Repülés, 1953 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1953-02-10 / 3. szám
resztül közli az első egyedülrepülését végzővel az észrevételeit, akkor sok előre nem látható balesetet lehet megakadályozni. A telefonos vorttatókötél csak abban különbözik az általánosságban használttól, hogy rajta kábel van, mely érintkező dugók és hüvelyek segítségével van összeköttetésben a távbeszélőkészülékkel. A kötél leoldásakor az érintkezés megszűnik, mivel a dugók kicsúsznak. Távrepülések esetén megtörténik az, hogy a vitorlázógép olyan területen száll le, amely nem éppen a legkedvezőbb a vontatás céljaira, de szükséges, hogy onnan a gépet vontatásban szállítsuk el. Az ilyen terepvontatásoknál nagy figyelemmel kell lenni, hiszen nincsenek szakképzett emberek a start végrehajtására. Ezért a felszállás előkészítését a vontatópilótának és a vitorlázógép vezetőjének együttesen kell előkészíteni. Kellő módon kell kioktatni azt a személyt, akire rábízzuk a vitorlázógép szárnyának a vezetését. Az egyenetlen felületű területet start előtt végig kell vizsgálni és utána lehetséges csak a felszállás előkészítése. Abban az esetben, ha a területet magas fű borítja, a felszállás csak akkor engedélyezhető, ha ehhez egy megfelelő szélességű sávot kikaszálnak. VONTATÁS EGYENETLEN FELÜLETŰ TERÜLETRŐL A gépek, különösen a vontatógép futóműjének megkímélése céljából a felszállást teljes gázzal kell végezni, mégpedig úgy, hogy a vontatógépet emberek segítségével bizonyos ideig viszsza kell tartani és a vontatópilóta felére szabad csak elengedni. A vitorlázógép súrlódásának leküzdésére ajánlatos a vitorlázógép megtolása VONTATÁS ELLENLEJTŐRŐL Egyes hegyi terepeken nem megfelelő szélirány esetén vontatás csak akkor lehetséges, ha lejtőnek szembe startolunk. Ekkor, hogy megakadályozzuk a futómű felesleges fékezését, a vontatógépnek minél hamarabb el kell emelkednie a földtől. A vitorlázógép részéről különleges követelmények nincsenek, mert ha kellően megtolatjuk, hamar levegőben van. ." A földtől való elemelkedés után ügyelni kell a föld feletti sebességgyűjtés helyes magasságára, mivel a talaj állandóan emelkedik. VONTATÁS LEJTŐN LEFELE Lejtőn lefelé történő felszállás esetében a vontatógép és a vitorlázógép hamar felgyorsul és ezért a vontatmány hamar elemelkedik. A vitorlázógépnek elemelkedés után, a szokásos szinten kell követnie a vontató gépet. VONTATÁS ESŐBEN Bár módszertani előírások a vontatóüzem tartását nem engedélyezik kedvezőtlen időjárás esetén, mégis megtörténhet, hogy távvontatások esetén különleges időjárási helyzetbe kerülünk. Ha vontatás közben nem sikerül kikerülni az esőt, akkor meg kell kísérelni az esőnek az áttörését. A vitorlázógép pilótája nyitott gépben csak akkor hajtja ezt végre, ha szemüveggel rendelkezik, itt a szemüveg megvédi a szemet a nagy erővel becsapódó esőcseppek ellen. Az arc védelmének érdekében minél közelebb kell húzódni a szélvédőhöz. Zárt gép esetén a kilátást nem is inkább az eső, hanem a kabinnak a bepárásodása rontja le. Ezért szellőztessük a kabint, és a lecsapódott párát töröljük le. Abban az esetben, ha a vontatógépet a zuhogó esőben már nem tudjuk szemmel követni, kapcsoljunk le és igyekezzünk megfelelő területen a leszállást végrehajtani. VONTATÁS PÁRÁS ÉS FELHŐS IDŐBEN Ha a párás időjárási helyzet következtében a horizont nem látható vagy csak igen kicsiny mértékben, akkor a követési szintet a vontatórepülőgép egyes jellegzetes alkatrészeinek az egymáshoz való viszonyából állapítsuk meg, így például még a jó látás mellett történő vontatásnál állapítsuk meg, hogy pl. a vízszintes vezérsík helyes követés esetén hol metszi a szárnydúcokat, vagy a törzset. Rossz látás esetén, ha az így megállapított pontok szerint repülünk, nem történhet meg az, hogy a vontatógép fölé vagy alá menjünk. A követelmény csak egy: állandóan figyelni a vontatógép minden mozdulatát. Szabályként .Jegyezzük meg, hogy amíg a vontatópilóta leoldást nem jelez, a vontatógépet minden helyzetben kell tudni követni. Távvontatásoknál megtörténhet az, főleg a kora délelőtti órákban, hogy a vontatási szint alatt gomolyfelhők kezdenek kialakulni. Annak megelőzésére, hogy a vontatmány felhőbe kerüljön, meg kell kezdeni a vitorlázógépnek a lehúzását. LEHÚZÁS Lehúzásnál a motorosgép levett gázzal siklik, de csak olyan mértékben, hogy a vitorlázógép azt nyitott féklappal követni tudja. Ha elérték azt a szintet, mely már a továbbvontatásra megfelel, a továbbjutás a rendes megszokott repüléssel történik. A lehúzásnál a vitorlázógép kormányai igen érzékenyek, mivel a lehúzás is jóval a rendes utazósebesség felett történik. Lehúzás közben felhőbe jutunk, a vontatógépet csak addig szabad követni, amíg azt tűrhetően látjuk. Ha teljesen elvesztettük a vontatógépet szem elől, kapcsoljuk le és féklapnyílással merüljünk ki a felhőből. Ezeknél a vontatásoknál főleg hegyvidék felett kell nagy figyelemmel lenni. Felhőfoszlányokon való áthúzásnál igen jól tudjuk megállapítani a vontatógép irányát, ha látjuk a vitorlázógép orrába futó vontatókötelet. Az idő és az óra Mint tudjuk, a repülésnél egyik rendkívül fontos tényező a sebesség. Ez a fizika szerint az időegység alatt megtett út hosszúságával jellemezhető, tehát c ••= -rahol c = sebesség, s = út, t = időegység. A gép földfeletti sebességét is azzal mérjük, hogy bizonyos távolságot mennyi idő alatt tesz meg? Természetszerűleg felmerül a kérdés, hogy mi is az idő és mivel mérjük? Időmérésre bármilyen egyenletesen lefolyó jelenség felhasználható. A mindennapi életben rendszerint e célra valamilyen szakaszosan ismétlődő tüneményt választunk. Ilyenek bő változatban állanak rendelkezésre, hosszabb időközöket illetőek az égitestek mozgásában, rövidebbek mérésére pedig földi, periodikus jelenségek vannak. Hogy két szélsőbb értéket említsek: az ég északi sarka a földtengely precessziós mozgása miatt kb. 26 ezer év alatt teljes kört ír le az égbolton. Ez a periódus egy piától év. Elektromos rezgős körben keltett gyors rezgések ideje ezermilliomod másodpercnél is kisebb lehet és e rezgések még jól megfigyelhetők. A mindennapi élet szempontjából két ismétlődő égi mozgás a legfontosabb: a Föld keringése a nap körül és forgása saját tengelye körül. Ahhoz, hogy az idővel kapcsolatos fogalmakat tisztán megérthessük, a csillagászat egy-két alapvető fogalmával tisztában kell lennünk. A korszerű csillagászat kifejlődéséig a világegyetem rendszeréről három főfelfogással találkozunk: 1. A ptolemaeusi rendszer. Ez a világmindenség központjául a Földet jelöli meg, a Földet mozgás nélkül valónak tételezi fel, de az égitestek látszólagos mozgását fogadja el valóságnak. 2. A copernikusi rendszer. Ez már felismeri, hogy a bolygók keringenek a Nap körül és megállapítja, hogy Földünk is forog a saját tengelye körül. 3. A newtoni rendszer. Ez a rendszer a világegyetem összes mozgását a tömegvonzás törvényével magyarázza. A csillagászati hajózásnak fogalma, így az időmérés is, s ezek eredményei s a Földünkre vonatkoztatott értékek. Képzeljük el, hogy a fölöttünk és alattunk lévő égboltozat olyan teljes gömböt alkot, amelynek központjában a megfigyelő áll. Az égitestek látszólagos helyeit és mozgásait ezen a gömbön határozzuk meg. Tehát elképzelünk egy végtelen sugarú gömböt, amelynek középpontja a Föld, a végtelen sugarú gömb pedig az égboltozat. Ha a Föld tengelyét mindkét irányban meghosszabbítjuk, ez az égboltozatot két ponton döfi át. Ezeket a döféspontokat égi sarkoknak nevezzük. Ha a Föld Egyenlítőjének síkját terjesztjük ki gondolatban minden irányban, akkor ez a sík a legnagyobb gömbi körben metszi az égboltozatot. Ez a mezésvonal az égi egyenlítő. December 21-től június 21-ig minden nap magasabban delel a Nap. Pontosan megállapítható, hogy mikor lépi át az égi egyenlítőt. Ez az átlépés pontja a tavaszpont. Két irányú áthaladása közben egy tropikus év telik el. (Tavaszpontból kiindulva ideér vissza a Nap.) A Föld tengelykörüli forgását az az idő méri, amely bármely állócsillag két egymás utáni delelése közt telik el. Ez a csillagnap. A Nap két egymásra következő delelése között eltelt idő a valódi nap. A Föld napkörüli útja miatt ennek hossza különböző, ezért az évi középértékét veszszük, a középnapot. A vele mért idő a középidő. A középnap három perc és 56 másodperccel hosszabb, a csillagnapnál. A középnap eltérése viszont a valódi naptól az időegyenleg. Az év időtartama 365,2422 középnap. Ez a törtrész teszi szükségessé a szökőéveket. Az időmérésünk alapjául az égitestek helyi délkörünkön való áthaladását veszszük, ezáltal nyerjük a helyi időt. Két, egymástól egy hosszúsági fokkal eltérő hely között a helyi idők különbsége négy perc. Ezért a földgömböt délkörökkel 24, egyenként 15 fokos zónára osztották. Az egyes zónákban mindenütt a középső délkör helyi idejét használják. Ez a zónaidő. (Egy zóna = 15.4' = GCK.) Rövidebb időközök mérésére az óra szolgál. Ez súly, vagy rúgóerővel hajtott fogaskerékszerkezet. Az órák egyenletes járását ingaszerkezet biztosítja. Az inga lehet súlyinga, vagy torziósinga. Ez utóbbinál a visszatérő erőt kis spirálrúgó adja. A zsebóráknál 0.2 másodperces lengésű billenő használatos. A súrlódás és kopás csökkentésére a tengelyeket rubinkőbe ágyazzák. Az órák járását nagymértékben befolyásolja a hőmérséklet változása. Hőmérsékletemelkedésnél a súlyinga súlypontja lejjebb száll, a torziós ingának pedig tehetetlenségi nyomatéka lesz nagyobb. Mindkettő hosszabbítja a lengési időt Ezért, ha a repülés alatt a gépünk nagy hőmérsékleti változásnak van kitéve, az óra hőmérsékletét elektromos fűtéssel teszik állandóvá. A légnyomás is befolyásolja az órák járását. Nagyobb sűrűségű levegőben, hosszabb az inga mozgása. A finom csillagászati, vagy csillagászati navigációhoz szükséges órákat ezért légzáró üvegbúra alá helyezik. (Kronométerek.) Wittinger Károly 15