Regio - Kisebbségtudományi Szemle, 1990 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 4. szám - Popély Gyula: A magyar pártok 1936. évi fúziója Csehszlovákiában
A Magyar Nemzeti Pártnak ez az újabb nyilatkozata minden bizonnyal a párt kompromisszumra való hajlandóságáról volt hivatott meggyőzni a keresztényszocialistákat, továbbá arról, hogy az egységes pártot részletekbe menő tárgyalásokon, mindkét fél nézeteinek tiszteletben tartásával kívánják létrehozni. A pártfúzió kezdeményezője — amint láttuk — a Magyar Nemzeti Párt volt. E párt vezető tényezői között — tudomásunk szerint — Korláth Endre volt az egyetlen olyan személyiség, aki nem látta be az egyesülés szükségességét, s a pártfúzió helyett a testvérpártok szoros, minden vonalon megnyilvánuló együttműködését tartotta előnyösebbnek. Korláth Endre a sajtónak is ilyen értelemben nyilatkozott erről a kérdésről, nézeteivel azonban teljesen elszigetelt maradt a magyar nemzetiek fúziópárti táborában. Ugyanakkor az Országos Keresztényszocialista Párt vezetőinek és tagságának véleménye az önálló pártkeretek feladásával, illetve megtartásával kapcsolatban a párt teljes megosztottságáról tanúskodott. Voltak, akik hajlottak az egyesülésre, de azt csakis az eredeti keresztényszocialista pártprogram maradéktalan elfogadása mellett tartották elképzelhetőnek. Hasonló volt a helyzet a párt helyi szervezeteiben is. Az Országos Keresztényszocialista Párt nyitrai helyi szervezete 1936. január 19-én rendkívüli közgyűlést tartott Jedlicska Gyula ügyvezető elnök vezetésével. A gyűlés valamennyi szónoka—Jedlicska Gyula, Petrásek Ágoston, Gyürky Ákos stb. — az egyesülés ellen beszélt, s végül a tagsággal elutasító határozatot fogadtattak el. „A Magyar Nemzeti Párt felszólította a Keresztényszocialista Pártot, hogy mindkét párt áldozza fel eddigi kereteit és önállóságát, és egységes magyar pártot alkosson. A nyitrai szervezet egyhangúlag és határozottan ellene van e gondolat megvalósításának és annak, hogy a keresztényszocialista párt feláldozza függetlenségét és önállóságát és beleolvadjon a magyar egység pártjába.12 Nyugat-Szlovákiában a keresztényszocialista pártszervezetek többsége elutasította a pártfúzió gondolatát. Január második felében így több helyi szervezet — például Csiffár, Dicske, Lüle, Mellek, Nagycétény, Nyitracsehi, Tardoskedd, Tököl, Verebély, Zsitvagyarmat, Zsitvaújfalu — foglalt állást az egyesülés ellen 2 Néhány nappal később újabb nyugat-szlovákiai helyi (Csallóközaranyos, Dunaradvány, Ekel, Farkasd, Ipolyszalka, Köbölkút, Me-