Repülés, 1954 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-10 / 1. szám

I——I-73H31 Az új esztendő küszöbén Ebben a cikkben most javarészt nem arról lesz szó, hogy az 1953-as év harcait hogyan, milyen körülmények között vívtuk meg. Erre csak visszatekintünk, hogy össze­hasonlítsuk az akkori helyzetet az újjal, a mostanival, ami­kor olyan alapokon állunk, melyet a párt új irányelvei, hatá­rozata képeznek. Milyen alapokra is helyeztük az 1954-es kiképzési évet még az elmúlt ősszel? Szövetségünk Központi Vezetősége 1953. IX. 22-i határozata értelmében az új tagok tömeges beszervezésére és alapos téli elméleti előkészítésére. Ez két­ségen kívül helyes volt és ma is helyes. Az ilyen alap meg­teremtése biztosíték arra, hogy már most, de különösképpen a repülő főidényben szervezeteink élettől duzzadók, mozgal­masak legyenek. Még hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy a repülőtere­ket tömegesen ellepjék a fiatalok. De már most, amikor a repülés gyakorlati munkája az időjárás miatt kissé nehezebb és körülményesebb, — mint a hó alól a magának életet követelő hóvirág, — úgy bukkantak elő a téli repülőtáborok és a hétköznapi repülőüzemek. Ki tagadhatná, hogy ezek az eddig soha nem látott hajtások, a növendékekben és okta­tóinkban megnyilvánuló, a nehezebb körülmények között is repülni akaró erők, a téli előkészítő munka, az új csoportok megszervezésének beszédes eredményei? Nem, ezt még azok a borúlátók sem tagadhatják, akik még az 1953-as év novem­berében is arról vitatkoztak, hogy legyen-e egyáltalán télen repülés. Úgy gondoljuk, ehhez nem kell külön kommentár! De talán mégis!? Igenis kell! Rá kell mutatnunk arra, hogy a repülés területén dolgozók, vezetőktől egészen az alsóbb szervekig, nem számoltak a párt elmúlt évi júniusi határozatának hatásával a saját munkaterületükön. Az ellen­ség a szövetség funkcionáriusaival (legalább is egy részé­vel) el tudta hitetni, hogy a repülés az különleges hely, ahol nem hat semmi, ahol a fiatalokban nincs sok kezdeményező­­erő és mindennek vége, mert a kiképzés technikai eszközei megviselt állapotban vannak! Nos, hát cáfol az eleven élet, mely utat tör magának. Persze, hiba lenne, ha a feltörő kezdeményezéseket magára­­hagynók, elfeledkeznénk arról, hogy a még több tagot biz­tosító szervező munka most is a legfontosabbak egyike. Látnunk kell éppen a nyári kiképzés érdekében, hogy a mód­szeres tagszervezés, a lemorzsolódás utánpótlása nagyon fontos munka. A jó klubtitkár és a szervezet vezetősége már most gondoskodik arról, hogy kik menjenek majd nyáron repülőtáborba. A jó gazda szemével tekintik a fejlődő fiata­lokat, s egyengetik saját tapasztalataikkal előttük az utat a tavaszi és nyári repülővizsgák előtt. Ezen túlmenően a repülő szervezetek csakis így elégíthetik ki fiatalságunk igé­nyeit, csakis ezután válhatnak a fiatalok igazi vezetőivé. Azok a repülő­növendékek, akik érzik, hogy vezetőik felfigyel­nek igényeikre és kívánságaikra, és azokat kielégíteni igyek­szenek,­­ bizalommal tekintenek vezetőik felé. A növendé­kek bizalmát bírni pedig nagy dolog! Az egész repülő­mozgalom mozgató rúgója, éltető ereje! Az előbb szóltunk az oktatásról, az elméleti képzésről, még­hozzá úgy, mint kezdeti eredményeink egyik alapténye­zőjéről. Ez így is van, de azért e téren koránt sincs minden rendben. Fő követelmény, hogy ahol oktatás folyik, ott a minőséget, az oktatás színvonalát emelni kell. Ahol pedig nincs, mert jórészt nem szerveztek köröket, mint például a kiegészítő szakágakban, a rádiózás, az erő­-ugrás, a meteoro­lógia és a szerelőképzésnél,­­ ott meg kell teremteni az elméleti oktatást. Hogyan lehet emelni az oktatás színvonalát? Természe­tesen áldozatos, a fiatalok neveléséért végzett több és jobb munkával. Ez elsősorban az oktatókra és az előadókra vonatkozik. Az előadásokra, a foglalkozásokra való felkészü­lés az, amely alapot teremt a minőség javítására. Minél színvonalasabb előadást hall a növendék, minél jobb és gondosabban válogatott irodalmat ajánlunk, annál terméke­nyebb az oktatási munka. Az az oktató, ki ezt figyelmen kívül hagyja, nem képes sikeresen tanítani, s egyben le is becsüli növendékeit. Társadalmi oktatóink sikere is abban van, hogy változatos, érdekes előadásokat tartanak. Ezen­kívül egyénileg foglalkoznak a növendékekkel. A sok élet­­tapasztalattal rendelkező társadalmi oktatók tanítás közben figyelembe veszik az egyén karakterét, s ez bizony már fél siker. Az új év­ küszöbén szólnunk kell arról is, amelyről eddig keveset beszéltünk, de annál többet ártottunk, — a törvényességről. A törvényességet eddig — enyhén szólva — sokszor megsértettük! Még most sem veszik sokan figye­lembe, hogy a klubdemokrácia mellett, a repülés szabályok és törvényes követelmények között történik, éppen­ a szemé­lyes biztonság érdekében. Sokszor repülnek és ejtőernyőz­nek olyan növendékek, akik nem rendelkeznek orvosi vizs­gával, vagy a szabályzatokat nem ismerik. A földi elő­készítés körül is bajok vannak. Ha netán mégis megtartják egyes klubokban, azok rendszerint formálisak, s nem töltik be hivatásukat. A tervezések is csak a soron következő fel­adat munkakönyvi bejegyzésére szorítkoznak. Azzal már vajmi keveset törődnek sokhelyütt, hogy a növendék elmé­letileg is felkészüljön feladatára. Az ilyen hibák ellen fel kell venni a harcot és biztosítani kell, hogy a gyakorlati repülés és az ejtőernyőzés a törvényes keretek között tör­ténjék. Az előbb arról beszéltünk, hogy a technikai eszközök megviselt állapotban vannak. Ez bizonyos, de nem lehet ok arra, hogy ne célszerűen használjuk fel és ne óvjuk a feles­leges rongálódástól. Ha a repülés terén tág tere van az újí­tásoknak és az észszerűsítő megoldásoknak, akkor ez főleg a technikai berendezésekre vonatkozik. Van arra elegendő példa, hogy ha a növendékeket az anyag szeretetére és hazafias megbecsülésére neveljük, akkor a dolgozó nép vagyonának megóvása nagyobb eredménnyel jár. Ez az út minden szervezetünk előtt nyitva áll. S vannak, szervezetek, akik már ezt az utat követik. Olyan politikai nevelőmunkát kell végezni a szervezetekben, hogy a berendezéseket jó barátjuknak és segítőtársuknak tekintsék s úgy is bánjanak velük a növendékek, a műszaki dolgozók. Az e téren meg­mutatkozó nehézségek leküzdésére türelmesen kell nevelni a tagságot. A nehézségek megoldása természetesen nem egye­dül ezen múlik. De feltétlenül előbbre vihetjük vele végleges műszaki megerősödésünket. Végül is elmondhatjuk, hogy az elmúlt évből megizmo­sodva léptünk át az új esztendőbe. Megszaporodtak az üzemi és iskolai repülő­körök. Szervezeteink élén tapasztalt vezetők állnak. Erősödik a repülés társadalmi mozgalma is. Ez évben még több szakember támogatja szervezeteinket az elmélet elsajátításában. Ez évben még több fiatal lépi át a repülőszervezetek küszöbét, s hódol kedves és hazafias sportjának, a repülésnek. 3

Next