Regio - Kisebbség, Politika, Társadalom, 2009 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 3. szám - HELYZETKÉP - Baumgartner, Gerhard: Válasz (Ankét a kisebbségkutatás helyzetéről)

14 Gerhard Baumgartner 3-4. A nemzeti identitásnak az utóbbi húsz évben megváltozott szere­pét, a legegyértelműbben, a különféle „nemzeti” pártok felemelkedése mutatja Európa szinte összes országában. A nyolcvanas évek kisebbségi jogokról szóló diskurzusát egyrészt egész Európában újra felelevenítették az általános emberi jogok széleskörű vitájának keretei között - a „kisebb­ségek reneszánszáról” beszéltek -, másrészt a Helsinki Egyezmény alá­írásával elterjedt Közép- és Kelet-Európában is. A biztosított illetve megtagadott kisebbségi jogok hirtelenjében a kelet-európai rezsimek demokratikus jellegének lakmusztesztjévé váltak, helyesebben mondva bizonyítékul szolgáltak az úgynevezett létező szocializmus rezsimjeinek kifejezetten antidemokratikus voltára. Ebben az összefüggésben különösen érdekesnek tűnik számomra, hogy több kommunista rezsim a nyolcvanas években éppen Helsinki következményeként tért át egyfajta nemzeti előjelű populista kultúrpoli­tikára, például Bulgária Todor Zsivkov és lánya, Ljudmilla alatt a szélső­ségesen nacionalista és törökellenes politikájára. De a nyolcvanas évek­ben más közép-európai államokban is tapasztalható volt a hivatalos kul­túrpolitika „nemzeti” népi kultúra felé fordulása. Az, hogy a „nemzeti” témák 1989 után a politikai táborok képződésében egyre fontosabb sze­repet játszottak, valószínűleg egyrészt Kelet- és Közép-Európa hagyo­mányosan kulturálisan értelmezett nemzetfogalma okozta, másrészt viszont talán a nyolcvanas évek nemzeti kultúrpolitikai kísérleteinek a mobilizálási próbálkozásai is, amelyek a kulturális elhatárolódás for­máit ismét szalonképessé tették. Az, hogy mindez Nyugat-Európában néha csak nehezen ért­hető, már azzal a lényegi különbséggel is magyarázható, hogy Kelet- és Közép-Európától eltérően Angliában és Franciaországban a „falu” soha­sem volt valamiféle társadalmi utópia színtere. Alon Confino az identi­tásképzés tipikusan kontinentális formáját meggyőzően elemezte 1997- ben megjelent Lokale als Metapher des Nationalen című könyvében. Osztrák szempontból érdekes, hogy a nemzeti identitás és kultúra eme diskurzusait nagyon sokáig csakis Karintia és Burgenland nyelvi kisebbségeihez tartozók folytatták - no meg német nemzeti ideológusok egy teljesen marginális csoportja. Az osztrákok többsége e vita elől stá­jerként, salzburgiként, tiroliként, vorarlbergiként etc. a regionális identi­tásba menekült. Ennek megfelelően Ausztriában a mai identitásviták sem

Next