Regio - Kisebbség, Politika, Társadalom, 2004 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 3. szám - KULTUSZ ÉS KULTÚRA - Takáts József: A tér és az idő nemzetiesítése és az irodalmi kultuszok

A tér és az idő nemzetiesítése és az irodalmi kultuszok 81 fan személyes, helyi, regionális történetiséget és egyetlen, egységes nemzeti idővé alakítják őket.”36 Az emlékezetkutatásnak azért vezető témája a nemze­ti emlékezet(politika), mert - mint az ágazat összefoglaló tanulmányában olvasható - a nemzeti emlékezet a 20. századra dominanciára tett szert a más típusú emlékezetek fölött.37 A nemzetet emlékezetközösségnek nevezhet­jük, ám nem árt emlékeztetni magunkat közben arra, hogy e közösség emlé­kezetszocializációs intézmények és elj­árások sokasága által jön létre, s ezen in­tézmények és eljárások döntő többsége százötven évvel ezelőtt még nem léte­zett. Ez abban az esetben is így van, ha Anthony D. Smithszel együtt úgy is véljük, hogy a nacionalizmusok korábbi etnikai,közösségi narratívákat, szim­bólumokat és szertartásokat értelmeznek újra és terjesztenek ki. A kultuszok gyakorlatai is ezen emlékezetszocializációs intézmények és eljárások közé tartoznak; e nézőpontból tekintve valamely magyar író kultusza egyben a nemzethez mint emlékezetközösséghez történő szocializálás gyakorlata is (ami nem zárja ki persze, hogy másféle érzelmeket is tulajdonítsunk neki). Magyar vonatkozásban leginkább Hofer Tamás tanulmányai hangsúlyoz­ták, hogy a 19. században kialakítani kezdett nemzeti kultúra versengő hagyo­mányokból állt össze, s az összeállításban résztvevők különféle érdekeket és értékeket követve akarták ilyenné vagy olyanná formálni e kultúrát, sikerrel vagy sikertelenül.38 A különböző magyar írók kultuszai vagy a hozzájuk kötő­dő kanonizálási akciók minden bizonnyal szintén versengő jellegűek. Hozzá kell tennem a fentiekhez még, hogy noha az irodalmi kultuszoknak a tér és az idő nemzetiesítésében játszott szerepéről elmondottak általánosságban talán igazak, semmi értelme e tételt az összes esetre kiterjeszteni. Kultuszok kialakí­tását vagy fenntartását előmozdíthatják különféle helyi, szubkulturális és cso­portérdekek vagy önreprezentációs szándékok is, esetenként akár a nemzeti emlékezet dominanciájával szembeszegülő ellenemlékezet fenntartásaként. A „Kultúra, kultusz, identitás” konferenciacím kapcsán nem szükséges a nemzeti kultúrára és identitásra gondolnunk, gondolhatunk helyi vagy szubkultúrákra és a hozzájuk kötődő identitásokra is, még akkor is, ha nehezen tévesztjük szemünk elől a nemzeti kultúrát - merthogy rajta keresz­tül látunk. 36 Alonso, A. M.: The Effects of Truth: Representation of the Past and the Imagining of Community. Journal of Historical Sociology, 1988.33-57.; idézi: Olick- Robbins: A társadal­mi emlékezet tanulmányozása, i. m. 34. 37 Uo. 35. 38 Hofer Tamás: A modernizáció és a „népi kultúra” modelljei. Világosság, 1987,7.409-416.

Next