Repülés, 1971 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
A SZOVJET ŰRKUTATÓ ROBOTOK ÉVTIZEDE A. Dmitrijev professzornak a Pravdában megjelent cikke szerint a szovjet űrkutatás három alapvető irányt követ: 1. a legfontosabb a földkörüli térség rendszeres feltárása automatikus berendezések és személyzetes űrhajók segítségével a népgazdasági és a tudományos fejlődés érdekében. Pontosabban ezen kísérletek során alakítják ki a gazdasági és a tudományos célokra tervezett kozmikus automata rendszereket. Ugyancsak a közeljövőben szerelik majd össze földkörüli térségben a tartós személyzetes űrállomásokat, melyek üzembe helyezése után parkolópályáikról űrexpedíciókat indíthatnak majd más bolygók felé. 2. A kutatás másik iránya abból a tényből fakad, hogy a Hold és környező térsége bizonyos mértékig a szovjet űrhajózás tudományos és technikai gyakorlóterévé vált. Itt mennek végbe a különféle tudományos kutatások és itt próbálják ki az automatikus berendezések változatait. Mindez nemcsak a Hold és környezete tanulmányozását teszi lehetővé, hanem egyúttal a holdfelszínre telepített automata berendezések segítségével elengedhetetlen tapasztalatokat szereznek a Mars és a Vénusz, a Szaturnusz és a Jupiter, valamint más égitestek jövőbeni kutatásához tervezett új automatikus berendezések létrehozásához. Az automatikus berendezések a kis égitestek kutatásánál is tág lehetőségeket tárnak fel, melyekkel megismerhetjük az üstökösöket, a hullócsillagokat, a bolygók holdjait éppenúgy, mint a világegyetem távoli térségeit. 3. A harmadik irány: a távoli bolygók, első helyen a Vénusz kutatása automatikus berendezések segítségével. A Vénuszra küldött automatikus szondák különösen fontos adatokat szolgáltatnak a naprendszer bolygói, a Föld eredetének megértéséhez. Az automatikus berendezések szerepe fokozódik tehát a szovjet űrkutatási programban. Ezek a berendezések tizednyi költségűek a személyzetes űreszközökhöz képest és nehezen elérhető térségekből is lehetővé teszik adatok továbbítását. Ami a személyzetes űrrepüléseket illeti, a szovjet űrkutatási program elsősorban a személyzet normál munkalehetőségeinek ellenőrzésére irányul, huzamos űrrepülés körülményei között. Az 1970-es űrrepülések érzékelhetően közelebb hozták azt az időt, amikor személyzetes tartós űrállomásokat hozhatnak létre, új berendezéseket alakítanak ki a Hold és a többi bolygó tanulmányozására. A LUNAHOD — TECHNIKAI GYŐZELEM! A holdjármű december 18-án folytatta mozgását. A Holdon a Nap túlhaladt az egyenlítőn és a hőmérséklet csökkenni kezdett. A LUNAHOD 197 métert tett meg, ezáltal a kísérlet megkezdésétől számítva 1022 métert haladt és továbbra is zavartalanul működött. Kikerülte az útjába kerülő hasadékokat, kőrakásokat. Több kis kráteren és kőtömbön áthaladt, miután továbbította fényképüket a Földre. December 18—19-én éjszaka a LUNAHOD 263 métert tett meg kráterekkel telitűzdelt terepen. Annak a kis kráternek is körbejárta a peremét, amelyet a második holdbéli éjszakázáshoz kiválasztottak nyugvóhelyül. December 20-án a holdjármű megdöntötte korábbi rekordjait: 3 óra 26 perc alatt 337 métert futott be, kiemelkedett egy 50 méter átmérőjű kráterből és áthaladt egy másik 100 méteresen. December 21-én a földi irányítók folytatták az éjszakai szállás keresését, közben a LUNAHOD 78 métert tett meg. Követte egy nagy kráter belső lejtőjét, több fordulatot, előre- és hátramenetet hajtott végre. 22-én utoljára létesítettek kapcsolatot a holdjárművel a második holdbéli éjszaka előtt. Nyugalomba helyezték a járművet, a laser-tükröt a Föld felé irányították. Holdra érkezése óta 1719 métert tett meg a LUNAHOD és 1370 méterre távolodott a LUNA-7-től. TÚL AZ EGY KILOMÉTEREN teorit becsapódásakor erősen tömörítette a holdtalajt, vagy pedig a felszín bezúzódása következtében alsóbb, keményebb kőzetek kerültek napfényre. A LUNAHOD által készített panorámaképen mintegy 50 km távolságra jól megkülönböztethetők az Esők-tengerét szegélyező hegyek, melyek magasságát a holdfelszín görbületét figyelembe véve 1500 méter körülire becsülik. A felszíni kőzetek tanulmányozását azáltal könnyítik meg, hogy a LUNAHOD-ot helyben forgatják, mikoris kerekeivel összezúzza a köveket. A LUNAHOD feladatának megkezdésétől számítva 825 métert tett meg és 642 méterre távolodott el a LUNA-17-től, amelyet lefényképezett. Néhány mozdulatlanságban töltött nap következett a LUNAHOD programjában, mialatt tudományos kutatásokat végeztek a földi irányítók a holdjármű fedélzeti műszerei segítségével. Höntgen-teleszkópjával az ég 15 különböző körzetét kutatta, elemezte a holdtalajt és megerősítette annak bazaltikus összetételét: a talaj mintegy 3 milliárd éves láva, amelyet 2 cm-es porréteg fed. A LUNAHOD második holdbéli éjszakája alatt háromszor létesítettek vele kapcsolatot egyrészt annak ellenőrzésére, hogy a jármű felszínén minden rendben van, másrészt a külső és a belső hőmérsékletre vonatkozó mérési adatokat kérték le. A mérések szerint a szigetelés nagyon hatásosnak bizonyult, a hőmérséklet nem csökkent +15 °C alá. Január 7-én kelt fel a Nap az Esők-tengerének körzetében, ekkor a szovjet kutatók ellenőrizték holdjárművük berendezéseit és feltöltötték akkumulátorait. A LUNAHOD a második holdbéli éjszaka fagypróbáját is sikeresen vészelte át. Időközben a földi központban hosszasan tanulmányozták a LUNAHOD november 17-e óta küldött fényképeit. A meteoritek Holdba csapódásakor felszínre vetődött kövek formájukban és sűrűségükben eltérést mutattak. A talajminták elemzése szerint az öszszetevők között található a szilícium, az alumínium, a vas, a kalcium, a titán, a magnézium és a kálium. Ez az APOLLO-talajmintákhoz képest nagyobb hasonlóságot mutat a Föld talajához. Az eddigi mérleg túlhaladta a szovjet tudósok reményeit: a két holdbéli napra 1000— 1500 métert terveztek befuttatni a holdjárművel. Viszont a LUNAHOD 1790 métert tett meg és 14 millió alapvető információt gyűjtött össze eddigi tevékenysége alatt. Amikor a holdjármű ismét működni kezdett, a LUNA-17-től 1370 m-re volt. Január 9-én 2,5 órás kapcsolatot létesítettek a holdjárművel, amely tökéletesen működött és kijőve a kráterből 140 métert futott be. Január 11—12-én éjszaka újabb rekord: a LUNAHOD 517 métert haladt egyenes vonalban öt óra alatt, mégpedig az eddigiekkel ellenkező irányba, vagyis visszafordították a LUNA-17 felé. Következő napon 550 métert fogyasztott újból és már csak 270 méter választotta el a LUNA-17 helyétől. Január 18-ánlétrejött a holdbéli randevú! A LUNAHOD visszatért a LUNA-17 leszállási helyére 3593 méteres körutazásának végén. 10 méterre közelítette meg a LUNA-17-et, felvételt készített a Földről és a LUNA-17 leszálló lépcsőjéről. A holdbéli randevú fényes igazolása a LUNAHOD irányításánál alkalmazott eljárások pontosságának és biztonságának. Ezáltal gyakorolták azokat a manővereket, amelyeket majd ez a LUNAHOD, vagy valamelyik társa valósít meg egy aktív, űrrakéta-hordozó LUNA-val létrehozandó találkozó érdekében. Erre az űrrakétára bízhatják majd azt a tartályt, amely a filmtekercseket vagy a holdtalaj-mintákat tartalmazza, hogy viszszahozza a Földre, míg a holdjármű tovább folytathatja küldetését. A LUNAHOD harmadik holdbéli éjszakáját a LUNA-17 közelében töltötte. Almából akkor ébredt, amikor az APOLLO-14 űrhajósai a holdtalajt taposták, „szemtanúja” a holdkomp felemelkedésének, visszaindulásának a Föld irányába. — 1. 1. — A szovjet űrkutatás nagy technikai eredménye az automatizálás előtérbe helyezése. Amikor az amerikaiak majd mindent az APOLLO-program lapjára tettek fel, ugyanakkor a szovjet tudósok csodálatos kozmikus kibernetikát hoznak létre, leküzdve az ilyen berendezések kidolgozásával kapcsolatos nehézségeket. Nagy űrkutatási programjukban ember jelenlétével egyelőre csak az orbitális űrállomások fedélzetén számolnak, miközben a távoli világűrt kutató berendezéseiknél elsőséget biztosítanak az automata szerkezeteknek. Ennek a technikai győzelemnek legjobb képviselője a LUNAHOD, amely alapelvének leleményességével meglépte a szakértőket is. A LUNAHOD kitűnik többek között működésének időtartamával, tekintettel arra, hogy kísérleti mintapéldányról van szó, amelyet tényleges körülmények között most próbálnak ki először, senki sem csodálkozhatott volna, ha múlt év november 17-én néhány méter megtétele után örökre leállt volna. Viszont még hónapok múltán is működőképes és mozog! Legutóbbi számunkban december 12—13- ának éjszakájáig követtük nyomon a szovjet holdjárművet, amely 13—14-én éjjel továbbfolytatta holdkutatási programját, melynek keretében egy régi krátert tanulmányozott. A 200 méter átmérőjű kráter viszonylag kis, 2—3 méter mélységű volt. A jármű berendezéseivel megvizsgálta a talaj fizikai jellemzőit és meghatározta kémiai összetételét. A továbbiakban egy fiatal krátert tanulmányozott a LUNAHOD: a 30 méter átmérőjű mélyedést egy meteorit viszonylag friss becsapódása hozta létre. Az eddigi tapasztalatok szerint az ilyen kráter eléggé ritka. A LUNAHOD szondázásai feltárták, hogy a kráter oldalfelületei különlegesen kemények. Ennek oka vagy az, hogy a me- TALÁLKOZÓ A HOLDON A Lunahod—1 útjának vázlata. —* első menet * ♦ második menet harmadik menetp parkoló hely különálló kőzetek ■ * kőzethomokos kráterekbenkráterhegy kráter holdkőzet vizsgálat 0 100 200m magassági grafikon 9