Rendszerváltó szemle, 2021. ősz (6. évfolyam, 3. szám)

DOKUMENTUM - Gulyás Martin: „a forradalommal lett mindenki egyenrangú polgár”

retorki.hu 84 Rendszerváltó Szemle 2021/3 1956. november 1 -jén, amikor örültünk a forradalom győzelmének, de aggódva figyeltük a szovjet csapatok mozdulatait, amikor reményt láttunk a Szovjetunió október 31-i nyilatkozatában, hogy újra rendezi viszonyát a megszállása alatt tartott népekkel, amikor a Biztonsági Tanács látszólag a magyar ügyön tartotta kezét, délután fél háromkor megszólalt a telefonom. Az Egyesült Nemzetekből kerestek. Magyar származású szakértő hívott fel, aki közölte velem, hogy Nagy Imrétől távirat érkezett. Első a vasfüggöny mögül. És máris olvasta a szöveget, amelyben Nagy Imre, mint a Minisztertanács elnöke és külügyminiszter közölte, hogy a magyar kormány felmondta a Varsói Nagy Imre 1956. október 23-án, Budapesten. Szerződést, kimondta az ország semlegességét, és Fotó: Fortepan, 141576 / Albumo23. Franz Fink Magyarországot négy hatalom védelmébe helyezte, és kérte a magyar ügy tárgyalását. „Óriási!" - mondtam izzó hangon. A vonal másik végén nagy csend volt. Türelmetlen voltam, mert nem kaptam hasonló lelkesedést. „Mi a baj?" - kérdeztem. „A távirat alapján aligha lehet tárgyalni a magyar ügyet" - volt a válasz, mert azokban a napokban rendkívüli közgyűlés folyt, és „Nagy Imre a rendes közgyűlésre kérte az ügy felvételét, ami november 12-én kezdődik". „Ez nem ok - válaszoltam. - Egy kérés lényegét nem a használt szavak, hanem a kérés tartalma adja meg. A távirat drámai, segítségkiáltás, létet és nemlétet vet fel, tehát nem lehet a szövegezők hibájául felróni, hogy a forradalmi lázban nem tudnak különbséget tenni a rendes és rendkívüli közgyűlés között. A vízben fuldokló alig figyeli, hogy szabályosan dobták-e a mentőövet, a lényeg, hogy megmeneküljön. A magyar ügyet tárgyalni kell!" - fejeztem be. „Nem lehet - volt a válasz -, csak akkor, ha Nagy Imre újabb táviratot küld, és kéri az ügy rendkívüli közgyűlésen való tárgyalását." „Ez lehetetlen - mondottam -, nem lehet innen táviratot küldeni, mert úgyis azzal vádolják, hogy nyugati beavatkozás segíti a forradalmat! „Akkor pedig nem fogják tárgyalni" - volt a válasz, majd hosszú csend, és a beszélgetés megszakadt. Az illető elnézést kért, és letette a kagylót. Barátaimnak, kik ekkor már figyelték az izgalmas beszélgetést, azt mondtam: „A magyar ügy az ENSZ-ben elveszett, akta lett!" Az Egyesült Nemzetek azonban nemcsak a magyar nép, hanem önnön léte ellen is súlyosan vétett. A szervezetnek minimális kötelessége lett volna, hogy a főtitkár október 29. és november 3. között Budapestre utazzék, vagy azonnal politikai és katonai megfigyelőket küldjön. Ez olyan minimum, mint hogy az utcán elesett embert fel kell segíteni. Ez a mulasztás bátorítóan hatott a szovjet beavatkozásra. Politikailag az ENSZ 1956-ban halálos sebet ejtett önmagán, mert nem torolta meg, amit a Szovjetunió művelt, sőt: az ENSZ tagja maradhatott a Szovjetunió, amely a szervezet másik tagját - Magyarországot - erőszakkal, fegyverrel gázolta le. Ez nemcsak a mi véleményünk, hanem a közgyűlés tagjaié is. Ceylon megbízottja 36 kijelentette, hogy „az Egyesült Nemzetek súlyos válságba kerül, ha a magyar kérdést nem oldja meg". Oliveri,37 az olasz delegátus 36 Gunewardene, Ratnakirti Senerat Sirasinghe (1891 -1981 ): ceyloni (ma: Sri Lanka) ügyvéd, politikus, diplomata. 37 Varga e ponton rosszul emlékezett, az olasz küldöttet Leonardo Vitettinek hívták. Olivieri, Aníbal Osvaldo (1903-1984): argentin politikus. 1926-ban végezte el a Haditengerészeti Katonai Iskolát, majd folyamatosan lépkedett a ranglétrán, ágyúparancsnok, haditengerészeti titkár és a tengerészeti akadémia igazgatójaként, tanáraként is szolgált. A Perón-korszakban már haditengerészeti miniszter(1952-1955), részt vett az államelnök eltávolítását célzó sikeres katonai puccskísérletben. Egy rövid ideig tartó kegyvesztettség után visszavették a hadsereg kötelékébe és utóbb kérészéletűnek bizonyuló - diplomáciai karrier építésébe kezdett az ENSZ-ben.