Közigazgatási és rendőri tanácsadó (1928)
1. Előszó
Előszó. Hosszú rendőri pályámon mindig tapasztaltam, hogy egy jó tanácsadó kézikönyv megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz a rendőrtisztviselőnek működése közben. Annál inkább meg tudtam ezt állapítani, mert abban az időben, amikor én kezdtem a rendőri pályámat, 35 évvel ezelőtt, alig volt rendőri irodalom, alig volt tehát olyan segédeszköz, amely eligazított volna minket tekervényes és sokoldalú tevékenységünk mezején. A rendőri tudományt keserves tapasztalatok árán szereztük meg, semmi más forrásmunka nem kínálkozván, mint a törvény, a miniszteri és főkapitányi rendeletek. Emlékezem, milyen nagy gaudiummal üdvözöltük Krecsányi Kálmánnak egy rendeletgyűjteményét, még kitörőbben Rédey Miklós „Rendőri Lekszikonát” és a Rédey—Bockelberg-féle „Rendőri zsebkönyvet”. Különösen ez az utóbbi munka volt az, amely csakhamar nagy népszerűségre tett szert szakemberek és ami még jobb: a nagyközönség körében. A közigazgatás akkor is, most is, egy nagy labirintus volt, amelynek tekervényes útjain se be, senki nem talált a szegény szenvedő alany. Az tudniillik, akinek a rendőrségen vagy más közigazgatási hivatalnál akadt ügyes-bajos dolga. A rendőri zsebkönyv, mint egy világító mécses, egyszerre oda kerülvén az alany kezébe, köny- 3 !*