Vahot Imre (szerk.): Remény, 1851. 1. kötet (Budapest, 1851)
NEMZETI SZÍNHÁZUNK HÁROM UTÓBBI ÉVÉNEK TÖRTÉNETE
NEMZETI SZÍNHÁZUNK HÁROM UTÓBBI ÉVÉNEK TÖRTÉNETE. (Folytatás.) Vl ik időker. — 1850. ápril elejétől October végéig. — Operai időszak. — La Grange-saison. — A vendég-énekesnő művészi egyénisége, nagysága és szinpadunkoni működése és hatása. — A Próféta eparhális előadásának ismertetése. — Szimanszka Leona és Ernst Kaiser asszony, mint új primadonna. — Bawinger ködfátyolképei. — A dráma szomorú állapota La Grange ittléte alatt. — Uj eredeti darabok. — Földönfutó. — Fidibusz. — Egy magyar komédiás. — Szép Juhász. — Öcsém házasodjál. — Éjféli kaland. — Ezen időszak, mely kezdetét folyó évi ápril elején vette, a körében lefolyt 6 hónap alatt drámai művészetünkre nézve a legszomorúbb időszakot tünteti föl. — Tulajdonképen és valódilag nem is lehet azt egyébnek, — mint operai időszaknak , De La Grange-saisonnak nevezni, — mely színpadunk minden más érdekét háttérbe szoríta. Ez időszakban a zene és ének, mint az érzéki élvezet leghatalmasabb ápolója és terjesztője, — emelve a világ egyik első rangú énekesnője által, zsarnokilag uralkodott nemzszínpadunkon, s ha megtöltő is a színház kiürült pénztárát, de épen nem használt az intézet szellemi és nemzeti érdekének, mely egyedül és kizárólag az értelemhez szóló dráma által lehet képviselve. És e miatt koránsem lehet az igazgatóságot kárhoztatni. — Ez valódi fatum, balsors, melyet a legjobb akarattal sem lehetett elkerülni. Forradalom után a magyarság nagy része eltűnvén Pestről, — a drámának állandó közönsége főleg nyáron és vásárokon kívül nem volt többé. A színház aranykorában fölemlített nagy drámai közönségnek többé se hire se hamva. 14*