Rendszerváltó archívum, 2017. december (2. évfolyam, 4. szám)

PORTRÉ - Tollas Tibor "igazolása" a Beszélőből

Tollas Tibor "igazolása" a Beszélőből Több szempontból tanulságos és egyedi szöveget közlünk Történeti szöveggyűj­temény című rovatunkban. Demszky Gábor, a „demokratikus ellenzék" megha­tározó szereplőjének interjúját az akkor müncheni emigrációjában élő Kecské­si-Tollas Tiborral, a Nemzetőr főszerkesztőjével. Tollast az emigrációban, majd a rendszerváltás után itthon is időről időre nevezték szélsőjobboldalinak, illetve vádolták meg azzal, hogy a beregszászi gettó parancsnoka volt. A Demszky ál­tal készített, a Beszélőben 1988-ban megjelent interjúból az derült ki, hogy Tol­las kilencéves börtönbüntetését annak köszönhette, hogy fontos, Kárpátalját érintő missziót hajtott végre a 2. világháború legvégén. Amikor szovjet csapa­tok vonultak be a trianoni Magyarországhoz tartozó tiszaháti területekre, Tollas beszámolt a kormánynak az eseményekről, amely ezután dokumentumokkal tudott tiltakozni a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál. Az érintett falvak végül Magyarország részei maradhattak. Tollas sokat tett a málenkij robot szörnyűsé­geiről történő híradásban is. Szerepét a kisgazda Nagy Ferenc és Kiss Sándor is igazolta az emigrációban. Demszky Gábor idén, 2017 márciusában részt vett Tollas Tibor milotai emlékművének avatásán, megerősítve azt, hogy véleménye róla és történelmi eseményekben játszott szerepéről azóta sem változott. Demszky Gábor Beszélgetés Tollas Tiborral Uszkáról évekig nem publikáltam semmit. Kevésnek találtam a tör­téneti háttéranyagot, és kezdtem lemondani a közzétételről. 1988 januárjában Tollas Tiborral be­szélgetve újra előbukkant és ki­egészült a történet. Információi hitelesítik és más perspektívából mutatják be az olvasottakat. Tollas Tibor önéletrajza: Az első világháború után, 1920. december 21-én születtem a Borsod megyei Nagybarca községben. Apám, Kohlman Tamás ezredes, arra volt büszke, hogy nagyapjának testvére, Kohl­man József császári tiszt 1848-ban mint táborkari vezérezredes az osztrák seregek ellen harcolt a ma­gyar szabadságért. Anyám, Kecskésy Jolán, édesanyjától, született Ge­leji Katona Zsuzsannától nemcsak a szülői házat, de a haza szeretetét is örökölte, melyet négy gyermeké­nek adott tovább. 14 éves koromban az ő nevét vettem fel. Középisko­lába egy évet Kőszegen, hét évet a soproni Rákóczi Ferenc honvéd reá­liskolai intézetben jártam. Innen kerültem Budapestre, a Ludovika Akadémiára. 1941-ben avattak had­naggyá. Hadibeosztásban 1945 tava­szán Veszprém mellett mindkét ke­zemen súlyosan megsebesültem. 1945 után az ún. demokratikus honvédség tisztjeként szolgáltam, 1947-ben hamis vádakkal letartóztattak. A kiszabott 10 év börtönbüntetésből 9 évet a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai rabbá­nyában töltöttem. 1956 júliusában, a politikai perek felülvizsgálata­kor több társammal együtt szaba­dultam. archivum.retorki.hu/folyoirat 57

Next