Rendőrségi Szemle 1956 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1956-04-01 / 4. szám
322 R. D. RACHINOV Aljosint?”, mivel tagadta a gyilkosság tényét. Ugyanebből az okból nem felelt arra a kérdésre sem, hogy „Kinek beszélte el ön az Aljosin sérelmére elkövetett gyilkosságot?” — stb. Amikor azonban a vizsgáló törvényes formában megfogalmazott konkrét kérdésekre tért át, azokra válaszokat is kapott, így például feleletet kapott a következő kérdésekre: „Kivel volt ön július 23-án 21 órakor a tánchelyiségben?” „Ki látta önt még a kertben a 23 óra és 23 óra 30 perc közötti időben?” stb. A kérdést egyenes formában kell felvetni. Ez azonban természetesen nem azt jelenti, hogy a válasz csak „igen” vagy „nem”, pozitív, vagy negatív lehet. Igen gyakran nem lehet szűkszavúan felelni az egyenes kérdésekre, de az ilyen kérdés jellegénél fogva célratörővé teszi a kihallgatást és biztosítja a lényeghez tartozó válasz adását. A kihallgatás fontos taktikai feltétele az ügyben meglévő bizonyítékok felhasználása. Ritkán alkalmazzák ezt a vizsgálók, azt gondolva, hogy nem szabad a vizsgálat adatait „felfedni”. Az ilyen vizsgáló nem érti, hogy azokat azért kellett összegyűjteni, hogy felhasználhassa a bizonyítási eljárás során. Megemlítjük erre vonatkozóan a következő példát: Moszkva Scserbakov kerületi milícia alosztálya vizsgálója, Dobroumova elvtársnő egy a személyi tulajdon fosztogatása miatt indított eljárás során történő terheltként való felelősségrevonás után megkérdezte a terheltet, hogy bűnösnek érzi-e magát. A válasz nemleges volt. Több kérdést a vizsgáló nem tett fel. Pedig fontos tanúvallomásokkal és egyéb bizonyítékokkal rendelkezett. Helyesen cselekedett Moszkvai Milicija Főosztályának fővizsgálója, Kalinyin elvtárs, aki egy fosztogatási ügyben, miután Csernyikov terheltnek kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, a következő kérdést tette fel: — Golovcov azt vallotta, hogy: „A következő nap Csernyikov elmondta tervünket Vlagyimirnak és mi hárman elindultunk oda. Én és Csernyikov az ablakhoz lopóztunk, kinyitottuk és behatoltunk a lakásba. Vlagyimir ez alatt a kertben ült egy padon és várt ránk. Az eltulajdonított holmikat mi odaadtuk Vlagyimirnak“. Ön miért mentegeti magát? Ez kényszerítette Csernyikovot, hogy más, az ügy szempontjából lényeges vallomást tegyen. Nem lehet természetesen azt állítani, hogy mindig így kell fellépni. Egy azonban világos: a kihallgatást aktívan, kezdeményezően kell vezetni, de nem szabad kizsarolni a vallomást. Nem helyes vitába kezdeni a terhelttel vallomását illetően, irányítani kell a feleleteit, olyan bizonyításokat kell elébetárni, amelyek őt arra késztethetik, hogy az igazságnak megfelelő vallomást tegyen. Nagy jelentőséggel bír a kihallgatási jegyzőkönyv felvétele. Lehet jól lefolytatni a kihallgatást, azonban, ha az rosszul lesz leírva, akkor bizonyítási jelentősége is gyenge lesz. A terhelt vallomása nyomozás során történő lejegyzőkönyvezésének két formája ismeretes. A vizsgálónak módjában áll megfogalmazni a kérdést és azonnal lejegyezni a feleletet. Előfordul az is, hogy a terheltet az összes kérdésekre vonatkozóan egyszerre hallgatják ki. A terheltnek módjában van többször is megváltoztatni a vallomást, pontosabbá tenni, új gondolatokat idézni fel az emlékezetében stb. és a vizsgáló csak az egész kihallgatás végén vagy csak az egyes általános kérdésekre, mint például