Rendszerváltó archívum, 2017. december (2. évfolyam, 4. szám)

PORTRÉ - Tollas Tibor "igazolása" a Beszélőből

Rendszerváltó Archívum 2017/4 D. G.: Mivel? T. T. A történet hosszú. Men­tő tanúnak jelentkeztem egy Tavi Árpád nevű ember mellett, aki­re ráfogták, hogy a beregszászi gettó parancsnoka volt, valójá­ban pedig csak névrokona az idő­közben Nyugatra menekült gettó­parancsnoknak. Mentő vallomást tettem mellette, és végül is őt felmentették, de néhány hónap múlva engem vádoltak ugyanez­zel. Tíz évet kaptam. Ugyanazok, akik eskü mellett állították, hogy Tavi Árpád volt a gettó pa­rancsnoka, most ellenem vallot­tak. Csak azért nem akasztottak fel, mert két volt beregszászi gettófogoly pontosan felidézte a táborban szolgálatot teljesí­tő tisztek és altisztek névso­rát, és nem voltam közöttük. Fel is menthettek volna, de az ÁVO nyomására így kaptam tíz évet. Kilencet leültem, amikor a Nagy Imre-beszéd után két héttel bi­zottságokat küldtek a börtönök­be, hogy a jogellenes ítéleteket felülvizsgálják.­ 1956. július 25-én helyeztek szabadlábra és javasolták, hogy kérjem a reha­bilitációmat, mert tévedés volt és jogsértés történt. Nekem nagyon fontos ennek az el­csatolási történetnek a felde­rítése, mert valójában engem az ottani munkám miatt ítéltek el. Legalább a gyerekeim és unokáim ismerjék meg a tényeket, tudják meg, mi is történt valójában. Nem hittem, hogy valaha el tudom még mondani mindezt, és különösen an­nak örülök, hogy a beszélgetés egyéb dokumentumokkal és vissza­emlékezésekkel együtt kerül nyil­vánosságra. D. G.: Köszönöm a beszélgetést. Dokumentumok Nyilatkozat Alulírott Kiss Sándor volt magyar országgyűlési képviselő, a Ma­gyar Parasztszövetség igazgatója a következőket igazolhatom Kecs­kési-Tollas Tibor 1945. és 1946. évi működéséről. Bereg megye vásárosnaményi járá­sának 23 községéből és néhány Ti­sza-menti Szatmár-megyei faluból a Szovjet Vörös Hadsereg 1944. évi őszi bevonulása után „pár napos munkára” hívta be a 18–60 év kö­zötti férfilakosságot. Ugyancsak ilyen munkára hívták be a kárpát­aljai magyar falvak lakóit is. A Beregszászra és Munkácsra bevonu­lókat 1944 októberében Szolyvára vitték gyűjtőtáborba, majd novem­ber végén útnak indították őket át a Kárpátokon, nyári öltözetben, hetek óta kiéhezetten, leromlot­tan Ukrajnába. Nagyobb részük ez út alatt elpusztult. 1945 őszétől egyesek hazaszállingóztak közü­lük, betegen, évtizedeket öreged­ve. Az elhurcoltaknak csak mint­egy egytizede maradt meg, az sem lett soha életében egészséges. 1945 március–áprilisában e köz­ségekben földet osztottam a föld­reformtörvény lehető legjobb végrehajtása érdekében. Ennek a kerületnek lettem képviselője előbb az ideiglenes Nemzetgyűlés­ben, majd – miután a Független Kisgazdapárt Országos Vezetősé­gének megbízásából a párt részé­ről vezettem az 1945. novemberi választásokat – az Országgyűlés- www.retorki.hu 4 Nagy Imre 1953 július 4-én hirdette meg az „új sza­kasz” politikáját, amelynek egyik pontja volt a július 26-ai korlátozott közkegyelemről szóló rendelet. Az intézkedés messze nem érintette az ártatlanul letar­tóztatottak teljes körét, elsősorban a korábban be­börtönzött kommunistákról szólt. Nagy 1955 márci­usában távozott a miniszterelnöki tisztségből. 62

Next