Rendszerváltó archívum, 2017. december (2. évfolyam, 4. szám)

PORTRÉ - Tollas Tibor "igazolása" a Beszélőből

Rendszerváltó Archívum 2017/4 olvadnak, asszimilálódnak. De úgy tudom, hogy nagy számban áttele­pítettek magyar családokat a Kár­pátok túlsó oldalára is. D. G.: Valahol ott tartottunk, hogy minderről ti Tiszabecsen szereztetek tudomást. Mi történt ezután? T. T.: Motorkerékpárral felhaj­tottam Budapestre, egy éjszakán keresztül tartott az út, és je­lentettem a Honvédelmi Miniszté­riumban, hogy mit tapasztaltam. Rőder Jenő altábornagynál jelent­keztem, és neki mondtam el, miről szereztem tudomást. Róla el kell mondanom, hogy ő volt a honvéd­ségen belül az igazoló bizottság főtitkára. Ezt a megbízatást a zsidóság mentése kapcsán szerzett érdemei miatt kapta. Beszámolóm alapján jelentést ké­szített, és átvezetett a minisz­terelnökségre, ahol egy minisz­tériumi tanácsossal találkoztam. Pázsint jelentette az ügyet a mi­niszterelnöknek, Nagy Ferencnek, és átirányítottak a honvédelmi miniszterhez is.­ Itt egy Berno­lák nevű osztálytanácsoshoz ke­rültem. Jegyzőkönyvezte az ügyet, és a magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordult panasszal. D. G.: A te szereped véget ért ezzel a jelentéstétellel? T. T.: Nem. Orosz és magyar nyelvű nyílt parancsot kaptam az ellátá­si osztálytól. Étolaj beszerzése volt a papíron szereplő felada­tom, valójában az ügy részletes feltárásával bíztak meg. Visszamotoroztam Tiszabecsre. Első dolgom annak felderítése volt, hogy az okkupációban sza­badcsapatok vagy reguláris ala­kulatok vettek részt. Egyértelmű­en kiderült, hogy Koniev marsall­ csapatai foglalták el a községe­ket. Végül is az amerikaiak és az angolok tiltakozására 1945 júni­usára az oroszok kivonultak er­ről a területről, de ki tudja, mi történt volna, ha a kormány nem tiltakozik időben. D. G.: Az elhurcolt emberekért nem lehetett fellépni? T. T.: A kivonulás után visszaen­gedték az időseket, az ötven éven felülieket és a nagyon fiatalo­kat. Így került haza a Bertuska édesapja is, aki terménykereske­dő volt. A többség azonban nem tért vissza. Addigra valószínűleg olyan mérhetetlenül nagy volt az elhalálozás, hogy ezt nem lehe­tett vállalni, és inkább nem en­gedtek haza senkit. De a hazatér­tek közül is sokan meghaltak a közeli hetekben. D. G.: Ebben az időben még a ha­tár menti területet jártad? T. T. Igen. A visszatérteknél jegyzőkönyveket vettem fel. Így szereztem információkat az ún. szolyvai haláltáborról. Így hív­ták a legnagyobb gyűjtőtábort, ahonnan naponta 10-15 embert vit­tek ki saroglyán, koporsó nélkül a meszesgödörbe. Szándékos tö­meggyilkosságról is beszámoltak nekem. Elmondás szerint a tábor orvosa kevert nagyobb mennyiségű sztrichnint a cukorba. A cukrot az orosz őrség megdézsmálta, és közülük haltak meg nagyobb szám­ban, de nemcsak ők ettek belőle. A­ ­ Nagy Ferenc 1946. február 4-én lett Magyarország miniszterelnöke. Az Ideiglenes Kormány megalaku­lásától 1945. november 15-éig Dálnoki Miklós Béla, november és február között pedig Tildy Zoltán töl­tötte be a tisztséget. 2 Ivan Sztyepanovics Konyev (1897–1973) marsall 1944 májusától a világháború végéig az 1. Ukrán Front parancsnokaként tevékenykedett.

Next