Rendőrségi Szemle 1954 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1. szám

4 KU­TI­KA KAKOJS­Y R. EZREDES lista törvényesség, s ezzel kapcsolatban a 325 és közös miniszteri utasítás fontosabb elvi kérdéseit tárgyalták meg. Helyesen mutatott rá a Rendőrségi Szemle azokra a gyakori hiányosságokra, amelyek a bűnüldözés tudományos és technikai módszereinek lebecsülése terén tapasztalható egyes szerveknél. S a lapban megjelent kriminalisztikai tanulmányok, ha nem is jelentet­­tek ezen a téren frontáttörést, mindenesetre igen nagymértékben elősegítették a maradiság elleni küzdelmet a bűnügyi szolgálatban. A Rendőrségi Szemle munkáját elsősorban a rendőrség gya­korlati munkájában résztvevő elvtársakra gyakorolt hatásán lehet és kell is lemérni. Megállapítható, hogy a Rendőrségi Szemle hatására egyes intézkedésekben és egyes helyeken felhasználták azokat a tapasztalatokat, amelyeket cikkeiben közölt. Sok helyen vezetett eredményre azoknak a módszereknek alkalmazása, amelyeket a bűn­üldözés vonalán, különösen betöréses lopások, a vasúti bűncselek­mények, a magzatelhajtások nyomozása, vagy a társadalmi tulajdon védelme vonalán ismertetett eljárási módszerek eredményeztek. Számos helyen figyeltek fel olyan hibákra, amilyeneket a „tiszakécse­kei“ vagy „sátoraljaújhelyi“ példán keresztül elrettentésül ismer­tetett a Rendőrségi Szemle. Felhasználták az egyes kampányfelada­tokra való felkészülésnél is a Szemle cikkeit, például a mezőgazda­ság időszerű feladataival foglalkozó tanulmányokat. Mindezek ellenére mégis meg kell állapítanunk, hogy a Rend­őrségi Szemle nem érte el a kívánt hatást. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy sokan nem olvasták, a vezetők lapjának tartották. A Szemle ezért nem jutott el a rendőrség széles köreibe, és ezért nem termékenyítette meg a rendőri munkát. Ennek nem kis mérték­ben okai azok a vezetők és parancsnokok, akik féltékenyen őrködtek a Szemle kizárólagos birtoklásán, s páncélszekrényükbe zárták. De mivel gyakran ők maguk sem tanulmányozták rendszeresen, így az oktatás munkájában, a továbbképzésben sem hasznosították a Szemle tapasztalatait. Ez az elszigeteltség megakadályozta, hogy a Rend­őrségi Szemle méltó helyet tölthessen be a rendőrség tagjainak ne­velésében. Nyilvánvaló, hogy ezen a hibán a jövő esztendőben sür­gősen változtatni kell, közkinccsé kell tenni a Rendőrségi Szemlét, amit lehetővé is tesz a belügyminiszter elvtárs utasítása az elő­fizetéses rendszer bevezetéséről. A lehetőség azonban csak akkor válik valósággá, ha a parancsnokok és beosztottak egyaránt nem csak tudomásul veszik, hogy ezután hozzájuthatnak a Szemléhez, hanem valóban gondosan tanulmányozzák a Szemle által felvetett problémákat. A Szemle elterjedettsége és olvasottsága gyengeségének oka nem kis mértékben maga a Szerkesztőség. Az elmúlt esztendőben a szerkesztőség legfőbb hibáj­a — s az egyébként más hibáknak is forrása is volt, — hogy nem fejlesztette ki eléggé a kapcsolatot a szerkesztőség és a lap olvasói között. A szerkesztőség munkatársai hosszú időn keresztül nem érvényesítették következetesen Leninnek azt a tanítását, hogy a kommunista sajtó és a tömegek között inten­zív kapcsolatnak kell lenni, hogy a hivatásos újságírók gárdáját ki kell egészíteni a lap körül tömörülő levelezők és külső munkatársak széles hálózatával, mert ez teszi lehetővé, hogy a sajtó és a közvé­lemény között, a sajtó és az olvasók tábora között meleg baráti és harcostársi kapcsolat épüljön ki-

Next