Rendszerváltó archívum, 2019. szeptember (4. évfolyam, 3. szám)
Műhely - Bakos István: Emlékek a Kerepesi temető 21-es parcellájáról. Egy dokumentum Püski Sándor hagyatékából
1989 ———————— 2019 Műhely biztatása is� András a maga tiltakozását az ITT-OTT folyóirat 1983/3� számában dokumentumokkal közölte az USA-ban�. [2. dokumentum] Én idehaza, e bújtatva terjesztett kéziratos feljegyzésben tiltakoztam, amelyet néhány, általam ismert korabeli döntéshozónak személyesen adtam át, kérve segítségüket az elhibázott döntés megváltoztatásában� Ebből adtam át a „piszkozati” példányomat Sándor bácsinak, hogy tudósítsa „odaát” az érdekelteket� Hogy az egyéni tiltakozás szándékát milyen konkrét okok váltották ki bennem, azt utólag kideríteni nem tudom� Naplót nem vezettem, de előkerült az 1982-es előjegyzési naptáram� Erdély, a Hulál, a Bethlen Alapítvány visszatérő elemek benne� Elöljáróban – a kézirat újraközléséhez – ennek segítségével idézem föl az akkori körülményeket, helyzetemet� Az események idején, 1982-ben a Művelődési Minisztérium Tudományszervezési és Informatikai Intézetében dolgoztam� Túljutottam életem egy súlyos válságán, ami a „tornyos háztól” Dánián keresztül a Lipótmezőig tartó tortúrához vezetett� Ezután családom, rokonságom, baráti, kollégiumi és munkatársi köröm megerősített létemben, hitemben� Munkahelyem és a „Népi Hulál” csapat is számított rám� Kutatásszervezőként kapcsolatban voltam a magyar szellemi-tudományos élet színe-javával, közéleti emberként az Eötvös Kollégium Baráti Köréhez, a Hazafias Népfronthoz, s 1980-tól főként a Bethlen Gábor Alapítvány alapító-szervezőihez kötődtem� Sokirányú és sokféle teendőm közepette, kiemelt munkaköri feladatok sorát tartottam számon, azok teljesítésének függvényében tudtam érdemben foglalkozni közéleti ügyeimmel (gyakran családom rovására)� különösen a határon túli magyarok sorsának jobbítására létesítendő Bethlen Gábor Alapítvány állami jóváhagyásának halogatása fojtogatott, amiről Nagy Gáspár ITT-OTT-os előadásában (ld� a Rendszerváltó Archívum 2019� évi júniusi számát) hitelesen szólt� Az 1980 óta féllegálisan vergődő civil önszerveződésünk csak a reményt ébresztette, de segíteni alig tudott� Ellenséges, nacionalista szerveződésként bánt velünk a hatalom, noha a kezdeményező aláírók, támogatók (65+21 fő) között túlsúlyban voltak az elmúlt évtizedek során kinevezett, kitüntetett tudósok, művészek� 1982 májusában, megfélemlítő körülmények között gyűltünk össze a Kárpátia Étteremben, hogy cselekvésre késztessük az illetékeseket� Meggyőző érvekkel zajló, fontos tárgyalás volt� Hiába� Pozsgay Imrét rövid időn belül eltávolították a Művelődési Minisztérium éléről� Lázár György és Németh Károly fölajánlották neki a Népfront főtitkári posztját, amit akkor nem fogadott el� Nagykövet sem akart lenni... Sok minden történt 1982-ben, ami befolyásolta sorsunkat� A szovjet csapatok még itt állomásoztak, de májusban a Magyar Népköztársaságot felvették a Nemzetközi Valutaalapba, júliusban pedig aláírták a Világbank alapokmányát� Mitterand francia köztársasági elnök hivatalos látogatásra érkezett hazánkba, miközben Lengyelországban a hadiállapot züllesztette a közéletet, csak II� János Pál pápa adott reményt� Brit-argentin háború tört ki a Falkland-szigetekért� Október 1-től Helmut Kohl volt az NSZK új kancellárja, a Szovjetunióban pedig Brezsnyev halála után, 1982 novemberétől az a Jurij Andropov vette át a hatalmat, aki 1955–57 között budapesti nagykövete volt a magyar szabadságharcot leverő szovjet világbirodalomnak� Az itthoni moszkoviták farsangoltak... Bíró Zoltánnal, Bihari Mihállyal, Zelnik Józseffel, Für Lajossal. Gombár Csaba- 3 Ludányi András (la): Múltunk, jövőnk és halottaink emlékezete. Itt-ott, 1983/3., 4–7. 4 Ironikus elnevezése az 1960-as évektől szerveződő asztaltársaságnak, amelynek „tagjai” között a Magyar Demokrata Fórum alapítói és szellemi holdudvarának fontos képviselői közül többet megtalálunk. Az elsősorban bölcsészek alkotta társaság tagjai között találjuk az informálisan vezető szerepet vállaló Kiss Ferenc irodalomtörténészt, valamint Für Lajost, Bíró Zoltánt, Kiss Gy. Csabát és Bakos Istvánt is. Időnként jelen volt köztük Fekete Gyula, Csoóri Sándor, Csurka István, Sára Sándor, Kósa Ferenc, Czine Mihály és Ilia Mihály is. Lsd. Szécsi Árpád: Az MDF megalakulása, 1979–1990. História, 2002/8, [21–24] 21. (A szerk.) 41