Rendszerváltó archívum, 2017. szeptember (2. évfolyam, 3. szám)
PORTRÉ - Civil kurázsi és helyi társadalom. Interjú Kozma Hubával
Rendszerváltó Archívum 2017/3 www.retorki.hu iránt� Sokan jöttek előadni hozzánk, éltek a megszólalás lehetőségével� Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Ilia tanár úr, a majsai származású Zelei Miklós, Gazsó L� Ferenc� Zelei Miklós és Gazsó L� Ferenc egyébként a későbbiek során az itteni események krónikásai is lettek� Ilia tanár úr nagyon közel állt hozzám, nála doktoráltam� Célkeresztben volt ő is, a harmincat is meghaladta az őt figyelők, besúgók száma� Egy egész hadosztályt állítottak rá� Én olcsóbban megúsztam, csak négy-öttel dicsekedhetek� Nyílván ezek csak később derülhettek ki a Történeti Hivatal megalakulásával, a doszsziék nyilvánossá válásával� Szóval a könyvklubunk élt és virágzott� Később aztán a majdani MDF-nek minden prominens képviselője járt itt� Ez volt az, ami megnehezítette a dolgot, illetve kikényszerítette a múzeum bezárását� Az történt ugyanis, hogy Lezsák Sándorék 1985-ben az ’56-os évfordulóra egy kiállítással készültek Lakiteleken� Grafikusok a szerzők verseit rajzolták és festették meg, és akik a szerzők közül a megnyitóra eljöttek, azok fel is olvasták a verseiket� Olyanok is megszólaltak – nyilván ők magnóról –, mint Tollas Tibor, a Nemzetőr szerkesztője, vagy Illyés Gyula, aki akkor már nem élt� Nos, ebből hatalmas felháborodás, felzúdulás lett az illetékes körökben� Mivel ezt a kiállítást utána mi is meg akartuk rendezni, azt a megoldást tartották jónak, ha mindkét intézményt bezárják� Itt bezárták még a tsz tulajdonában lévő Múzeumot is� Lepecsételték, vadászpuskás mezőőrökkel őriztették, hogy a munkatársaimmal ne mehessünk be� A helyiek hogyan fogadták mindezt? Ez természetesen az egész faluban nagy szenzációt okozott� Egy ilyen kis közösségben nagyot szokott szólni az ilyesmi� A helybeliek elmentek és lefényképeztették magunkat a lepecsételt ajtó előtt� Érezték, hogy ez valami rendkívüli esemény, sok minden kétségessé vált hirtelenjében� Számomra úgy tűnt, mintha az 1950-es évek tértek volna vissza� A hozzánk visszaérkező hírek is olyanok voltak, hogy mi az „imperializmus bérencei” vagyunk� Rettenetes volt szembesülni azzal, hogy ugyanazzal vádolnak bennünket, mint a ’40-es évek végén, ’50-es évek elején azokat, akik ellent mertek mondani� A szókészletük is azonos volt az akkorival� A helyi pártbizottság is beszállt ebbe a sorba, a tanácselnök is, akit egyébként a könyvklubba mi szerveztünk be� A múzeum bezárásával nekem alkalmi munkahelyet kellett keresnem� Volt egy másik tsz Majsán, amelyik idénymunkára, aratás idejére kombájnellenőrnek felvett� Ez azonban csak két hónap volt� Közben nekem az amerikaiak jövetelét is szerveznem kellett, bár az itt ekkor zajló hadiállapot miatt ez kútba esni látszott� Ilia tanár úrnak mondtam el azt a tervemet, hogy írok egy levelet az amerikaiaknak, és lemondom a fogadásukat, mert nem akarom őket ilyen körülményeknek kitenni� Mi ennek az amerikai látogatásnak a háttere? Ezek az amerikaiak, ha jól emlékszem, 1945� január 21-én kényszerleszállást hajtottak végre Kiskunmajsa határában, miután Bécs fölött a bombázások során találatot kapott a gépük� Eleinte féltek attól, hogy a helybeliek vegzálni fogják őket, vagy harcolnak ellenük, de nem ez történt� Akkor már az orosz csapatok is itt voltak, úgyhogy az itt élő embereknek volt élettapasztalatuk az orosz megszállásról� Az amerikaiak nagy meglepetésére a helyiek rendkívül előzékenyen bántak velük� Az egyik vadász például éppen nyulat lőtt, úgyhogy vadnyúl-paprikással fogadta őket� Pulykasülttel is ellátták őket, mert tudták, hogy az amerikaiaknak az a kedvenc ünnepi ételük� Ez a vendégszeretet motiválta őket, hogy eljöjjenek hozzánk, és megköszönjék ezt a hajdan volt vendégfogadást� A plébános úrnak írták a levelet, amiben jelezték 34