Rendszerváltó archívum, 2002. szeptember (1. évfolyam, 1. szám)
TÖRTÉNELMI SZÖVEGGYŰJTEMÉNY - Szemelvények a Független Fórum, kéziratos tiltott magyar irodalom a Kárpát-medencében című könyvből
FÜGGETLEN FÓRUM Kéziratos tiltott magyar irodalom a Kárpát-medencében ELŐSZÓ 1956 óta felnőtt Magyarországon egy új nemzedék, amely már nem ismeri apái félelmét, megveti a hazugságot, a képmutatást, nincsenek előítéletei és szenvedélyesen keresi az igazságot. Ez a generáció immár folyamatosan és rendszeresen megfogalmazza véleményét, kialakítva magatartásának a legalitáson belüli és azon kívüli formáit: az „aktív rezisztenciát”. A „hallgatólagos kiegyezés” a hatalom és az értelmiség egyes csoportjai között a ’70-es években fokozatosan megszűnt. Ebben a „kiegyezésben”, melyet a rendszer a ’60-as évek kezdetén kötött az együttműködésre hajlamos értelmiséggel - miután legjobbjait börtönbe záratta, kivégeztette, vagy emigrációba kényszerítette -, az új nemzedék nem vett részt. Ezért kutatta fel azokat az elődöket és kortársakat, akik példát mutattak a szabadság-eszményekhez kötődő hűségről, akik csalódtak a gazdasági reform-próbálkozások és szociális ígérgetések között ingadozó politikában. Ez a nemzedék a prágai tavasz eltiprásának tanulságából, az elnémíthatatlan lengyel ellenállási mozgalmak üzenetéből azt a következtetést vonta le, hogy a történelmet, elsősorban a közelmúlt históriáját meg kell ismernie. A József Attila Kör 1979-es lakiteleki találkozóján több mint száz fiatal író a magyarság túlélésének problémáit tárgyalta. Megállapították, hogy a gazdasági reformokat nem követik a szükségszerű politikai reformok. Veszélyesnek ítélték a népesség tragikus fogyását, a nemzeti és történelmi tudat tervszerű elsorvasztását és felháborítónak a többmilliós magyar kisebbség jogfosztottságát. A konferencián résztvevő Illyés Gyula így jellemezte ezt a korosztályt: ,A szellemi élet olyan, mint a karsztpatak. El tud tűnni néha nemzedékekre. Tankönyv mondja, hogy a magyar irodalomnak is voltak korszakai ilyenek. Jellegtelenek, „nemzetietlenek”, de mégiscsak addig, amíg váratlanul, majdnem megfrissülve nem bugyogott elő a „folyamat”, mintha a föld alatt még új savakat, új erőt is tudott volna magába gyűjteni, jeltelenné semmisítve történelmileg azt a korosztályt, amely alatt a mélyben járt.” E „búvópatak-nemzedék”-től függetlenül, főleg Budapesten és a nagyobb városok.