Reggeli Ujság, 1943. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-01 / 1. szám
winoprimban Egy karácsonyi utazás élményei Vásárhelytől Budapestig és vissza Marosvásárhely, december 31. Karácsony előtt való napon szálltunk vonatra a felsőállomáson. Az utazni akaró közönség hullámzott a pályaudvaron. Megfeszült izgalommal várta mindenki, hogy a szolgálatos közeg iiríulásra emelje a tárcsát. Azonban az indulás előtti időben le kellett küzdeni a jegyek birtokbavétele körül felmerült nehézségeket. A harmadik osztály felöli részen jólfésült lányka osztogatta a számunkra megváltást jelentő bilétákat. A Ma embere mindig rohan, siet, nincs percnyi türelme. Ez a rohanás mindig kétszeressére fokozódik, amikor valamire várakozni kell. A mi lányunknak is, akin erősen meglátszott alkalmaztatásának kezdetlegessége, kipirult arccal kellet tűrnie a közönség síurós megjegyzéseit. »Ha nem ért hozzá, hagyja abba«, «Minek állít ide olyat a Máv, aki nem ért dolgához« és számos hasonló megjegyzés tükrözte vissza Marosvásárhoz közönségének karácsony előtti hangulatát. „Bérelt szakasz“ Egyik kellemetlenség nyomon követte a másikat. Felszálláskor kitűnt, hogy az élelmes emberek »Bérelt szakasszá« nyilvánították a meg üres fülkéket. Páholyban érezték magukat és barkafüstjeiket boldog megelégedéssel eregették a magasba. Pelyhes álló fiatalemberekben semmi részvét nem nyilvánult meg a hosszú utazási vonalon az összeeséstől és a kimerültségtől tántorgó asszonyaink felé. Fé vetítés elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy nemetyéni kényelmünkről van szó, de arról, hogy a Ma fiatalemberéből hatványozott mértékben hiányzik a hölgyeink iránti lovagiasság érzete. Beletörődtünk már a sors kíméletlen mostohaságába, amikor Déda álomásra értünk. A kiváncsi tömeg az ablakhoz tódult, hogy saját szemével lássa a már képzeletben jól ismert vasútállomást. Déda az új vonal megnyitása óta fontos gócpontja lett az erdélyi vasútvonalnak. Három irányból futnak össze a vonalak. Itt kapcsolják egymásba a sepsi részleget a vásárhelyihez. Már az új vonalon robog velünk a mozdony Szeretfalva felé. Gyors és személyvonati sebességek váltogatják egymást. Vége a negyvennyolc kilométeres szakaszon, ma is élénk munka folyik. Munkások százai boldog érzéssel figyelik munkájuk dicsőséges eredményét, a magyar építés, a magyar alkotás nagyszerű sikerét, az új összekötő vasutat. Hidak és viaduktok fölött, amelyek még tatarozásra és építsre szorulnak, lépésben halad a szerelvény. Munkáslakások és barakok mellett húzunk el, amint áthaladunk a vitéz Horthy István nevét viselő egy kilométeres alagúton. Valahogyan ezen a vonalon elfelejtjük az utazás fáradalmait, bensőnket valami megmagyarázhatatlan erő feszítette, érezzük mindannyian, hogy annak a férfiúnak az álma teljesedett be az új vonal elkészítésével, aki önzetlenül, férfiasan éjt-napot eggyé téve fáradozott azon, hogy babér és elismerés nélkül, mindent a hazáért és nemzetéért áldozzon. Személy szerint nem lehetett jelen a lélekemelő ünnepségen, amikor az Apa, a Legfelsőbb Hadúr útjára engedte az első személyszállító szerelvényt. Nem gyönyörködhetett a lelkes dolgozókban, mosolygó gyermekarcokban, akik ma ott szaladgálnak a vasútperemen. Félszáz munkásház a távíróknak Magunk mögött hagytuk frissen mázolt új bakterházakat, egyéb épületeket, kerteseket, amelyek arról tanúskodnak, hogy ezek helyén még nem is olyan régen földgyürödések sziklák és patakok voltak, amelyek leküzdésével a kultúra szabott magának utat. Figyelmesek leszünk egy beszélgetésre, amelyet gyorsan fel is jegyeztünk. Tervbe vette az állam, hogy Déda állomáson félszáznál több távirdai munkáslakást épít. Mint mondják, az illetékes körök a szükséges lépéseket már meg is tették, úgy hogy minden valószínűség szerint az első kapavágások a közeljövőben fognak történni. Egy kis internezzo A székelyföld keretét elhagyva, a Nagyvárad-gyomai vonalon szalad velünk a vonat Budapest felé, amint az egyik jelentősebb állomáson, Körösszakálban megálloit. Itt hangos és nem barátságos vitatkozásra leszünk figyelmesek. Két csendőri közeg is beleavatkozik a vitába. Az történt ugyanis, hogy az egyik adófizető polgár vásárra igyekezett és harmadosztályú jegyet váltott. A közönség rohama beröpítette a másodosztályú kocsiba. A szolgálatot teljesítő jegyvizsgáló mellenragadta és nem éppen hízelgő szavakkal illette. Utasunk különben Bihar vármegye törvényhatósági és községi képviselőtestületének tagja volt. Kalauzunk azonban azt aligha sejtette és a kocsi utasai is beavatkoztak a vitába. Szabó Sándor békéscsabai lakos volt a jegyvizsgáló, az eset pedig bizonnyal az illetékes üzletigazgatóságot is foglalkoztatni fogja. Hazafelé... Hazafelé indulóba, a keleti pályaudvar széles termei zsúfolásig meg voltak töltve. Utasaink lázas sietséggel nyomultak a felszállók felé. Sietett mindenki vissza a munkahelyére. Az utasok legnagyobb hányada állta tette meg a több száz kilométeres utat Budapesttől Vásárhelyig. Az egyik útitársunk megérkezésünk pillanatában elkeseredve tört ki. — Csak most látom, hogy milyen nagy is a mi országunk, még a kényelmes utazásba is belefárad az ember. (bujdosó.) Az új szakaszon bog a vonatro- I petrmafa. I üsC: Fájdalom nélkül búcsúzunk a ma éjszaka hátunk mosta Ű® gött maradó 1942-es évtől. Nem hozott számunkra semmit, ^ »ja amire kedvesen gondolnánk vissza. Már a beköszöntője is !§3 EQ vigasztalan és sivár volt. Olyan téllel kezdődött, amelyhez pg feöl hasonlót emberemlékezet óta nem éltünk át. Szűkösen mért EU a nyári hónapok alatt is. Reményeink, várakozásaink szem- Egs pontjából szintén fukarnak bizonyult. Derült, örömöt kevegdeset adott: szürke sáv volt gépiesre egyszerűsödött életfvel?)gylyásukban s ha most megvizsgáljuk magunkat, legfeljebb megkönnyebbülést érzünk, hogy hátunk mögött tudjuk az M3 M névet. A jövőből pedig titokzatosan bontakozik ki az 1943-as vagy új esztendő. Valamennyiünknek közös gondolata a nagy kérdés, vájjon mit tartogat számunkra a háború ötödik éve ? plg. Bizonyos támpontokat már a mai helyzetből is meríthetünk. figyj Mindenekelőtt tisztán áll előttünk, hogy az eddigi, vagy ta-íj vég tán még fokozottabb szilárdsággal kell kitartanunk a sors fej által számunkra kijelölt kérlelhetetlen úton. Az is bizonyos, úideg hogy ennek az útnak fontos állomásait rejti magában az elkövetkezendő esztendő. Sok jel arra utal, hogy a döntést Sárs talán még 1943 sem hozza meg, de az idő múlik s minden- Öt nap már sokszoros jelentőséggel hathat ki a mindnyájunk által kívánt véghez. Össze kell tehát szorítanunk fogunkat így, s ügyelnünk kell minden lépésünkre, mert az elkövetkező egi hónapok magatartásával írjunk meg jövőnk milyenségét talán évszázadok idejére. S fél 1943 nem lesz a kényelmes, gondatlan élet talaja. De •••• talán annyira meddő sem lesz, mind a megelőző esztendő, görcsl Higyjünk és bízzunk benne, hogy ha az új esztendő nem is hozza el a megnyugtató beteljesedést, a jövő Szilveszter már mtt látnunk enged valami biztató derengést várakozásaink nyomasztó útján. g|j 3 OLDAL íj Mit olvassunk? ••••••••••••••••••SS••••*••••••••••» *•••••••••«•*•• Ulrich Sándor : Mély vizeken A regény hőse, Wilhelm Mann, a halász, ősrégi halásznemzetség leszármazottja. Óriási feneketlen mélységű tó mellett nőtt fel, viharok edzették keménnyé, a Természettel való harc tette nagyvonásúvá. A világháború magával sodorta. A háborús viharok között is az maradt, aki a tó viharai között volt: kötelességét mindig híven teljesítő, egész és derék férfi. Amikor véget ér a háború, Wilhelm Mann visszatért a nagy tó mellé, letette katonazubbonyát és folytatta mesterségét, mintha csak tegnap hagyta volna abba. Halász volt, az is maradt mindörökre. Ez az egyszerű történet Ulrich Sándor előadásában élménnyé válik. Emberek élnek, szeretnek, szenvednek, véreznek benne. Az olvasó pillanatig sem gondol arra, hogy regényalakokat mozgat előtte egy nem mindennapi megfigyelőképességű és mélyen Urai lelkű író keze. Mindenki él ebben a könyvben: a közkatona, a hős százados, a boldogtalan, halni kivánkozó főhadnagy, a szép, szerelmes parasztlány, akiből Wilhelm tragikus életű asszonya lesz. Két vonalat vezet végig a regény : egyiket a nagy tó partjának idill csöndjén át, amelyben férfiak és asszonyok borulnak össze, szerelmek és ármányok szövődnek, gyermekek jönnek a világra és öregek múlnak el csendesen, Isten rendelése szerint. A másikat a háború vérzivatarán keresztül, levegőbe röpített hidak menydörgő összeomlásának, ágyuk dörgésének, felrobbant aknamezők pokoli dübörgésének kísérteties kísérőzenéjével. Aki elolvassa, tisztában van vele, mi a háború. A regényt S. Bokor Marvin fordította, hiven megőrizte a mű költői szépségét és visszaadja minden megkapó sajátságát. A szép kiállítású könyv Singer és Wolfner Irodalmi Intézet kiadásában jelent meg. A Búvár decemberi száma A nehéz gazdasági helyzet és a papírhiány ellenére is negyven oldal terjedelemben változatlanul s régi kilencven filléres áron jelenik meg a Búvár decemberi száma, srazda tartalommal és sok képpel. Manga János, Domby Béla, Takáts Tibor, Fejérvári Gézáné, Schweitzer József, Kurucz László, Kendi Finály István és Horváth Árpád írtak a Búvárba érdekes és tanulságos cikkeket. Cavallier József dr. szerkesztésében és a Franklin Társulat kiadásában jelenik meg.