Repülés, 1969 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1969-06-01 / 6. szám
Az ejtőernyős válogatott edzésért A festői környezetű gödöllői ejtőernyős repülőtér a hét hét első napján a válogatott kerete. Az edzőtábor előtt minden hétfőn és kedden itt végzik az alapozó edzést. A keretbe a Magyar Repülő Szövetség a férfi versenyzők közül Hüse Károlyt (csapatkapitány), Varga Józsefet, Kovács Józsefet, Horváth Istvánt, Szabó Pált, Nagy Endrét, Nemeth Istvánt, Kovács Imrét (Szeged), Mészáros Györgyö (Csepel), László Gézát (MÁV) és Sumicz Józsefet (Dunaújváros), a nők közül Stanek Erzsébetet (csapatkapitány), Csomós Verát, Bácskai Györgyit, Patzkó Etelkát, Weisz Évát, Andrée Évát, Lantos Terézt, Lantos Évát (nővérek), Vincze Erzsébetet és Hranycka Júliát hívta meg. Mindkét csapatban az utolsó négy újonc. Két ugrás közti szünetben Neu Józseffel beszélgettünk, aki az A és B keret vezető edzője. Az A keret edzői bizottsága: Samu Ferenc, Sáricz Ferenc és Vona János. A B keret edzője Muka István (a keret létszáma 15). Először arról érdeklődtünk, hogy jelenleg milyen stádiumban van a keret felkészülése. — Hosszú hónapok kihagyása után kezdjük meg a munkát. Mindenki tudja, hogy ez még akkor sem könnyű és egyszerű, ha a tornatermi edzés — melyet Sáricz Ferenc testnevelő tanár, tapasztalt ejtőernyős versenyző vezetett — egész télen rendszeresen folyt. Minden kerettag igyekezett a kondícióját megőrizni és lehetőségeihez képest fokozni. Az alapozó edzést személyenként negyven ugrással végezzük. Természetesen ez az ugrásszám egyéni tervekre épül. A negyven ugrásból tizenöt 1500 m-es stílus és cél, tizenöt 2000 m-es stílus, szintén célugrással kombinálva. A fennmaradó tíz ugrást felmérő versenyre használjuk fel. — Új módszerként vezettük be, hogy nem külön cél és stílusugrásokat végzünk, hanem a kettőt összekapcsoljuk, így természetesen nehezebb a versenyzők dolga, mert a stílusgyakorlat elvégzése után a fennmaradó magasságból célra menni, illetve arra átállni nehezebb. Közrejátszik a szélsodrás, és fizikailag is többet kíván. Végeredményben gyors, kombinatív munkát követel a keret tagjaitól. Hogyan állják a sarat az újoncok. — Előre nem tudok nyilatkozni, hiszen még mindegyiket jól meg kell ismernem. Bízom bennük és remélem nem hiába. Nem könnyű a dolguk, mert a férfiak az F-4-es ernyőről a PTCH-7-re térnek át, úgyszintén a lányoké, mert ők az F-4-4-esről a Paracommanderekre állnak át. Ezt az alapozó időszakban szeretném elvégezni. Mi a válogatott nyári programja. — Az A keret az alapozást május végére befejezte. A formábahozó időszak július 20-ig tart. Július 20. és 30. között már versenyezünk. Az NDK-ban rendezik a hagyományos szocialista országok közötti nemzetközi versenyt. Itt már felmérhetjük, hogy eddig mit végeztünk. Szeptemberben az Adria Kupára van kilátásunk, ami már amolyan kis világbajnokság szerű próba. Ezután két versenyzővel beszélgettünk, Horváth Istvánnal és Csomós Verával, hogyan látnák a jövőt, a most következő ejtőernyős idényt, s erre miként készülnek fel. Horváth István Kaposvárról jár Dunaújvárosba, ahol a repülőklub tagja. Kérem, mondja el eddigi ejtőernyős pályafutását, s mit vár ezévi sportmunkájától. — Harminckét éves vagyok és 1952-ben kezdtem ugrani. 1966-tól vagyok a válogatott tagja, s 1097 ugrásom van. Most készülök másodszor világbajnokságra, sajnos az elsőn való részvételem — tavaly — 20 cm-en múlott. Ennyivel volt kevesebb a válogatáskor az átlagom, s így nem kerültem be a csapatba. Most az alapozáskor az edzéstervembe az 1968. évi szint elérését állítottam. Eszerint a stílusugrásban 10 m-en belül akarom végezni a komplexumot és a célugrásban minden ugrásom 1 m-en belüli legyen. Jelenleg 10 mp alatt „hajtom” le a vb stílusgyakorlatot. Mostani célugrásaim 17—23—50 cm-esek, de sajnos elszálltam már 2 m és 30 és 2 m 58 cm-re is a gombától. Szeretnék kijutni Bled-be a tizedik vb-re. Úgy érzem, hogy az idén túllépem a múlt évi eredményeimet. Tavaly a stílusban két másodpercet javítottam — 12 mp-ről — 109-re, most ebből igyekszem még 2 mp-et ledolgozni. Cosmos Verának mik a kitűzött céljai. — Az, hogy jól szerepeljek, sikerrel fejezzem be az edző időszakot, és természetesen én is kijussak Bled-be. Az eddigi utam nem volt könnyű. 1964-ben kezdtem és egy évre rá — Miklós László, az akkori edzőm — már beállított a válogatottba. Ez merész vállalkozás volt, éppen olyan mint amikor 14 éves koromban kijelentettem, hogy ejtőernyős leszek. Akkor tréfáltam, de egy évre rá, már ugrottam. Amikor aztán bekerültem a válogatottba, mint újoncnak nehéz volt a helyzetem. A nagyok között ugyancsak iparkodnom kellett. Most 600 ugrásom van, s úgy érzem az idén menni fog. Már most a kezdéskor jól érzem a levegőt, s ez biztató jel. Az elmúlt évben a stílusidőm 10,6 mp volt, most az edzés kezdetén már 10 mp. Célugrásban az 1 m-es átlagon belül szeretnék maradni. — 1966-ban a lipcsei vb-n az egyéni célugrásban a dobogóra kerültem. Az erős mezőnyben 3. helyet szereztem. 1968-ban a grazi vb-n a női csapat tagjaként szintén a 3. helyen végeztem. 1967-ben ott voltam az Adria és az Aranyhomok Kupa mezőnyében. Bulgáriából szép eredménnyel tértünk haza. Ezután a keret tagjai elmondták, hogy jól érzik magukat. Sikerült olyan edzéstervet készíteni, ami egyénileg nagyon jó, és reményt nyújt ahhoz, hogy a tavalyi szinteket felülmúlják. Biztató ez a jó hangulat. S akik a válogatott munkáját figyelik, azokat megnyugtatja. Reméljük, mindez jól gyümölcsözik majd Bledben, a tizedik — jubileumi — ejtőernyős világbajnokságon. SÁROSI GYULA A cél feletti izgalmas pillanatok. Stanek Erzsi, a női válogatott kapitánya a célra „dolgozik” A májusi nyár termékbefúvásai a földetéréskor felkapták a Paracommandereket. A képen Bácskai Györgyi igyekszik a szelet kifogni ernyőjéből (a szerző felvételei) .