Repülés, 1970 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-01 / 8. szám

KOZMIKUS-KÉP-HÍR Az Apollo-14 legénysége már készül a Hold­utazásra. Alan B. Shepard, az űrhajó pa­rancsnoka talajminta vételt gyakorol. Mö­götte egy újfajta kézi szállítókocsi (hal alsó kép). MTI fotók HÁROM REKORD Nagyszerű rekordsorozattal kezdte az idei vitorlázó repülőidényt Szabadfiné, Bolla Mária és Bálványosiné, Sára Magda. Május 25-én, Dunakeszi—Bér­ces—Hatvan—Dunakeszi 103 km-es há­romszögön országos női kétüléses alap­rekordot állítottak be 43,7 km/óra se­bességgel. Még el sem múlt az öröm és a gratu­láció sorozat a Postás Repülő Klubban, mikor másnap, május 26-án újabb, most már hurok­rekordot állítottak be, a Dunakeszi — Vác — Hatvan — Vác — Dunakeszi útvonalon. A FAZ azonban tört útvonalon hurokrekordot nem ér­tékel és nem fogad el. A rekordból ezért csak a Vác—Hatvan—Vác 84 km-es hurokrepülés kerülhet elfoga­dásra. Úgy látszik a vitorlázórepülésben is érvényes az a régi magyar közmondás, hogy „evés közben jön meg az étvágy”. Június 14-én Marica és Magdi ismét GÓBÉ típusú repülőgéppel indultak a Dunakeszi—Miskolc céltávra. Hasonló­képpen az első két eredményes kísér­lethez, most is sikerült, s ezzel kettős rekordot állítottak be: cél táv és abszo­lút táv kategóriákban. A két hölgyre­pülő egyébként a vitorlázórepülő vá­logatott keret tagjai is. Marica az elmúlt évben élete első nemzetközi versenyén sikerrel állta meg a helyét Lengyelországban, a női nem­zetközi vitorlázórepülő versenyen, ahol 200 km-es háromszögön javította meg a magyar rekordot. Most ismét Len­gyelországban képviseli a magyar szí­neket férjével, Szabadfi Botonddal, aki most a „csapatkapitánya". Marica 1963 óta repül, s ezalatt 350 órát töltött a levegőben. Az idei verse­nyével együtt harmadszor versenyez életében. A Csepeli Acélmű, melynek szerkesztésében dolgozik, büszke lehet kiváló eredményeket elért sportolójára. Magdi nagyszerű társa és kisegítője barátnőjének. Az elért három rekord együttműködésük jó összhangját bizo­nyítja. Magdi repülő pályafutása során 400 órát repült, s az idei eredmények­hez nemcsak munkahelyének vezetői — a gödöllői Ganz Árammérőgyárban — hanem a sportrepülők is őszintén gra­tulálnak. Reméljük, hogy a sikersoro­zatuk tovább folytatódik Simó Willy Az első „földi”" étkezés. Nyikolajev és Sze­­vasztyjanov a teljes sikerű 18 napig tartó űrút után jóízűen ebédeltek. Itt várták be az őket Csillagvárosba szállító repülőgépet. Csillagvárosban sajtóértekezletet tartottak, ahol a sajtó, a rádió és a televízió tudósí­tóival találkoztak. A beszélgetés egyelőre üvegfal mögül folyt (ez megelőző egészség­­ügyi követelmény). Nyikolajev elmondta az újságíróknak, hogy a Szojuz 9-cel bonyolul­tabb volt a visszatérés, mint nyolc eszten­dővel ezelőtt a Vosztok­kal. Most az űrka­binnal együtt tért vissza, nyolc évvel ez­előtt pedig a Vésztőkből katapultált (felső kép) A Földre visszatért Apollo-13 űrkabinját most mutatták be először az érdeklődő szak­embereknek. A gyártó cég, a North Ame­rican Rockwell Plant kísérleti laboratóriu­mában mérnökök és tudósok vették vizsgá­lat alá! Képünkön (középen) a visszatérés­kor összeégett kabint, mutatjuk be. Érdekes megfigyelni az acéltestig teljesen leégett kerámia-hővédő pajzsot Bolla Mária Sára Magda

Next