Reggeli Ujság, 1943. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

1943. január 1 Péntek& oldal, ara: 10 fillér TIZENHARMADIK ÉVFOLYAM g POLSHya ffAftSADALMI ES KÖZGAZDASAGI NAPILAP Felelős szerkesztői SZÁMI SZEXKXSZTOStG ES KIADÓHIVATAL 7*tpAi R1?i a 1 i Z,AM I 4 A KO 5 •- iS ft K B Fi f, i»OtTAi »«USlTO. Ofi ’rKl¡fFOP 1* SZÁM AbbiUI BLLA Országos gyűjtés a honvédcsaládok érdekében Kormányzó Urunk hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz Az áldozat és a kötelesség jogán hívok minden igaz magyart újabb áldozatokra! Negyedik esztendejében jár a világszerte tomboló háború s hazánk, immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de mindez, megpróbáltatás ellenére is a nemzet örökkévalóságában hivő harcosa a népek sorsát eldöntő küzdelemrerek. A háború, amelyet az' Úristen' akaratából egyletéig polgári nyugalomban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül, akik nekünk a legdrágábbak. Sok anya, velem együtt tudja, milyen súlyos az a kereszt, amelyet hordozunk: meglátogatott bennünket a Mindenható s mi mindnyájan egyek vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az, magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell! Meg szeretnénk érinteni a szíveket, egyenként szembe szeretnénk nézni mindenkivel s hozzáintézni a kérdést: „Felelj ! Megtetted-e te is kötelességedet a hazáért, enyhítetted-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét, vagy pedig egyetlen kenyérkeresőjüket veszítették el a becsület mezején? Levetted e a gondot azoknak a válláról, akiknek családfői most is odakünn harcolnak a mi biztonságunkért és életünkért ?“ Válaszoljon erre a kérdésre mindenki, becsülete és lelkiiszrerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán: cselekedetekkel. * Amikor ez év augusztusában azzal, a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek: a hadbavonultak családjainak, az "on Lerfeisti Türöző",tál hattóluk itthon maradottaknak. Január 17-től február 7-ig országszerte, minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren levők itthonmaradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk: a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörőink a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól. De ez még nem elég! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszuk naa J ^th'AA vs. tuui'ouj fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás, több mint emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját, és azt a nagyközösséget, amelynek tagjait.,r.inl. -amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozok hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudtak! Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöveteléért imádkozunk! Budapest, 1942. dec. 31-én. Horthy Miklósné ts ijis 0 Holdtöujénet! Szivünkből kívánunk egymásnak boldog új évet. Vágyaink belefogódznak a reménybe, de a kívánság és a vágy voltakép a tehetetlenség szózata, mely mástól kér és vár tetteket Mi Istentől kérünk és várunk. Rákényszerit erre az idő járása, A nagy világóra mutatója egyet szökik, a vén óramű ropogós, recsegős percegéssel lép bele az éjévbe; görnyedten, mint a tizenkettedik órának hivalkodó munkása, megviselten, mint a tulajdonképpeni évvég, ránk mereszti a szemét az új évszám. Nehézkesen olvassuk le az ezerkilencszáznegyvenhármat. Mintha fáradtak volnánk, mintha nagy erőfeszítéssel kapaszkodtunk volna fel arra a vitás időválasztó magaslatra, ahonnan egy év leforgása után újabb s talán küzdelmesebb év mélységébe szakadnak le az élet hullámai Az új év néma és hideg; úgy tesz, mint egy előkelő idegen; be van gombolkozva nyakig, s nem árul el semmit; hideg, mint egy angol lord és kiszámíthatatlan, mint egy ideges miss környezete illik hozzá; csupasz erdő, szürke ég, fakó avar, zörgő haraszt; csupa rom és foszlány a múltból, raesy alatt élet és halál, küzdelem, harc, nyereség és veszteség rejtőzik. Az élet azonban, ez a meleg és reális hatalom, sürgősségi indítványokkal támad neki az éppen föltápászkodni készülő újévnek ; s mialatt a Szilveszter-estének bánattal alatta meg s ennek az emberi harc vegyes öröme az újév első napját is az érzelmek ünnepévé avatja, addig a prózai eszmélődés már számonkéri a munkaterveket, meghányja a köznapi feladatok programmját, vizsgálja az elért eredményeket, kutatja a jövő küzdelmek irányát, s miután mindezt meghányta-vetette, kiadja az egyedül célravezető jelszót: erkölcsi, hitbeli s nemzeti megújhodás kell nekünk ! A kötelesség s az igaz, őszinte hazafias becsület odaállít mindanynyiorokat az újév esélyei, küzdelmei, lemondásai, szenvedései elé, s a kategorikus imperativus, s még inkább a keresztény erény felveszi a világfejtés csákányát s a harcok erős fegyverét anélkül, hogy a sikerekkel törődnék, mert hisz az ő sikere mindig biztosítva lesz; kiemeli a múlandóságból az örökkévalóságot, s a szétszaladó hullámból a drága, igaz gyöngyöt. Dolgozni s küzdeni nem szűnünk meg, mig az Idő játszi hulláma tevékenységre ingerel. Dolgozni, küzdeni s lemondani nem szűnnek meg, mig az eszmék sugárzásától melegedni tud szivünk. Sőt, minél vigasztalanabb a jelen, annál bizóbb szemmel nézünk a jobb, szebb és boldogabb jövő után, s minél veszedelmesebb enyészet vesz körül, annál elszántabban s hatványozottabb bátorsággal lépünk ki a harcok s küzdemek mezejére! Szétnézünk szerercsésebb kiindulások, sikeresebb irányzatok után ; keresünk új, bátor embereket, új, tiszta, erkölcsös eszméket, új jellemeket új hitet..