Regio - Kisebbségtudományi Szemle, 1991 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1991 / 1. szám - NEMZET, ÁLLAM - KISEBBSÉG - Orbán Viktor: A liberális kisebbségpolitika alapkérdéseiről

beralizmus az egyén szabadságának tételéből indul ki, az egyén jogaiból származtatja a köz jogait és korlátait. Hívei ezért úgy érzik, hogyha egy kollektívumot kell elfogadniuk, mint sajátos jogok alanyát, akkor enged­ményeket tesznek a kollektivizmus irányába. Az aggodalom kétségtelenül jogos. A kollektív jogok megközelíthetők az individuum oldaláról is, ám ezzel a módszerrel nem tudjuk megmagyarázni, miért kell, hogy az adott nemzetiséghez tartozókat megillessék a többség szemében értelmetlen, használhatatlan „többlet-jogosítványok”. A kérdés úgy is felvethető, hogy ha elismerjük a nemzetiséget, mint egy speciális közösséget, amelynek sajátos minősége van, és ezért - az individuum jogaiból levezethető jogokon túl - sajátos jogosítványokat is követelünk neki, nem adtuk-e fel máris liberális elveinket? Ez nem pusztán filozófiai, ideológiai vagy politikaelméleti probléma, hanem vaskos gyakorlati kérdés is. Meggyőződésem szerint kisebbségi ügyben egy közép-európai liberális pártnak nem a liberális dogmák át­ültetésére kell törekednie. Egy liberális politikai erőnek arra kell inkább választ adnia, milyen gyakorlati politika szolgálja az adott körülmények között rendelkezésre álló politikai eszközökkel leginkább az egyén sza­badságát. Ezért nem kell feltétlenül részt vennünk olyan vitában, amely a politikai nemzet különböző koncepciói körül folyik, bár kétségtelen, hogy ennek a vitának számos, a gyakorlati politikában is használható hozadéka lehet. Ezért itt és most nem az a legfontosabb kérdés a politika számára, hogy melyik koncepció következik a liberalizmus dogmájából­­az, amely a politikai nemzet részének tekinti, vagy amely kirekeszti abból a határainkon kívül élő kisebbségeket. Úgy vélem, hogy egy olyan po­litika, amely nem a tiszta liberális értékek kiteljesítésének módjáról és eszközeiről gondolkodik, még nem adta fel a liberalizmust, hiszen az egyéni szabadság szempontját helyezi továbbra is céljai között az első helyre. Mindez úgy is megfogalmazható, miképpen biztosítható az egyén sza­badsága egy nacionalizmustól fenyegetett térségben, ahol nagy számú nemzeti kisebbségek léteznek. A nacionalizmus a közösségen, a közös­séghez tartozáson keresztül fenyegeti az egyén szabadságát, ezért az in­dividuális szabadság megteremtéséhez és fenntartásához a közösség vé­delmén keresztül vezet az út. Ezért logikus, ha egy liberális politikai erő a kollektív jogok mellett tör lándzsát. Ezzel nem adtuk fel a liberális elveket, nem tettünk engedményt a kollektivizmusnak, hanem liberális elveinket és értékeinket próbáljuk érvényesíteni a politikában, itt Közép- Európában. Abban reménykedem, hogy ennek a konferenciának sok olyan ered­ménye lesz, amely segíthet egy - a liberalizmus elvein nyugvó - kisebb­

Next