Repülés, 1954 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-10 / 1. szám
I——I-73H31 Az új esztendő küszöbén Ebben a cikkben most javarészt nem arról lesz szó, hogy az 1953-as év harcait hogyan, milyen körülmények között vívtuk meg. Erre csak visszatekintünk, hogy összehasonlítsuk az akkori helyzetet az újjal, a mostanival, amikor olyan alapokon állunk, melyet a párt új irányelvei, határozata képeznek. Milyen alapokra is helyeztük az 1954-es kiképzési évet még az elmúlt ősszel? Szövetségünk Központi Vezetősége 1953. IX. 22-i határozata értelmében az új tagok tömeges beszervezésére és alapos téli elméleti előkészítésére. Ez kétségen kívül helyes volt és ma is helyes. Az ilyen alap megteremtése biztosíték arra, hogy már most, de különösképpen a repülő főidényben szervezeteink élettől duzzadók, mozgalmasak legyenek. Még hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy a repülőtereket tömegesen ellepjék a fiatalok. De már most, amikor a repülés gyakorlati munkája az időjárás miatt kissé nehezebb és körülményesebb, — mint a hó alól a magának életet követelő hóvirág, — úgy bukkantak elő a téli repülőtáborok és a hétköznapi repülőüzemek. Ki tagadhatná, hogy ezek az eddig soha nem látott hajtások, a növendékekben és oktatóinkban megnyilvánuló, a nehezebb körülmények között is repülni akaró erők, a téli előkészítő munka, az új csoportok megszervezésének beszédes eredményei? Nem, ezt még azok a borúlátók sem tagadhatják, akik még az 1953-as év novemberében is arról vitatkoztak, hogy legyen-e egyáltalán télen repülés. Úgy gondoljuk, ehhez nem kell külön kommentár! De talán mégis!? Igenis kell! Rá kell mutatnunk arra, hogy a repülés területén dolgozók, vezetőktől egészen az alsóbb szervekig, nem számoltak a párt elmúlt évi júniusi határozatának hatásával a saját munkaterületükön. Az ellenség a szövetség funkcionáriusaival (legalább is egy részével) el tudta hitetni, hogy a repülés az különleges hely, ahol nem hat semmi, ahol a fiatalokban nincs sok kezdeményezőerő és mindennek vége, mert a kiképzés technikai eszközei megviselt állapotban vannak! Nos, hát cáfol az eleven élet, mely utat tör magának. Persze, hiba lenne, ha a feltörő kezdeményezéseket magárahagynók, elfeledkeznénk arról, hogy a még több tagot biztosító szervező munka most is a legfontosabbak egyike. Látnunk kell éppen a nyári kiképzés érdekében, hogy a módszeres tagszervezés, a lemorzsolódás utánpótlása nagyon fontos munka. A jó klubtitkár és a szervezet vezetősége már most gondoskodik arról, hogy kik menjenek majd nyáron repülőtáborba. A jó gazda szemével tekintik a fejlődő fiatalokat, s egyengetik saját tapasztalataikkal előttük az utat a tavaszi és nyári repülővizsgák előtt. Ezen túlmenően a repülő szervezetek csakis így elégíthetik ki fiatalságunk igényeit, csakis ezután válhatnak a fiatalok igazi vezetőivé. Azok a repülőnövendékek, akik érzik, hogy vezetőik felfigyelnek igényeikre és kívánságaikra, és azokat kielégíteni igyekszenek, bizalommal tekintenek vezetőik felé. A növendékek bizalmát bírni pedig nagy dolog! Az egész repülőmozgalom mozgató rúgója, éltető ereje! Az előbb szóltunk az oktatásról, az elméleti képzésről, méghozzá úgy, mint kezdeti eredményeink egyik alaptényezőjéről. Ez így is van, de azért e téren koránt sincs minden rendben. Fő követelmény, hogy ahol oktatás folyik, ott a minőséget, az oktatás színvonalát emelni kell. Ahol pedig nincs, mert jórészt nem szerveztek köröket, mint például a kiegészítő szakágakban, a rádiózás, az erő-ugrás, a meteorológia és a szerelőképzésnél, ott meg kell teremteni az elméleti oktatást. Hogyan lehet emelni az oktatás színvonalát? Természetesen áldozatos, a fiatalok neveléséért végzett több és jobb munkával. Ez elsősorban az oktatókra és az előadókra vonatkozik. Az előadásokra, a foglalkozásokra való felkészülés az, amely alapot teremt a minőség javítására. Minél színvonalasabb előadást hall a növendék, minél jobb és gondosabban válogatott irodalmat ajánlunk, annál termékenyebb az oktatási munka. Az az oktató, ki ezt figyelmen kívül hagyja, nem képes sikeresen tanítani, s egyben le is becsüli növendékeit. Társadalmi oktatóink sikere is abban van, hogy változatos, érdekes előadásokat tartanak. Ezenkívül egyénileg foglalkoznak a növendékekkel. A sok élettapasztalattal rendelkező társadalmi oktatók tanítás közben figyelembe veszik az egyén karakterét, s ez bizony már fél siker. Az új év küszöbén szólnunk kell arról is, amelyről eddig keveset beszéltünk, de annál többet ártottunk, — a törvényességről. A törvényességet eddig — enyhén szólva — sokszor megsértettük! Még most sem veszik sokan figyelembe, hogy a klubdemokrácia mellett, a repülés szabályok és törvényes követelmények között történik, éppen a személyes biztonság érdekében. Sokszor repülnek és ejtőernyőznek olyan növendékek, akik nem rendelkeznek orvosi vizsgával, vagy a szabályzatokat nem ismerik. A földi előkészítés körül is bajok vannak. Ha netán mégis megtartják egyes klubokban, azok rendszerint formálisak, s nem töltik be hivatásukat. A tervezések is csak a soron következő feladat munkakönyvi bejegyzésére szorítkoznak. Azzal már vajmi keveset törődnek sokhelyütt, hogy a növendék elméletileg is felkészüljön feladatára. Az ilyen hibák ellen fel kell venni a harcot és biztosítani kell, hogy a gyakorlati repülés és az ejtőernyőzés a törvényes keretek között történjék. Az előbb arról beszéltünk, hogy a technikai eszközök megviselt állapotban vannak. Ez bizonyos, de nem lehet ok arra, hogy ne célszerűen használjuk fel és ne óvjuk a felesleges rongálódástól. Ha a repülés terén tág tere van az újításoknak és az észszerűsítő megoldásoknak, akkor ez főleg a technikai berendezésekre vonatkozik. Van arra elegendő példa, hogy ha a növendékeket az anyag szeretetére és hazafias megbecsülésére neveljük, akkor a dolgozó nép vagyonának megóvása nagyobb eredménnyel jár. Ez az út minden szervezetünk előtt nyitva áll. S vannak, szervezetek, akik már ezt az utat követik. Olyan politikai nevelőmunkát kell végezni a szervezetekben, hogy a berendezéseket jó barátjuknak és segítőtársuknak tekintsék s úgy is bánjanak velük a növendékek, a műszaki dolgozók. Az e téren megmutatkozó nehézségek leküzdésére türelmesen kell nevelni a tagságot. A nehézségek megoldása természetesen nem egyedül ezen múlik. De feltétlenül előbbre vihetjük vele végleges műszaki megerősödésünket. Végül is elmondhatjuk, hogy az elmúlt évből megizmosodva léptünk át az új esztendőbe. Megszaporodtak az üzemi és iskolai repülőkörök. Szervezeteink élén tapasztalt vezetők állnak. Erősödik a repülés társadalmi mozgalma is. Ez évben még több szakember támogatja szervezeteinket az elmélet elsajátításában. Ez évben még több fiatal lépi át a repülőszervezetek küszöbét, s hódol kedves és hazafias sportjának, a repülésnek. 3