Repülés, 1962 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
SZŐNYI JÓZSEF Kedves és bensőséges ünnepség keretében adta át Drahos Lajos elvtárs , a Központi Repülőklub elnöke a FAI Paul Tissandier diplomáját Szőnyi Józsefnek. Több, mint két és fél évtizedes áldozatos repülőmunkát tu jutalmazott a FAI a hagyományos diplomával, s Szőnyi ,,Jóska bácsi” már nem tartozik az egészen ifjú korosztályhoz, de szívegyetlen melegével szétüti és szolgálja a repülést. Ma is aktív repülő. Van olyan fiatal, mint akár- ki — mondják róla. E nyáron repülő munkássága 26 évében nem kevesebb, mint 20 teljesítményt repült. Több 5 órás időtarta-mot és magasságot. Életútja tele volt nehézséggel. Munka és repülés, ebben teltek az ifjú évei, sokszor a reménytelenség határán. Ma ezt mondja: ,,most értékelem a helyzetet, most a repülés legmagasztosabb céljai érvényesülnek”. Farkashegyen 1934-ben kezdett repülni. Egy évek múlva ,,C” vizsgázott, 1939-ben 2212 m-rel magyar magassági rekordot repült. 1943-ban kétkormányos hurokrekordot állított fel Hajd Idúszoboszló — Nyíregyháza — Hajdúszoboszló között. Farkashegyen ő vezette be a csörlői üzemet. 1945-től napjainkig nem lanyhuló energiával dolgozik és tanít. Több száz növendéket indított el első légi útjára. Megalakulásakor elnöke, majd gazdasági vezetője lett a Beloiannisz Gyár repülőklub- jának. Most a ,,Gagarin” repülőklub (a Beloiannisz elődje) gazdasági vezetője. Szeretettel üdvözöljük Szőnyi Józsefet e becses elismerés átadásakor. Kívánjuk, hogy még hosszú évekig munkálkodjék sportrepülésünk dicsőségére. Szőnyi József átveszi a diplomát Drahos Lajos elvtárstól (Sárosi Gyula felv.) SpwUefUnaU IvlandoH A reykjaviki forgalmi repülőtér egyik sarkában égszínkék SupesnAero-t tankolnak, pár perc múlva startol, hogy a halászhajókat rádiója segítségével a nagy heringrajok nyomára vezesse. Viscount-ok, DC—3-ak és DC— 6B-k indulnak és érkeznek ide. Reykjaviktól 20 km-re vigasztalan lávasivatag közepén terül el az izlandi vitorlázórepülők központi repülőtere. A 655 m magas fekete lávatömb, a Vifilsfell lábánál húzódnak meg a Svifflugfelag, az izlandi repülőegyesület hangárai, s bennük két Baby, egy Weihe (48), egy kétkormányos Schweitzer, egy Leister—Kaufmann és az izlandi repülők kedven iskola- és gyakorlógépe, a Rhönlerche, valamint a jól bevált Pfeifer típusú aggregátor. Az egyesületnek 300 tagja van, közülük 30 aktív repülő, s ez idő szerint 50 növendék. Termikből Izlandon nem igen lehet megélni (a sziget felett szinte állandó jellegű alacsony nyomás uralkodik), annál inkább a szakadatlanul fújó lejtőszélben és a hullámokban. Thorhallur Filppussonnak, az egyesület egyik oktatójának, kinek neve a kölni világbajnokság óta külföldön sem ismeretlen, tavaly hullámban 6000 m-t sikerült elérnie. A csörlőkezelői szolgálatot ellátni rendkívül kemény feladat, a nyár közepének számító júliusi napon is jéghideg, metsző szélben a csörlőkezelő rövid idő alatt teljesen átfagy. Furcsa érzés a sötét, kopár lávavidék felett vitorlázni. Az idő éjjel 11 óra. Az északnyugati horizonton igen alacsonyan járó napkorong különös fénybe vonja a tájat, hosszú fekete árnyak borulnak a vidékre, s még jobban kiemelik komorságát. A hatalmas vulkánkitörések nyomait viselő talaj absztrakt festményre emlékeztet. Az éles szélű, rendkívül kemény láva a vitorlázórepülők engesztelhetetlen ellensége. Bár a repülőtér talaját igen gondosan lehengerlik, a finom lávapor kikezdi a csúszókat és a kötelet, élettartamuk lényegesen rövidebb a nálunk megszokottnál. Az állandó szél és a talaj mésztartalmának teljes hiánya miatt a füvesítést célzó minden kísérlet eredménytelen marad. A repülők lelkesedését azonban ez sem tudja megtörni, s így Visilsi ell-en a mostoha természeti adottságok ellenére is sokat repülnek. A másik nagy vitorlázórepülőtér az ország északi részében, Akureyri-ben van. Reykjaviktól légi úton másfél órányira. A két repülőtér között a táj a levegőből nézve leginkább a Hold felszínére emlékeztet. Jó idő esetén Izland legnagyobb részét be lehet látni. Az északi repülőegyesület vezetője és oktatója Tryggvi Helgason ezüstkoszorús, ő tartja a 17 órás izlandi időtartamrekordot is Gyakorlott motorosrepülő, a kétmotoros Piper PA 23 Apache mentőrepülőgép pilótája, a gépet ő maga repülte át Amerikából Akureyribe. Mivel Izlandon nincs vasút és a betegeket országúton szállítani gyakran túl nehézkes és hosszadalmas lenne, sokszor hívják a mentőrepülőgépet. A szigeten minden- .felé kis szükségrepülőterek vannak, melyeket csak a szélzsák és a néhány szegélyjelző mutat. Csodálatos élmény egy ilyen mentőgépben ,,potyautasának lenni: a repülőgép alatt óriási láva puszták, kisebb nagyobb kráterek, szakadékok és törések darabolják fel a szinte széteső tájat. Tavak váltogatják egymást. A lávatalaj fekete, barna és vörös színekben játszik, néhol a kéntől sárga. Gejzírek gomolyognak hátborzongató földalatti energiákat sejtetve. Szinte fellélegzik az ember, amikor a tengerparthoz közeledve végre zöld mezők simulnak a gépe alá. Az akureyri-i egyesület hangárában a mentőgépen kívül még egy négy üléses Auster és fél éve egy Piper PA—18 is tárol, utóbbit Helgason vontatásra és iskolázásra akarja használni. A vitorlázórepülőtér fekvése igen kedvezőtlen, három oldalról hegyek zárják körül. Tavaly a rossz idő miatt egész évben egyetlen felszállásra sem kerülhetett sor! Az izlandi repülők legnagyobb problémája — mint a nyugati állam sportrepülőié általában — a pénzkérdés. Jelenleg azon törik a fejüket, hogy szedjék össze a pénzt egy új Rhönlerchére, Tryggvi Helgason ennek a gépnek a beszerzésétől és a vontatás bevezetésétől várja egyesülete repülésének fellendítését. Van még egy lelkes kis vitorlázórepülő csoport Sandarkrokurban, Északnyugat-Izland egyik apró városkájában is. Tagjai nagyritkán repülgetnek egyetlen Grunau-Baby-jükkel. Amikor a látogató a fiatal, szabad óráiban vitorlázórepüléssel foglalkozó kapitány vezette DC—3-ból még egy utolsó pillantást vet a hatalmas gleccserekre és fenségesen magányos hegyormokra, búcsúzóul tisztelettel gondol a számunkra oly idegen, nehéz időjárási és anyagi körülmények között is megteremtő, áldozatkész, lelkes izlandi sportrepülőkre. (A Deutscher Aero Club cikke nyomán) A FAI egy tagklubjának élete 1'-\ ' K.'*• nyfoj-vVr I-T* . Az Eyja-fjord, partján az akureyri-i repülőtérrel .