Repülés, 1955 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1955-05-10 / 9. szám

KOSSUTH RÁDIÓ BUDAPEST: „Közöljük a magaslégköri adatokat Az elmúlt év április havától az ősz beálltáig naponként hirdette a rádió, hogy vitorlázó repülésünk fejlesztése terén ismét jelentékeny lépést sikerült tenni. A magaslégköri adatok közlése a nap reggeli órájában hatalmas előny, mert annyit jelent, hogy országunk minden teljesítményrepülőjének mód­jában áll tervszerűen előkészülni repü­lésére, akár Szeged, akár Miskolc vagy éppen Győr jelenti számára az otthont. A tavalyi eredmények szépek voltak. Közel sem voltak azonban olyan arány­ban jók, amilyen arányú felszerelés és segítség állt repülőink rendelkezésére s ennek jórészt a teljesítményrepülés­­beni gyakorlatlanság, de amellett a lég­körre vonatkozó tájékoztatások felhasz­nálásában is mutatkozó járatlanság és nemtörődömség volt az oka. Igaz, hogy kevés volt a tájékoztatási alkalom is, amelynek keretében élőszóban igyekez­tünk megvilágítani a légköri mérések jelentőségét és a felhasználás fontos­ságát, módját. Ebben az esztendőben ismét számít­hatunk arra, hogy a rádió a műsoradás közben meg fogja adni a magaslég­­kö­rre vonatkozó re­ggeli adatokat, és bí­zunk abban, hogy a tavaly megindult teljesítmény­fokozási mozgalom idei eredményeit még hatékonyabban fogja növelni, mint az elmúlt évben. Mint ismeretes, a magaslégköri mé­rések két részre tagozódnak: a légálla­pot meghatározására, amelynek kereté­ben a léghőmérséklet, légnyomás és lég­­nedvesség magassági menetét állapítják meg (ezt nevezik ,,Temp”-nek), a ma­gassági szél irányának és sebességének megmérésére a különböző magasságú légrétegekben (pilot-mérés). A magassági légállapot-mérés fel­­használásában csak egy baj szokott előfordulni: amikor már mindent be­mondott a rádió, közölte az 5600 m ma­gasságban uralkodó szél sebességét és Irányát is kínos pontossággal, akkor szokott kiderülni, hogy a bemondott adatokat nem jegyezte fel senki. És ha véletlenül valaki ezt mégis megtette volna, nézi a papíron a számokat s azok nem mondanak neki semmit. Nem köz­ük vele, hogy lesz-e jó termék, vár­­ható-e hullám, mikor érdemes elindul­ni, milyen taktikával érdemes ma re­pülni, mire érdemes indulni; céltávra vagy hurokrepülésre, ill. hurokrepülés­re vagy háromszögre sebességi értéke­léssel. Szerencsére az nem szokott eszébe jutni, hogy magassági repülésre menjen s így biztosítva van részére úgy a kis sebesség, mint a kis távolság, mert a Kárpát-medencéből kirepülni csak nagyobb magasság elérése után lehet, mint amit teljesítményrepülőink megszoktak táv- és egyéb repüléseik folyamán. Szólaltassuk meg hát a számadatokat és kérdezzük meg tőlük, mit tanácsol­nak egy pilótának vagy esetleg egy ki­képzés-vezetőnek. Tegyük fel, hogy a rádió a következő adatokat mondja be reggel: Hőmérséklet a tengerszint felett Ki lehet ugyan olvasni ezekből a számadatokból is sok hasznosat, de töb­bet fognak mondani, ha rajzban, pl. egy magasság-hőmérséklet diagramm­ban szólaltatjuk meg őket. Vegyünk tehát elő egy ív négyzetkockás papírt, és készítsük el a rajzok szerinti beosz­tást. Tanácsos olyan papírt használni, amelyik 5 mm oldalhosszúságú négyze­tekre van osztva. Ekkor kétkockányi távolság a vízszintes tengelyen 10 mm lesz s ezt a kört ionnak választva, 1 mm-nek 1° fog megfelelni. A magas­sági osztás — mint a rajz mutatja — olyan, hogy az 5 mm oldalhossz 200 m magasságot jelent. Ezzel természe­tesen együtt jár, hogy a közbeeső érté­keket jól kell tudnunk becsülni. Az egyes magasságokban mért hőmérsék­letek és harmatpontok által meghatá­rozott pontokat az 1. ábra szerint he­gyes ceruzával, vagy még inkább hegyes írótollal jelöljük be koordináta rend­szerünkbe. A karikákat a rajzon nem kell kitennünk, az 1. ábrán csak azért szerepelnek, hogy nyomtatásban job­ban legyenek kivehetők. Második lépésként igen hegyes ce­ruzával kössük össze a 2. ábra szerint a felrakott pontokat. A harmatponti görbét szaggatott vonallal húzzuk ki. A harmatpont értékei a rajz és a táblázat szerint kiesnek 4000 m felett a dia­grammból (—30 m alatt maradnak), ez azonban már elhanyagolható értékcso­port a számunkra. Ez a diagramm szemléletesen mutatja azt, ami a táb­lázatból is kivehető, hogy 1700 m-en a harmatpont és a léghőfok megegyezik egymással, értékük éppen 0°. A lég­­nedvesség tehát ebben a rétegben 100 százaléknak tekinthető, amire kézen­fekvő feltételezésünk, hogy a mérőmű­szer (rádiószonda) felhőn ment keresz­tül. A felhő azonban igen vékony és felette elég erős, 2%-os inverzió van. 1700 m abban a magassági tartomány­ban van, amelyben a tavaszi gomoly­­felhők szoktak lenni. Valószínű tehát, hogy eddig hordták fel az előző napi termikus feláramlások a talajközeli port, szennyeződést, s ez a porréteg, amelyik igen kis merülősebessége foly­tán az éjszaka alig veszített a magas­ságából, éppen úgy kisugározta a me­legét a v­­ér folyamán, mint a talaj. Ezzel lehűlt, erősebben mint a kör­nyező levegő, a felette levő légréteg így melegebb maradt. Lehűtve a levegőt a harmatpontjáig, a benne levő pára kicsapódott és alkotta azt a felhőt, amelyen a szonda áthaladt. Ez a felhő­fajta — még ha hajnalban teljes borult­ságot is ad, nem veszélyes. Napkelte után 2—3 órával feltöredezik, majd fel­oszlik. Azonban ne vonjunk le további következtetéseket a görbék alakjából, hanem vizsgáljuk­ meg, milyen fel­áram­lási viszonyokat várhatunk a nap fo­lyamán. Ismeretes, hogy a termik jól látható jele a gomolyfelhő, és tudott dolog az is, hogy gomolyok alatt az emelés erő­sebb szokott lenni, mint , ,száraz” ter­­mikben. Keressük meg tehát a diagramm alapján, milyen magasságban lehet ma számítani a gomolyok kialakulására, milyen hőmérséklet elérése esetében számíthatunk gomolyok fellépésére — s ebben benne van az a kérdés is, hogy kb. hány óra körül várhatók az intenzív feláramlások — s ha már megindult a felhőkeletkezés, mi lesz egy gomoly sorsa, lapos lesz-e, vagy tornyos s nem fog-e a gomolyok fellépése zivatar ki­alakulására vezetni. Lényeges kérdések ezek, mert másként tervezünk egy tel­jesítményrepülést, ha tudjuk,­­hogy ziva­tarra is számítanunk kell, mintha csak jól emelő, de nem tornyosodó felhőkre van kilátás. Gomolyfelhő akkor keletkezik a ter­mikus feláramlásban, amikor az emel­kedéssel járó lehűlés folyamán a talaj­közeli rétegből felvitt vízpára eléri a harmatpontját. A gomolykeletkezés tehát a talajközeli légréteg páratartal­mával van szoros kapcsolatban, azt pedig éppen a megadott harmatpont jellemzi. A telítést adó harmatponti érték azonban függ a magasságtól is, amennyiben kilométerenként kereken 20-kal csökken. Ez annyit jelent, hogy ha a talajközeli rétegben a levegőt 7,5 fokról 5°-ra kellene lehűteni, hogy benne a pára telítetté váljék, akkor ugyanezt a levegőt­­1 km magasságra juttatva 3—2° = l°-ra kell lehűteni a telítettség elérésére. A feláramlás megindulását az alsó 50—100 m vastag légrétegben kisebb­­nagyobb örvénylő mozgással járó keve­redés előzi meg. A keveredés és mele­gedés következménye rendszerint a nö­vényzettől való párafelvétel, aminek következtében a hajnali harmatpontból számított gomolymagasság eltér a való­ságostól. Ezért talajinverzió esetében az inverziós réteg átlagos harmatpontjá­val, inverzió nélküli rétegeződés eseté­ben pedig az eredeti harmatpontnak 2°-kal növelt értékével számolunk. Ezt a két megállapítást a következő módon használhatjuk: megállapítjuk az * átlagos harmatpontot; a talajom 3 fokos, 1 inverziós réteg tetején 50, ezek át­laga 4°. A diagrammon a 4°-nak megfelelő helyet egy ponttal megjelöljük, mint­hogy gomoly csak ott keletkezhetik, ahol a talajról felkerült pára a harmat­pontjára hűl le, a termik pedig addig emelkedik és így addig viszi magéval a párát, amíg hűlése folyamán eléri a környező levegő hőfokát. A gomoly­keletkezés abban a magasságban indul meg, amelyben a magassággal csök­kenő harmatpont megegyezik a környez «e­ fok 140 m magasságban 7,5° harmatpont 3,0 400 „ ff 10,0 ff 5,0 950 „ ff 5,0 ff 1,0 1100 „ ff 7,5 ff 1,0 1700 „ ff 0,0 ff 0,0 1800 „ ff 2,0 ff -1,0 2100 „ ff —2,5 ff -4,0 2900 „ ff -11,0 ff -20,0 3650 „ ff -16,5 ff —26,0 4600,, ff —27,5 ff -34,0 5100 „ ff -25,0 ff -40,0 5900 „ ff —30,0 ff -45,0 12

Next