Rendőrségi Szemle 1958 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
ÖTÉVES A RENDŐRSÉGI SZEMLE sok esetben pedig egyes témák megírására való ösztönzésük arra vall, hogy a szerkesztést i végző elvtársak ismerik a rendőri munkát, ismerik az egyes problémákat és különösebb előírások nélkül általában helyesen állítják össze az egyes számokba kerülő cikkeket. — Az ő érdemük, hogy a Rendőrségi Szemle az egész szolgálathoz szól, hogy minden szolgálati ág találkozik benne — megfelelő arányban — a saját problémájával. Most, hogy ennek az újságnak ötödik születésnapjáról emlékezünk meg, ünnepeljük meg azzal az évfordulót, hogy a jövőben az eddiginél is jobban szeressük és becsüljük a lapot, melyet mindnyájan kell, hogy írjunk, szerkesszünk, fenntartsunk — mindnyájunk számára, a rendőri munka fejlesztésére. I Ez a szeretet és megbecsülés nem nélkülözheti a negatívumokról való megemlékezést. Kell ez azért is, hogy a lap még jobban betölthesse hivatását, még inkább tanítóvá és a gyakorlati munka segítőjévé váljék. Öt év most együttlévő tapasztalatai alkalmasak arra, hogy elsősorban a rendőrség előtt lévő fő feladatokat alapul véve, a Szemle bizonyos fogyatékosságait megállapítsuk. Ezek a hiányosságok lényegében ugyanazon a talajon jelentkeznek, mint az eredmények. Úgy lehetne meghatározni, hogy az eredmények, amelyek az első öt évben elegendőek voltak, a következő öt évben, de annak már az első esztendejében sem felelnek meg a fejlődés során állandóan fokozódó követelményeknek. Miben mutatkoznak a hiányosságok? 1. Feltétlenül látnunk kell, hogy az egyes cikkek megjelenési aránya nincs összhangban a bennük tárgyalt problémák súlyával. — Két fő kérdésben látszik ez élesen, két olyan kérdésben, melyben éppen a széles nyilvánosság segítségével lehetünk képesek gyors előrehaladásra. a) A lapban megjelent cikkekből nem érződik a bűnözésben — és így a rendőrség feladataiban — éppen az utóbbi években bekövetkezett eltolódás. Tény az, hogy a megjelent bűnügyi vonatkozású cikkek frissek, tanulságosak, élethez közel levők. De a bűnügyi cikkekben túlteng a technikai eszközökkel, vagy drasztikus módon elkövetett esetekkel való foglalkozás és nem szerepel súlyának megfelelő arányban a társadalmi tulajdont megkárosító, újszerű eszközökkel, sok esetben meglepően új módon elkövetett, bűncselekmény. Éles ez az ellentét, ha éppen a legutolsó év tapasztalatai alapján szemléljük. Az úgynevezett drasztikus bűncselekmények — rablás, betörés, erőszakoskodás, stb. — a szokásos előfordulási szint alatt vannak, törvényszerű és jórészt a társadalmi fejlődésből eredő okokkal magyarázhatóan. Ugyanakkor a társadalmi tulajdon meg