Repülés, 1955 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1955-05-10 / 9. szám
KOSSUTH RÁDIÓ BUDAPEST: „Közöljük a magaslégköri adatokat Az elmúlt év április havától az ősz beálltáig naponként hirdette a rádió, hogy vitorlázó repülésünk fejlesztése terén ismét jelentékeny lépést sikerült tenni. A magaslégköri adatok közlése a nap reggeli órájában hatalmas előny, mert annyit jelent, hogy országunk minden teljesítményrepülőjének módjában áll tervszerűen előkészülni repülésére, akár Szeged, akár Miskolc vagy éppen Győr jelenti számára az otthont. A tavalyi eredmények szépek voltak. Közel sem voltak azonban olyan arányban jók, amilyen arányú felszerelés és segítség állt repülőink rendelkezésére s ennek jórészt a teljesítményrepülésbeni gyakorlatlanság, de amellett a légkörre vonatkozó tájékoztatások felhasználásában is mutatkozó járatlanság és nemtörődömség volt az oka. Igaz, hogy kevés volt a tájékoztatási alkalom is, amelynek keretében élőszóban igyekeztünk megvilágítani a légköri mérések jelentőségét és a felhasználás fontosságát, módját. Ebben az esztendőben ismét számíthatunk arra, hogy a rádió a műsoradás közben meg fogja adni a magaslégkörre vonatkozó reggeli adatokat, és bízunk abban, hogy a tavaly megindult teljesítményfokozási mozgalom idei eredményeit még hatékonyabban fogja növelni, mint az elmúlt évben. Mint ismeretes, a magaslégköri mérések két részre tagozódnak: a légállapot meghatározására, amelynek keretében a léghőmérséklet, légnyomás és légnedvesség magassági menetét állapítják meg (ezt nevezik ,,Temp”-nek), a magassági szél irányának és sebességének megmérésére a különböző magasságú légrétegekben (pilot-mérés). A magassági légállapot-mérés felhasználásában csak egy baj szokott előfordulni: amikor már mindent bemondott a rádió, közölte az 5600 m magasságban uralkodó szél sebességét és Irányát is kínos pontossággal, akkor szokott kiderülni, hogy a bemondott adatokat nem jegyezte fel senki. És ha véletlenül valaki ezt mégis megtette volna, nézi a papíron a számokat s azok nem mondanak neki semmit. Nem közük vele, hogy lesz-e jó termék, várható-e hullám, mikor érdemes elindulni, milyen taktikával érdemes ma repülni, mire érdemes indulni; céltávra vagy hurokrepülésre, ill. hurokrepülésre vagy háromszögre sebességi értékeléssel. Szerencsére az nem szokott eszébe jutni, hogy magassági repülésre menjen s így biztosítva van részére úgy a kis sebesség, mint a kis távolság, mert a Kárpát-medencéből kirepülni csak nagyobb magasság elérése után lehet, mint amit teljesítményrepülőink megszoktak táv- és egyéb repüléseik folyamán. Szólaltassuk meg hát a számadatokat és kérdezzük meg tőlük, mit tanácsolnak egy pilótának vagy esetleg egy kiképzés-vezetőnek. Tegyük fel, hogy a rádió a következő adatokat mondja be reggel: Hőmérséklet a tengerszint felett Ki lehet ugyan olvasni ezekből a számadatokból is sok hasznosat, de többet fognak mondani, ha rajzban, pl. egy magasság-hőmérséklet diagrammban szólaltatjuk meg őket. Vegyünk tehát elő egy ív négyzetkockás papírt, és készítsük el a rajzok szerinti beosztást. Tanácsos olyan papírt használni, amelyik 5 mm oldalhosszúságú négyzetekre van osztva. Ekkor kétkockányi távolság a vízszintes tengelyen 10 mm lesz s ezt a kört ionnak választva, 1 mm-nek 1° fog megfelelni. A magassági osztás — mint a rajz mutatja — olyan, hogy az 5 mm oldalhossz 200 m magasságot jelent. Ezzel természetesen együtt jár, hogy a közbeeső értékeket jól kell tudnunk becsülni. Az egyes magasságokban mért hőmérsékletek és harmatpontok által meghatározott pontokat az 1. ábra szerint hegyes ceruzával, vagy még inkább hegyes írótollal jelöljük be koordináta rendszerünkbe. A karikákat a rajzon nem kell kitennünk, az 1. ábrán csak azért szerepelnek, hogy nyomtatásban jobban legyenek kivehetők. Második lépésként igen hegyes ceruzával kössük össze a 2. ábra szerint a felrakott pontokat. A harmatponti görbét szaggatott vonallal húzzuk ki. A harmatpont értékei a rajz és a táblázat szerint kiesnek 4000 m felett a diagrammból (—30 m alatt maradnak), ez azonban már elhanyagolható értékcsoport a számunkra. Ez a diagramm szemléletesen mutatja azt, ami a táblázatból is kivehető, hogy 1700 m-en a harmatpont és a léghőfok megegyezik egymással, értékük éppen 0°. A légnedvesség tehát ebben a rétegben 100 százaléknak tekinthető, amire kézenfekvő feltételezésünk, hogy a mérőműszer (rádiószonda) felhőn ment keresztül. A felhő azonban igen vékony és felette elég erős, 2%-os inverzió van. 1700 m abban a magassági tartományban van, amelyben a tavaszi gomolyfelhők szoktak lenni. Valószínű tehát, hogy eddig hordták fel az előző napi termikus feláramlások a talajközeli port, szennyeződést, s ez a porréteg, amelyik igen kis merülősebessége folytán az éjszaka alig veszített a magasságából, éppen úgy kisugározta a melegét a vér folyamán, mint a talaj. Ezzel lehűlt, erősebben mint a környező levegő, a felette levő légréteg így melegebb maradt. Lehűtve a levegőt a harmatpontjáig, a benne levő pára kicsapódott és alkotta azt a felhőt, amelyen a szonda áthaladt. Ez a felhőfajta — még ha hajnalban teljes borultságot is ad, nem veszélyes. Napkelte után 2—3 órával feltöredezik, majd feloszlik. Azonban ne vonjunk le további következtetéseket a görbék alakjából, hanem vizsgáljuk meg, milyen feláramlási viszonyokat várhatunk a nap folyamán. Ismeretes, hogy a termik jól látható jele a gomolyfelhő, és tudott dolog az is, hogy gomolyok alatt az emelés erősebb szokott lenni, mint , ,száraz” termikben. Keressük meg tehát a diagramm alapján, milyen magasságban lehet ma számítani a gomolyok kialakulására, milyen hőmérséklet elérése esetében számíthatunk gomolyok fellépésére — s ebben benne van az a kérdés is, hogy kb. hány óra körül várhatók az intenzív feláramlások — s ha már megindult a felhőkeletkezés, mi lesz egy gomoly sorsa, lapos lesz-e, vagy tornyos s nem fog-e a gomolyok fellépése zivatar kialakulására vezetni. Lényeges kérdések ezek, mert másként tervezünk egy teljesítményrepülést, ha tudjuk,hogy zivatarra is számítanunk kell, mintha csak jól emelő, de nem tornyosodó felhőkre van kilátás. Gomolyfelhő akkor keletkezik a termikus feláramlásban, amikor az emelkedéssel járó lehűlés folyamán a talajközeli rétegből felvitt vízpára eléri a harmatpontját. A gomolykeletkezés tehát a talajközeli légréteg páratartalmával van szoros kapcsolatban, azt pedig éppen a megadott harmatpont jellemzi. A telítést adó harmatponti érték azonban függ a magasságtól is, amennyiben kilométerenként kereken 20-kal csökken. Ez annyit jelent, hogy ha a talajközeli rétegben a levegőt 7,5 fokról 5°-ra kellene lehűteni, hogy benne a pára telítetté váljék, akkor ugyanezt a levegőt1 km magasságra juttatva 3—2° = l°-ra kell lehűteni a telítettség elérésére. A feláramlás megindulását az alsó 50—100 m vastag légrétegben kisebbnagyobb örvénylő mozgással járó keveredés előzi meg. A keveredés és melegedés következménye rendszerint a növényzettől való párafelvétel, aminek következtében a hajnali harmatpontból számított gomolymagasság eltér a valóságostól. Ezért talajinverzió esetében az inverziós réteg átlagos harmatpontjával, inverzió nélküli rétegeződés esetében pedig az eredeti harmatpontnak 2°-kal növelt értékével számolunk. Ezt a két megállapítást a következő módon használhatjuk: megállapítjuk az * átlagos harmatpontot; a talajom 3 fokos, 1 inverziós réteg tetején 50, ezek átlaga 4°. A diagrammon a 4°-nak megfelelő helyet egy ponttal megjelöljük, minthogy gomoly csak ott keletkezhetik, ahol a talajról felkerült pára a harmatpontjára hűl le, a termik pedig addig emelkedik és így addig viszi magéval a párát, amíg hűlése folyamán eléri a környező levegő hőfokát. A gomolykeletkezés abban a magasságban indul meg, amelyben a magassággal csökkenő harmatpont megegyezik a környez «e fok 140 m magasságban 7,5° harmatpont 3,0 400 „ ff 10,0 ff 5,0 950 „ ff 5,0 ff 1,0 1100 „ ff 7,5 ff 1,0 1700 „ ff 0,0 ff 0,0 1800 „ ff 2,0 ff -1,0 2100 „ ff —2,5 ff -4,0 2900 „ ff -11,0 ff -20,0 3650 „ ff -16,5 ff —26,0 4600,, ff —27,5 ff -34,0 5100 „ ff -25,0 ff -40,0 5900 „ ff —30,0 ff -45,0 12