Regio - Kisebbségtudományi Szemle, 1991 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1991 / 1. szám - NEMZET, ÁLLAM - KISEBBSÉG - Orbán Viktor: A liberális kisebbségpolitika alapkérdéseiről
beralizmus az egyén szabadságának tételéből indul ki, az egyén jogaiból származtatja a köz jogait és korlátait. Hívei ezért úgy érzik, hogyha egy kollektívumot kell elfogadniuk, mint sajátos jogok alanyát, akkor engedményeket tesznek a kollektivizmus irányába. Az aggodalom kétségtelenül jogos. A kollektív jogok megközelíthetők az individuum oldaláról is, ám ezzel a módszerrel nem tudjuk megmagyarázni, miért kell, hogy az adott nemzetiséghez tartozókat megillessék a többség szemében értelmetlen, használhatatlan „többlet-jogosítványok”. A kérdés úgy is felvethető, hogy ha elismerjük a nemzetiséget, mint egy speciális közösséget, amelynek sajátos minősége van, és ezért - az individuum jogaiból levezethető jogokon túl - sajátos jogosítványokat is követelünk neki, nem adtuk-e fel máris liberális elveinket? Ez nem pusztán filozófiai, ideológiai vagy politikaelméleti probléma, hanem vaskos gyakorlati kérdés is. Meggyőződésem szerint kisebbségi ügyben egy közép-európai liberális pártnak nem a liberális dogmák átültetésére kell törekednie. Egy liberális politikai erőnek arra kell inkább választ adnia, milyen gyakorlati politika szolgálja az adott körülmények között rendelkezésre álló politikai eszközökkel leginkább az egyén szabadságát. Ezért nem kell feltétlenül részt vennünk olyan vitában, amely a politikai nemzet különböző koncepciói körül folyik, bár kétségtelen, hogy ennek a vitának számos, a gyakorlati politikában is használható hozadéka lehet. Ezért itt és most nem az a legfontosabb kérdés a politika számára, hogy melyik koncepció következik a liberalizmus dogmájábólaz, amely a politikai nemzet részének tekinti, vagy amely kirekeszti abból a határainkon kívül élő kisebbségeket. Úgy vélem, hogy egy olyan politika, amely nem a tiszta liberális értékek kiteljesítésének módjáról és eszközeiről gondolkodik, még nem adta fel a liberalizmust, hiszen az egyéni szabadság szempontját helyezi továbbra is céljai között az első helyre. Mindez úgy is megfogalmazható, miképpen biztosítható az egyén szabadsága egy nacionalizmustól fenyegetett térségben, ahol nagy számú nemzeti kisebbségek léteznek. A nacionalizmus a közösségen, a közösséghez tartozáson keresztül fenyegeti az egyén szabadságát, ezért az individuális szabadság megteremtéséhez és fenntartásához a közösség védelmén keresztül vezet az út. Ezért logikus, ha egy liberális politikai erő a kollektív jogok mellett tör lándzsát. Ezzel nem adtuk fel a liberális elveket, nem tettünk engedményt a kollektivizmusnak, hanem liberális elveinket és értékeinket próbáljuk érvényesíteni a politikában, itt Közép- Európában. Abban reménykedem, hogy ennek a konferenciának sok olyan eredménye lesz, amely segíthet egy - a liberalizmus elvein nyugvó - kisebb