Regio - Kisebbség, Politika, Társadalom, 2009 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3. szám - HELYZETKÉP - Baumgartner, Gerhard: Válasz (Ankét a kisebbségkutatás helyzetéről)
14 Gerhard Baumgartner 3-4. A nemzeti identitásnak az utóbbi húsz évben megváltozott szerepét, a legegyértelműbben, a különféle „nemzeti” pártok felemelkedése mutatja Európa szinte összes országában. A nyolcvanas évek kisebbségi jogokról szóló diskurzusát egyrészt egész Európában újra felelevenítették az általános emberi jogok széleskörű vitájának keretei között - a „kisebbségek reneszánszáról” beszéltek -, másrészt a Helsinki Egyezmény aláírásával elterjedt Közép- és Kelet-Európában is. A biztosított illetve megtagadott kisebbségi jogok hirtelenjében a kelet-európai rezsimek demokratikus jellegének lakmusztesztjévé váltak, helyesebben mondva bizonyítékul szolgáltak az úgynevezett létező szocializmus rezsimjeinek kifejezetten antidemokratikus voltára. Ebben az összefüggésben különösen érdekesnek tűnik számomra, hogy több kommunista rezsim a nyolcvanas években éppen Helsinki következményeként tért át egyfajta nemzeti előjelű populista kultúrpolitikára, például Bulgária Todor Zsivkov és lánya, Ljudmilla alatt a szélsőségesen nacionalista és törökellenes politikájára. De a nyolcvanas években más közép-európai államokban is tapasztalható volt a hivatalos kultúrpolitika „nemzeti” népi kultúra felé fordulása. Az, hogy a „nemzeti” témák 1989 után a politikai táborok képződésében egyre fontosabb szerepet játszottak, valószínűleg egyrészt Kelet- és Közép-Európa hagyományosan kulturálisan értelmezett nemzetfogalma okozta, másrészt viszont talán a nyolcvanas évek nemzeti kultúrpolitikai kísérleteinek a mobilizálási próbálkozásai is, amelyek a kulturális elhatárolódás formáit ismét szalonképessé tették. Az, hogy mindez Nyugat-Európában néha csak nehezen érthető, már azzal a lényegi különbséggel is magyarázható, hogy Kelet- és Közép-Európától eltérően Angliában és Franciaországban a „falu” sohasem volt valamiféle társadalmi utópia színtere. Alon Confino az identitásképzés tipikusan kontinentális formáját meggyőzően elemezte 1997- ben megjelent Lokale als Metapher des Nationalen című könyvében. Osztrák szempontból érdekes, hogy a nemzeti identitás és kultúra eme diskurzusait nagyon sokáig csakis Karintia és Burgenland nyelvi kisebbségeihez tartozók folytatták - no meg német nemzeti ideológusok egy teljesen marginális csoportja. Az osztrákok többsége e vita elől stájerként, salzburgiként, tiroliként, vorarlbergiként etc. a regionális identitásba menekült. Ennek megfelelően Ausztriában a mai identitásviták sem