A közbiztonság almanachja 1. 1910. évre (1909)
Előszó
s volt az olvasóközönségük, mint akár a Dickens, a Hugó vagy Jókai-féle bájos és értékes poesisnek. Innen van az, hogy nálunk manapság a külföldről importált hitvány bulevard-regények, a Nick-Carterek, Buffalo Billek, Mobodyk stb. olyan népszerűek s annyira közkeletnek örvendenek. Pedig ezeknek az irodalma még veszélyesebb, mint a Gaborneau és társaié volt, mert alantjáróbb, szennyesebb és feltétlenül kártékony tendenciájú. Ezek ugyanis mindenütt a bűnt dicsőítik, történeteik rendesen azzal végződnek, hogy a gazember glorifikáltatik, a bűnt üldöző együgyű hatóság embere pedig elbukik. Ennek a veszedelmes és szennyes ponyvairodalomnak a hatása meg is van, amint azt a szíves olvasó, könyvünk egyes helyein, szemlélni fogja. Hát ennek a káros tendenciájú, szennyes ponyvairodalomnak üzentünk mi már hadat régóta, tizenhétéves múltra visszatekintő rendőri újságunkban, a „Közbiztonságban“ s e hadviselésnek egyik eszköze akar lenni szerény Almanachnak is. E végből nagy részt szenteltünk könyvünkben a bűnügyi szépirodalomnak s megnyitottunk egy ciklust, mely Pitavalszerüleg az év nagy bűneseteit mutatja be írásban és képben. Az esetek nem szárazon vannak ismertetve, de mindenütt igyekszünk behatolni a bűn lélektanába s a rendőr szemével keressük meg a csirát, melynek hajtása közben jelentkezik egy-egy véres bűncselekmény. Szétboncoljuk a bűnbe esett embert s rámutatunk, már amennyire emberileg lehetséges, hogy hol hibázta el a természet magát s hol vették kezdetüket a vészes indulatok, melyeknek felburjánzása tönkre tett egy embert vagy egy életet. De könyvünk mindezen kívül nagy és komoly célokat is szolgál. Megismerteti az olvasót az ország közbiztonságának szerveivel s amikor ezt teszi, lehámozza a végeredményt, a konklúziót, mely ebben az egy szóban foglalható össze: államosítás. Ezekkel a szervekkel, úgy ahogyan vannak, országot kormányozni nem lehet, így együtt látva a nyomorúságot, talán hamarabb megnyílik a szem, el jő a belátás és elő fog készíttetni az orvoslás is. Fontos, nagy kérdések tárgyalása után megszóllaltatja Almanachunk ennek az országnak sok, kiváló előkelőségét és szakférfiút, akiknek kurtábban és hosszabban előadott véleménye