jobb, mint az Udvari bál. c­0 ^ ^0 V, Jány Gusztáv vezérezredes V / TELEFON 60. ^ J 3©, 31 és szent. 1, 2. Vasárnapié! I « 'll! , 1 ^ * I sast­­­a — ~sbt Regyeletes emlekezese a nosi ha-Si tOPIl Ifi EIEFIBHL | ,|,i t, 1 , ,i i sfAA.^ Iáit halt kormanyzohelyettesrol E­lies*, Pethes. — Jegyelővétel és jegy- Jf ■* I eSs^ponlr°n 18 - as S2acon’ és elismerő szavai a honvédség kiváló teljesítményéről Budapest. (MTI) Pár nap előtt vált ismeretessé a hír, hogy a szov­jet fronton küzdő honvédhadsereg főparancsnoka, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a legutóbbi harcok során megsebesült. Az augusztusi nagy bolsevista támadások idején a főparancsnok rendszerint a leg­­elkeseredettebb harcok színhelyén tartózkodott és sebesülése is akkor következett be, mikor éppen egy honvédalakulat támadási helyét vette szemügyre. Vitéz Jány Gusz­táv vezérezredes szolgálati ügyek­ben néhány napot a fővárosban töltött, amikor sebesülését is meg­vizsgáltatta. Ebből az alkalomból a­­ parancsnokot a Magyar Távirati Iroda munkatársa felkereste és meg­kérte, nyilatkozzék a szovjet fronton szerzett eddigi tapasztalatairól, va­lamint a magyar cs­apatok teljesít­ményeiről. Hihetetlen nehéz terepen A főparancsnok az újságíró előtt többek közt a következőket mon­dotta: — Hogy ez a küzdelem milyen természetű — válaszolt a vezér­­ezredes egy feltett kérdésre arról azoknak sem lehet fogalmuk, akik a régi világháborúban bejár­­ták az akkori orosz arcvonalat. Hi­hetetlenül nehéz terepen, súlyos körülmények közt harcol a honvéd. Ember magasságú sásban, naprafor­góval borított földeken, süppedő mocsarakban szinte észrevétlenül rejtőzhet az ellenség A magyar­­honvéd hősi lendülete és találé­konysága azonban ezen a nehéz terepen is feltalálta meg, s olyan eredményeket ért el, amelyeket a legnagyobb elismeréssel illetnek né­­met szövetségeseink is. A kormányzóhelyettes emléke — Ennek a gigászi küzdelemnek hőseinél — mondotta más helyen a tábornok — első helyen vitéz nagybányai Horthy Istvánról kell szólnunk. Csak annyit mondok: sohasem láttam még katonát, aki nála pontosabban, hősiesebben tel­jesítette volna kötelességét. Lelki­­ismeretesebb, kötelességtudóbb ka­tona nála nem lehetett. Honvéd­ségünk mély megindulással és meg­rendüléssel fogadta hősi halálát. Vitéz Horthy István szellemi és fizikai téren egyaránt példát mutató katona volt. — Az újságíró a továbbiak fo­lyamán aziránt érdelődött a főpa­rancsnoktól, hogyan fogadja a ma­gyar katona az idegen környezetet s a szovjet sajátos harcmodorát? A honvédség tűzkereszt­sége — Mikor első ízben hallotta a magyar honvéd a tüzorgiát s a har­cok folyamán megismerte az általuk „Sztálin orgonájáénak ne­vezett gépágyút — amint ez termé­szetes is volt — bizonyos megle­pődés vett rajtuk erőt. De ez csak a tűzkeresztségig tartott. Mikor ezen tulvoltak, a legszebb hagyo­mányokra emlékeztető teljesítmé­nyekről tettek tanúságot. Szinte bravúros találékonysággal zsákmá­nyoltak bolsevista harckocsikat és egyéb hadigépeket. A magyar ka­­tona teljesítménye kimagasló s né­met szövetségeseink állapították meg, hogy az a támogatás, amelyet páncélosaink és gyalogságunk nyúj­tott, kiválóan értékes. Példák a bajtársiasság­­ról és hősiességről A vezérezredes a továbbiakban mosolyogva mesélt el egy példát a magyar honvéd harctéri kötelesség­­ teljesítéséről és bajtársiasságáról. Egy magasrangú német tiszt egy teljesen elhagyatott, járatlan terü­leten egy magyar páncélkocsit ta­lált. A páncélos mellett egy sebe­sült és egy egészséges honvéd őr­ködött. Mint elmondották, öt hét előtt egy ütközet folyamán sérülés érte a tankot, amely mozgásképte­­lenné vált. A legénység azonban nem hagyta el, az egyik honvéd megsebesült, egészséges baj­társa testvéri odaadással ápolta társát. Az öt hét alatt két Rátát is lelőttek A német tiszt meglepődve hallgatta honvédek előadását, amelyet igazolt a közelben fekvő szovjet gép roncsa. A bolsevisták orvtáma­dásai Nyilatkozata végén vitéz Jány Gusztáv vezérezredes megállapította, hogy a magyar honvéd a legembe­ribb módon bánt az ellenséggel, megosztotta vele napi cigaretta és kenyéradagját mindaddig, míg meg­­nem győződött, hogy ez az ellenség nem érdemli meg jólelkűségét. Ezt pedig már az első napokban meg kellett látnia. Előfordult olyan eset, hogy a bolsevisták kiugráltak harc­kocsijukból s megadásra emelt kéz­zel közeledtek a honvédekhez, majd orvul megtámadták jóhiszemű ka­tonáinkat. Máskor a­ magyar vise­lethez hasonló egyenruhával próbál­ták megtéveszteni honvédeinket. Ezek után természetesen a magyar honvéd alaposan megkeményítette az öklét. Nyilatkozata végén a vezérezre­des egy példát mondott el a magyar katona ítélőképességének és gondol­kozásmódjának jellemzésére. Egy­­izben elbeszélgetett egy katonájával, akitől megkérdezte, tisztában van-e, miért kell ilyen messze harcolniok ? A katona gondolkozás nélkül fe­lelte : — Azért, mert jobb, ha mi va­gyunk itt a Don mellett, mintha ők lennének valahol Debrecen körül. — Hálistennek, a magyar katona jól tudja, hogy ezer kilométerekre hazájától is a saját földjét, otthonát és hazáját védi s magyar lendülettel teljesíti kötelességét! — fejezte be érdekes nyilatkozatát Jány vezér­­ezredes. KÉRDI 5. 1Q Miként lehetséges, hogy a­­ nagymészárszékben e­g­y 9 mészárosmester akkor, amikor két disznó lógott az akasztón, azzal fizette ki a hozzáfordulókat, hogy ez a csekély készlet megrendelésre van félretéve Ugyan kinek a részére ? — tolakodik fel a kér­dés ajkunkra — szegény kész­fizető polgárok, mi, — akik eb­ben a „protekciómentes” világ­ban arra merészelünk gondolni, hogy nekünk is jogunk van, legalább a szent vasárnapon egy kis pecsenyére. És uram bocsá az abból kiolvadó esetle­ges jegy­men­tes zsi­r­adékra ?... ­ Angyal a szerkesztőségben Zsibói Béla, lapunk felelős szer­kesztője, mint olvasóink előtt köz­tudomású, a harctéren teljesít szol­gálatot. Ezért különös örömünkre szolgálhat az a hír, hogy szerkesz­tőnk neje Kolozsváron egy egészsé­ges fiúgyermeknek adott életet. Minden gyermek, aki ma a világra jön, a magyar nemzet különösebb várakozására és szeretet­ére tarthat igényt. Az újságíró gyermeke külö­nösen kiérdemli ezt a becsülést, mert hiszen apja a köz szolgálatéban éppen olyan nemzetvédelmi hivatást és munkát végez, mint a katona a harctéren. Zsibói Béla, mint katona is részt vesz azokban a küzdelmek­ben, amelyeket a szovjettel szemben vívnak dicső honvédeink országunk boldogulása érdekében. Az újszülött csecsemő megérke­zése ígéretet tartalmaz a magyar jövőért harcoló apa számára, aki 1000 kilométereken túl harcol nem­zete és gyermeke életéért és boldog­ságáért. A szerkesztőségi íróasztal mellől küldjük ezért üdvözletünket és szerencsekivánatunkat a szülők, mint az újszülött felé, akinek érke­zése angyaljárás egy új­ világ eljöve­telének dicsőséges ígéretében. — Meleg ruhaneműt a szovjet földön harcoló magyar katonák­nak! Adjatok, mert bármennyit adtok is, ő többet ad nektek: vért, életet, biztonságot, becsüle­tet és jobb jövőt Szarády Katalin Valahol Oroszországban... * 1 — Beiratkozás az Iparosta­nonciskolába. A marosvásárhelyi községi szakirányú Iparostanoncis­­kolába a beiratkozás szeptember 1­től 5 ig történik meg. Az igazga­tóság felkéri a tanonctartó iparos urakat, hogy tanoncaikat ez idő alatt múlhatatlanul írassák be, azo­kat is, akik próba­idő alatt vannak A beíráskor 10 pengő tanszerdíj fizetendő. A tanítás szeptember 1- én kezdődik. Marosvásárhely közönsége kimagasló áldozat­­készségről tett bizonyságot a téliruha­­gyű­jtés első napján hála és áldozat megkapó módon nyilatkozott meg a hétfői na­pon, amikor a leventék megkezdték a megajánlott adományok össze­gyűjtését. Mindenütt zárt kapu és örömteljes fogadtatás várta ifjainkat s nem volt ház, ahonnan ne dús, boldogan felajánlott adományokkkal jöttek volna ki. Marosvásárhely, aug. 31. A Fő­­méltóságú Asszony által kezdemé­nyezett mozgalom, mely a keleti arcvonaton küzdő honvédeink szá­mára téli ruha­félék megajánlására szólította fel az ország közvélemé­nyét, Marosvásárhelyen is, mint az ország minden részében, a legmé­lyebb hatást váltotta ki a közvéle­ményből. A honvédek iránti szeretet — Székely katonazenészek Marosvásárhelyen. A Csíkszere­dán állomásozó honvédzenekar elő­készületeket tesz egy marosvásár­helyi hangversenyre. Ez a zenekar tiszta székely fiúkból áll, éppen­­ezért jogosan tart igényt városunk lakóinak különösebb érdeklődésére. A hangversenyt szeptember közepe táján rendezik meg. — Pótbei­r­atás az állami elemi iskolába. Az állam elemi iskolákban a beiratások még a jú­niusi vizsgák után megtörténtek. Igen sok szülő azonban elmulasz­totta ezt az alkalmat és ma van az utolsó napja a pótbeh­atásoknak. Aki ezt elmulasztja, súlyosan meg­büntetik. — Jól sikerült az E. K. E. palotailvai kirándulása. Az EKE vasárnapi kirándulásán mint­egy huszonnégyen vettek részt. A Palotailva— Ratosnya között levő tetőről gyönyörű kilátás nyitott a görgényi és Kelemen havasokra. A Marosvölgyét a korai órákban köd­fátyol vette még körül, amelynek látványa mindég élénk emlékezeté­ben marad a kirándulás résztve­vőinek, akik hálásan adóztak a ki­rándulás rendezőinek. Bútorok és kárpitos munkák úgyszintén irodai berendezések és Thonet székek (hajlított bútorok) leg­olcsóbb beszerzési forrása FODOR­­ TESTVÉREK Korzó-köz 1. — Telefon: 2—33. Karády Katalin Valahol Oroszországba... * re. — Ki tud róla? Atyám, Klein Károly, aki szobafestő volt és Kis­­várdáról költözött Marosvásárhely­re, az elmúlt világháborúban, mi­után kiment a harctérre, onnan többé nem tért vissza Aki tudja, hogy mikor ment ki a harctérre és melyik ezreddel, legyen szíves kö­zölje ezt velem. Klein Hermann, Kossuth Lajos utca 49 szám.

Next