Repülés, 1971 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1971-07-01 / 7. szám

A SZOVJET ŰRKUTATÓ ROBOTOK ÉVTIZEDE A. Dmitrijev professzornak a Pravdában megjelent cikke szerint a szovjet űrkutatás három alapvető irányt követ: 1. a legfontosabb a földkörüli térség rend­szeres feltárása automatikus berendezések és személyzetes űrhajók segítségével a nép­­gazdasági és a tudományos fejlődés érde­kében. Pontosabban ezen kísérletek során alakítják ki a gazdasági és a tudományos célokra tervezett kozmikus automata rend­szereket. Ugyancsak a közeljövőben szere­lik majd össze földkörüli térségben a tar­tós személyzetes űrállomásokat, melyek üzembe helyezése után parkolópályáikról űrexpedíciókat indíthatnak majd más boly­gók felé. 2. A kutatás másik iránya abból a tény­ből fakad, hogy a Hold és környező térsége bizonyos mértékig a szovjet űrhajózás tudo­mányos és technikai gyakorlóterévé vált. Itt mennek végbe a különféle tudományos ku­tatások és itt próbálják ki az automatikus berendezések változatait. Mindez nemcsak a Hold és környezete tanulmányozását teszi lehetővé, hanem egyúttal a holdfelszínre te­lepített automata berendezések segítségével elengedhetetlen tapasztalatokat szereznek a Mars és a Vénusz, a Szaturnusz és a Jupi­ter, valamint más égitestek jövőbeni kuta­tásához tervezett új automatikus berende­zések létrehozásához. Az automatikus berendezések a kis égites­tek kutatásánál is tág lehetőségeket tárnak fel, melyekkel megismerhetjük az üstökösö­ket, a hullócsillagokat, a bolygók holdjait éppenúgy, mint a világegyetem távoli tér­ségeit. 3. A harmadik irány: a távoli bolygók, el­ső helyen a Vénusz kutatása automatikus berendezések segítségével. A Vénuszra kül­dött automatikus szondák különösen fon­tos adatokat szolgáltatnak a naprendszer bolygói, a Föld eredetének megértéséhez. Az automatikus berendezések szerepe fo­kozódik tehát a szovjet űrkutatási program­ban. Ezek a berendezések tizednyi költsé­­gűek a személyzetes űreszközökhöz képest és nehezen elérhető térségekből is lehetővé teszik adatok továbbítását. Ami a személyzetes űrrepüléseket illeti, a szovjet űrkutatási program elsősorban a személyzet normál munkalehetőségeinek el­lenőrzésére irányul, huzamos űrrepülés kö­rülményei között. Az 1970-es űrrepülések ér­zékelhetően közelebb hozták azt az időt, amikor személyzetes tartós űrállomásokat hozhatnak létre, új berendezéseket alakíta­nak ki a Hold és a többi bolygó tanulmá­nyozására. A LUNAHOD — TECHNIKAI GYŐZELEM! A holdjármű december 18-án folytatta mozgását. A Holdon a Nap túlhaladt az egyenlítőn és a hőmérséklet csökkenni kez­dett. A LUNAHOD 197 métert tett meg, ez­által a kísérlet megkezdésétől számítva 1022 métert haladt és továbbra is zavartalanul működött. Kikerülte az útjába kerülő ha­­sadékokat, kőrakásokat. Több kis kráteren és kőtömbön áthaladt, miután továbbította fényképüket a Földre. December 18—19-én éjszaka a LUNAHOD 263 métert tett meg kráterekkel telitűzdelt terepen. Annak a kis kráternek is körbejár­ta a peremét, amelyet a második holdbéli éjszakázáshoz kiválasztottak nyugvóhelyül. December 20-án a holdjármű megdöntötte korábbi rekordjait: 3 óra 26 perc alatt 337 métert futott be, kiemelkedett egy 50 méter átmérőjű kráterből és áthaladt egy másik 100 méteresen. December 21-én a földi irá­nyítók folytatták az éjszakai szállás kere­sését, közben a LUNAHOD 78 métert tett meg. Követte egy nagy kráter belső lejtő­jét, több fordulatot, előre- és hátramenetet hajtott végre. 22-én utoljára létesítettek kapcsolatot a holdjárművel a második hold­béli éjszaka előtt. Nyugalomba helyezték a járművet, a laser-tükröt a Föld felé irá­nyították. Holdra érkezése óta 1719 métert tett meg a LUNAHOD és 1370 méterre távo­lodott a LUNA-7-től. TÚL AZ EGY KILOMÉTEREN teorit becsapódásakor erősen tömörítette a holdtalajt, vagy pedig a felszín bezúzódása következtében alsóbb, keményebb kőzetek kerültek napfényre. A LUNAHOD által készített panorámaké­pen mintegy 50 km távolságra jól megkü­lönböztethetők az Esők-tengerét szegélyező hegyek, melyek magasságát a holdfelszín görbületét figyelembe véve 1500 méter kö­rülire becsülik. A felszíni kőzetek tanulmá­nyozását azáltal könnyítik meg, hogy a LU­­NAHOD-ot helyben forgatják, mikoris ke­rekeivel összezúzza a köveket. A LUNAHOD feladatának megkezdésétől számítva 825 métert tett meg és 642 méterre távolodott el a LUNA-17-től, amelyet le­fényképezett. Néhány mozdulatlanságban töltött nap következett a LUNAHOD programjában, mialatt tudományos kutatá­sokat végeztek a földi irányítók a holdjár­mű fedélzeti műszerei segítségével. Hönt­­gen-teleszkópjával az ég 15 különböző kör­zetét kutatta, elemezte a holdtalajt és meg­erősítette annak bazaltikus összetételét: a talaj mintegy 3 milliárd éves láva, amelyet 2 cm-es porréteg fed. A LUNAHOD második holdbéli éjszakája alatt háromszor létesítettek vele kapcsolatot egyrészt annak ellenőrzésére, hogy a jár­mű felszínén minden rendben van, másrészt a külső és a belső hőmérsékletre vonatkozó mérési adatokat kérték le. A mérések sze­rint a szigetelés nagyon hatásosnak bizo­nyult, a hőmérséklet nem csökkent +15 °C alá. Január 7-én kelt fel a Nap az Esők-ten­­gerének körzetében, ekkor a szovjet kuta­tók ellenőrizték holdjárművük berendezése­it és feltöltötték akkumulátorait. A LU­NAHOD a második holdbéli éjszaka fagy­próbáját is sikeresen vészelte át. Időköz­ben a földi központban hosszasan tanul­mányozták a LUNAHOD november 17-e óta küldött fényképeit. A meteoritek Holdba csapódásakor felszínre vetődött kövek for­májukban és sűrűségükben eltérést mutat­tak. A talajminták elemzése szerint az ösz­­szetevők között található a szilícium, az alumínium, a vas, a kalcium, a titán, a magnézium és a kálium. Ez az APOLLO-ta­­lajmintákhoz képest nagyobb hasonlóságot mutat a Föld talajához. Az eddigi mérleg túlhaladta a szovjet tu­dósok reményeit: a két holdbéli napra 1000— 1500 métert terveztek befuttatni a holdjár­művel. Viszont a LUNAHOD 1790 métert tett meg és 14 millió alapvető információt gyűj­tött össze eddigi tevékenysége alatt. Amikor a holdjármű ismét működni kez­dett, a LUNA-17-től 1370 m-re volt. Január 9-én 2,5 órás kapcsolatot létesítettek a hold­járművel, amely tökéletesen működött és kijőve a kráterből 140 métert futott be. Ja­nuár 11—12-én éjszaka újabb rekord: a LU­NAHOD 517 métert haladt egyenes vonalban öt óra alatt, mégpedig az eddigiekkel ellen­kező irányba, vagyis visszafordították a LUN­A-17 felé. Következő napon 550 métert fogyasztott újból és már csak 270 méter választotta el a LUNA-17 helyétől. Január 18-án­­létrejött a holdbéli randevú! A LUNAHOD visszatért a LUNA-17 leszállási helyére 3593 méteres körutazásának végén. 10 méterre közelítet­te meg a LUNA-17-et, felvételt készített a Földről és a LUNA-17 leszálló lépcsőjéről. A holdbéli randevú fényes igazolása a LUNA­HOD irányításánál alkalmazott eljárások pontosságának és biztonságának. Ezáltal gyakorolták azokat a manővereket, amelye­ket majd ez a LUNAHOD, vagy valamelyik társa valósít meg egy aktív, űrrakéta-hor­dozó LUNA-val létrehozandó találkozó ér­dekében. Erre az űrrakétára bízhatják majd azt a tartályt, amely a filmtekercseket vagy a holdtalaj-mintákat tartalmazza, hogy visz­­szahozza a Földre, míg a holdjármű tovább folytathatja küldetését. A LUNAHOD harmadik holdbéli éjszaká­ját a LUNA-17 közelében töltötte. Almából akkor ébredt, amikor az APOLLO-14 űr­hajósai a holdtalajt taposták, „szemtanúja” a holdkomp felemelkedésének, visszaindulá­­sának a Föld irányába. — 1. 1. — A szovjet űrkutatás nagy technikai ered­ménye az automatizálás előtérbe helyezése. Amikor az amerikaiak majd mindent az APOLLO-program lapjára tettek fel, ugyan­akkor a szovjet tudósok csodálatos kozmi­kus kibernetikát hoznak létre, leküzdve az ilyen berendezések kidolgozásával kapcso­latos nehézségeket. Nagy űrkutatási prog­ramjukban ember jelenlétével egyelőre csak az orbitális űrállomások fedélzetén számol­nak, miközben a távoli világűrt kutató be­rendezéseiknél elsőséget biztosítanak az automata szerkezeteknek. Ennek a technikai győzelemnek legjobb képviselője a LUNAHOD, amely alapelvének leleményességével meglépte a szakértőket is. A LUNAHOD kitűnik többek között mű­ködésének időtartamával, tekintettel arra, hogy kísérleti mintapéldányról van szó, amelyet tényleges körülmények között most próbálnak ki először, senki sem csodálkoz­hatott volna, ha múlt év november 17-én néhány méter megtétele után örökre leállt volna. Viszont még hónapok múltán is mű­ködőképes és mozog! Legutóbbi számunkban december 12—13- ának éjszakájáig követtük nyomon a szov­jet holdjárművet, amely 13—14-én éjjel to­vábbfolytatta holdkutatási programját, mely­nek keretében egy régi krátert tanulmányo­zott. A 200 méter átmérőjű kráter viszony­lag kis, 2—3 méter mélységű volt. A jármű berendezéseivel megvizsgálta a talaj fizikai jellemzőit és meghatározta kémiai összeté­telét. A továbbiakban egy fiatal krátert ta­nulmányozott a LUNAHOD: a 30 méter át­mérőjű mélyedést egy meteorit viszonylag friss becsapódása hozta létre. Az eddigi­ ta­pasztalatok szerint az ilyen kráter eléggé ritka. A LUNAHOD szondázásai feltárták, hogy a kráter oldalfelületei különlegesen kemények. Ennek oka vagy az, hogy a me- TALÁLKOZÓ A HOLDON A Lunahod—1 útjának vázlata. —* első menet * ♦ második menet harmadik menetp parkoló hely­­ különálló kőzetek ■­­ * kőzethomok­o­s kráterekben­kráterhegy kráter holdkőzet vizsgálat 0 100 200m magassági grafikon 9

Next