Rendőrségi Szemle 1956 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1956-04-01 / 4. szám

322 R. D. RACHINOV Aljosint?”, mivel tagadta a gyilkosság tényét. Ugyanebből az okból nem felelt arra a kérdésre sem, hogy „Kinek beszélte el ön az Aljosin sérel­mére elkövetett gyilkosságot?” — stb. Amikor azonban a vizsgáló törvényes formában megfogalmazott konkrét kérdésekre tért át, azokra válaszokat is kapott, így például fele­letet kapott a következő kérdésekre: „Kivel volt ön július 23-án 21 óra­kor a tánchelyiségben?” „Ki látta önt még a kertben a 23 óra és 23 óra 30 perc közötti időben?” stb. A kérdést egyenes formában kell felvetni. Ez azonban természetesen nem azt jelenti, hogy a válasz csak „igen” vagy „nem”, pozitív, vagy negatív lehet. Igen gyakran nem lehet szűkszavúan felelni az egyenes kér­désekre, de az ilyen kérdés jellegénél fogva célratörővé teszi a kihallga­tást és biztosítja a lényeghez tartozó válasz adását. A kihallgatás fontos taktikai feltétele az ügyben meglévő bizonyí­tékok felhasználása. Ritkán alkalmazzák ezt a vizsgálók, azt gondolva, hogy nem szabad a vizsgálat adatait „felfedni”. Az ilyen vizsgáló nem érti, hogy azokat azért kellett összegyűjteni, hogy felhasználhassa a bizo­nyítási eljárás során. Megemlítjük erre vonatkozóan a következő példát: Moszkva Scserba­­kov kerületi milícia alosztálya vizsgálója, Dobroumova elvtársnő egy a személyi tulajdon fosztogatása miatt indított eljárás során történő terhelt­ként való felelősségrevonás után megkérdezte a terheltet, hogy bűnös­nek érzi-e magát. A válasz nemleges volt. Több kérdést a vizsgáló nem tett fel. Pedig fontos tanúvallomásokkal és egyéb bizonyítékokkal ren­delkezett. Helyesen cselekedett Moszkvai Milicija Főosztályának fővizsgálója, Kalinyin elvtárs, aki egy fosztogatási ügyben, miután Csernyikov terhelt­nek kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, a következő kérdést tette fel: — Golovcov azt vallotta, hogy: „A következő nap Csernyikov el­mondta tervünket Vlagyimirnak és mi hárman elindultunk oda. Én és Csernyikov az ablakhoz lopóztunk, kinyitottuk és behatoltunk a lakásba. Vlagyimir ez alatt a kertben ült egy padon és várt ránk. Az eltulajdonított holmikat mi odaadtuk Vlagyimirnak“. Ön miért mentegeti magát? Ez kényszerítette Csernyikovot, hogy más, az ügy szempontjából lényeges vallomást tegyen.­­ Nem lehet természetesen azt állítani, hogy mindig így kell fellépni. Egy azonban világos: a kihallgatást aktívan, kezdeményezően kell ve­zetni, de nem szabad kizsarolni a vallomást. Nem helyes vitába kezdeni a terhelttel vallomását illetően, irányítani kell a feleleteit, olyan bizonyí­tásokat kell elébetárni, amelyek őt arra késztethetik, hogy az igazságnak megfelelő vallomást tegyen. Nagy jelentőséggel bír a kihallgatási jegyzőkönyv felvétele. Lehet jól lefolytatni a kihallgatást, azonban, ha az rosszul lesz leírva, akkor bizonyítási jelentősége is gyenge lesz. A terhelt vallomása nyomozás során történő lejegyzőkönyvezésének két formája ismeretes. A vizsgálónak módjában áll megfogalmazni a kér­dést és azonnal lejegyezni a feleletet. Előfordul az is, hogy a terheltet az összes kérdésekre vonatkozóan egyszerre hallgatják ki. A terheltnek mód­jában van többször is megváltoztatni a vallomást, pontosabbá tenni, új gondolatokat idézni fel az emlékezetében stb. és a vizsgáló csak az egész kihallgatás végén vagy csak az egyes általános kérdésekre, mint például

Next