Repülés, 1969 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1969-06-01 / 6. szám

Az ejtőern­­yős válogatott edzésért A festői környezetű gödöllői ejtőernyős repülőtér a hét hét első napján a válogatott kerete. Az edzőtábor előtt minden hétfőn és kedden itt végzik az alapozó edzést. A ke­retbe a Magyar Repülő Szövetség a férfi versenyzők közül Hüse Károlyt (csapatkapi­tány), Varga Józsefet, Kovács Józsefet, Hor­váth Istvánt, Szabó Pált, Nagy Endrét, Ne­­meth Istvánt, Kovács Imrét (Szeged), Mészá­ros Györgyö (Csepel), László Gézát (MÁV) és Sumicz Józsefet (Dunaújváros), a nők közül Stanek Erzsébetet (csapatkapitány), Csomós Verát, Bácskai Györgyit, Patzkó Etelkát, Weisz Évát, Andrée Évát, Lantos Terézt, Lantos Évát (nővérek), Vincze Er­zsébetet és Hranycka Júliát hívta meg. Mind­két csapatban az utolsó négy újonc. Két ugrás közti szünetben Neu Józseffel beszélgettünk, aki az A és B keret vezető edzője. Az A keret edzői bizottsága: Samu Ferenc, Sáricz Ferenc és Vona János. A B keret edzője Muka István (a keret létszáma 15). Először arról érdeklődtünk, hogy jelenleg milyen stádiumban van a keret felkészülése. — Hosszú hónapok kihagyása után kezd­jük meg a munkát. Mindenki tudja, hogy ez még akkor sem könnyű és egyszerű, ha a tornatermi edzés — melyet Sáricz Ferenc testnevelő tanár, tapasztalt ejtőernyős ver­senyző vezetett — egész télen rendszeresen folyt. Minden kerettag igyekezett a kondí­cióját megőrizni és lehetőségeihez képest fokozni. Az alapozó edzést személyenként negyven ugrással végezzük. Természetesen ez az ugrásszám egyéni tervekre épül. A negyven ugrásból tizenöt 1500 m-es­­ stílus és cél, tizenöt 2000 m-es stílus, szintén cél­ugrással kombinálva. A fennmaradó tíz ug­rást felmérő versenyre használjuk fel. — Új módszerként vezettük be, hogy nem külön cél és stílusugrásokat végzünk, hanem a kettőt összekapcsoljuk, így természetesen nehezebb a versenyzők dolga, mert a stílus­gyakorlat elvégzése után a fennmaradó ma­gasságból célra menni, illetve arra átállni nehezebb. Közrejátszik a szélsodrás, és fi­zikailag is többet kíván. Végeredményben gyors, kombinatív munkát követel a keret tagjaitól. Hogyan állják a sarat az újoncok. — Előre nem tudok nyilatkozni, hiszen még mindegyiket jól meg kell ismernem. Bí­zom bennük és remélem nem hiába. Nem könnyű a dolguk, mert a férfiak az F-4-es ernyőről a PTCH-7-re térnek át, úgyszintén a lányoké, mert ők az F-4-4-esről a Para­­commanderekre állnak át. Ezt az alapozó időszakban szeretném elvégezni. Mi a válogatott nyári programja. — Az A keret az alapozást május végére befejezte. A formábahozó időszak július 20-ig tart. Július 20. és 30. között már versenye­zünk. Az NDK-ban rendezik a hagyományos szocialista országok közötti nemzetközi ver­senyt. Itt már felmérhetjük, hogy eddig mit végeztünk. Szeptemberben az Adria Kupá­ra van kilátásunk, ami már amolyan kis világ­­bajnokság szerű próba. Ezután két versenyzővel beszélgettünk, Horváth Istvánnal és Csomós Verával, ho­gyan látnák a jövőt, a most következő ejtő­ernyős idényt, s erre miként készülnek fel. Horváth István Kaposvárról jár Dunaúj­városba, ahol a repülőklub tagja. Kérem, mondja el eddigi ejtőernyős pályafutását, s mit vár ezévi sportmunkájától. — Harminckét éves vagyok és 1952-ben kezdtem ugrani. 1966-tól vagyok a válogatott tagja, s 1097 ugrásom van. Most készülök másodszor világbajnokságra, sajnos az elsőn való részvételem — tavaly — 20 cm-en mú­lott. Ennyivel volt kevesebb a válogatáskor az átlagom, s így nem kerültem be a csa­patba. Most az alapozáskor az edzéstervem­be az 1968. évi szint elérését állítottam. Esze­rint a stílusugrásban 10 m-en belül akarom végezni a komplexumot és a célugrásban minden ugrásom 1 m-en belüli legyen. Je­lenleg 10 mp alatt „hajtom” le a vb stílus­­gyakorlatot. Mostani célugrásaim 17—23—50 cm-esek, de sajnos elszálltam már 2 m és 30 és 2 m 58 cm-re is a gombától. Szeretnék kijutni Bled-be a tizedik vb-re. Úgy érzem, hogy az idén túllépem a múlt évi eredmé­nyeimet. Tavaly a stílusban két másodpercet javítottam — 12 mp-ről — 109-re, most eb­ből igyekszem még 2 mp-et ledolgozni. Cosmos Verának mik a kitűzött céljai. — Az, hogy jól szerepeljek, sikerrel fe­jezzem be az edző időszakot, és természe­tesen én is kijussak Bled-be. Az eddigi utam nem volt könnyű. 1964-ben kezdtem és egy évre rá — Miklós László, az akkori edzőm — már beállított a válogatott­ba. Ez merész vállalkozás volt, éppen olyan mint amikor 14 éves koromban kijelentet­tem, hogy ejtőernyős leszek. Akkor tréfál­tam, de egy évre rá, már ugrottam. Amikor aztán bekerültem a válogatottba, mint újonc­nak nehéz volt a helyzetem. A nagyok kö­zött ugyancsak iparkodnom kellett. Most 600 ugrásom van, s úgy érzem az idén menni fog. Már most a kezdéskor jól érzem a le­vegőt, s ez biztató jel. Az elmúlt évben a stílus­időm 10,6 mp volt, most az edzés kez­detén már 10 mp. Célugrásban az 1 m-es át­lagon belül szeretnék maradni. — 1966-ban a lipcsei vb-n az egyéni cél­ugrásban a dobogóra kerültem. Az erős me­zőnyben 3. helyet szereztem. 1968-ban a grazi vb-n a női csapat tagjaként szintén a 3. he­lyen végeztem. 1967-ben ott voltam az Adria és az Aranyhomok Kupa mezőnyében. Bul­gáriából szép eredménnyel tértünk haza. Ezután a keret tagjai elmondták, hogy jól érzik magukat. Sikerült olyan edzéstervet készíteni, ami egyénileg nagyon jó, és re­ményt nyújt ahhoz, hogy a tavalyi szinte­ket felülmúlják. Biztató ez a jó hangulat. S akik a válo­gatott munkáját figyelik, azokat megnyug­tatja. Reméljük, mindez jól gyümölcsözik majd Bled­ben, a tizedik — jubileumi — ej­tőernyős világbajnokságon. SÁROSI GYULA A cél feletti izgal­mas pillanatok. Sta­nek Erzsi, a női vá­logatott kapitánya a célra „dolgozik” A májusi nyár ter­­mékbefúvásai a föl­­detéréskor felkapták a Paracommandere­­ket. A képen Bács­kai Györgyi igyek­szik a szelet kifogni ernyőjéből (a szerző felvételei) .

Next