Repülés, 1973 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
AZ ÚJ ESZTENDŐ ELEJÉN A krónikás ellátogatott néhány budapesti repülőklubba, hogy az új esztendő küszöbén megtudjon egyet, s mást a várható eseményekről, tervekről, s általában mire készülnek tavaszra a klubokban. Szövetségünk Postás repülőklubjába vitt az első utunk. Már túl vannak az elmúlt év számvetésével. Jól dolgoztak, ami igen jó kezdet lesz a 73-as esztendőre. 1972-ben kiemelkedő teljesítményeket ért el Bolla Mária vitorlázópilótájuk. Az oreli nemzetközi versenyen egymásután két nemzeti rekordot repült a 300 km-es és a 200 km háromszögrepülésben. Ezenkívül Lengyelországban hullámrepüléssel - Standard Mucha gépével — 4860 méter abszolút magasságot ért el. Versenyteljesítményeiért és jó klubmunkájáért megkapta az „Érdemes Sportoló" minősítést. Az ejtőernyős szakosztály is szép sikereket mondhat magáénak. A budapesti Ejtőernyős Négytusa Bajnokágot egyéniben és csapatban is megszerezték. Nem minden alap nélkül mondják, hogy az 1973- as bajnokságon szeretnék megvédeni a kitüntető címet. Új színfolttal gazdagodik honvédelmi nevelő munkájuk is. A TIT meghívott szakértőivel bevezetik a magasszintű haditechnikai előadássorozatukat. A már tervbe vett témakörön kívül, meghívott szakelőadókkal megszervezik a teljesítményrepülők továbbképzését. Az új évben, új sporteszközök beszerzését is tervezik, amitől a magasabbszintű versenyeredményeiket várják. A hagyományos Postás repülőbál sem marad el, amelyet a szokáshoz híven februárban rendeznek. Ekkor hirdetik ki az „Air Foto 1972" fényképpályázatuk eredményét. A Postás repülők tehát szépen zárják a múlt évet és munkával, igyekezettel teli új lapot nyitnak 1973-ra. Csillag Sándorék Csepelen a kiképzésben olyan szervezési változásokat vezetnek be 1973-ban, amelyek - ha beválnak - más repülőklubokban is hasznosíthatók lesznek. A dolog lényege: a repüléshez az előkészítési idő minimumra csökkentése. A klub szakemberei ehhez már készítik a „hálódiagramot", melyre felvezetik a repülőüzem megszervezésének programját. Ennek következetes betartása — a vontatógépek motorjainak bemelegítése, a vitorlázógépek kirakása, a repülőgépek átvétele stb. — a munkák torlódását kiküszöböli. Mindez eddig sok időt vett igénybe és az egyes csoportok akadályozták egymás munkáját. Az új évben a repülés barátainak találkozóját is megszervezik a csepeli Munkásotthonban. Ugyanitt adják át az aranykoszorús jelvényeket, az 1972-es év eredményes repülő sportolóinak. A MÁV repülőklub elmúlt évi közgyűlése meghatározta ez évi feladataikat is. Ennek jegyében kezdik az idei munkát. A klub olyan lépéseket tett - főleg takarékosságit amelynek hasznát a tavaszi szemlére készülő gépjavításoknál látják majd. Egyik jó kezdeményezésük volt, hogy a klubhoz tartozó garázsban műhelyt rendeztek be, s itt javítják, ill. generálozzák az aggregátort. Ez évben befejezik a repülőtér vízvezeték hálózatának kiépítését is. A múlt évi építkezés ez évben már gyümölcsözik. Felavatják az új hangárt és a hozzátartozó kommunális létesítményeket. Az ünnepséget repülőbemutatóval teszik emlékezetessé. 1973-ban is megrendezik a területi válogató versenynek számító Farkas-hegyi Vitorlázórepülő Versenyt. Ejtőernyős szakosztályuk állandó kapcsolatban van az NDK és Lengyelország ejtőernyős sportolóival. Az idén az Adria Kupa versenyeire is neveznek. A Vasutasok Szakszervezete Közlekedési Ifjúsági Találkozóján a MÁV ejtőernyősök tartanak bemutatót. A hazai repülősportolók válogatott kereteiben három ejtőernyős és három vitorlázórepülő képviseli színeiket. A Könnyűipari Minisztérium MHSZ repülőklubja sem szűkölködik a hasznos tervekben. Hétvégi szállásépületet emelnek negyven főre, ebédlő helyiséggel. A téli hónapokban kondíció edzést tartanak és a hajózók részére biztosítják a kiegészítő sportolást. Ebben az évben új repülőgép szállító kocsit kapnak, ami megkönnyíti a teljesítményrepülők munkáját. Szép eredménnyel zárták a múlt évi repülési idényt is: másodosztályú versenyeken egy első, egy második helyezést szereztek. A nemzeti bajnokságban szintén egy második helyezést értek el. Az idén a szállásépület több lehetőséget nyújt majd a teljesítményrepülések megszervezéséhez. Most csak négy klubról emlékezett meg a krónikás, de meggyőződése, hogy a többi klubban sem tétlenkednek. Annál is inkább, mert a tavaszi műszaki szemlékre teljes gőzzel készülnek minden klubban, hiszen csak jól karbantartott technikai eszközökkel lehet a több, jól szervezett és balesetmentes repülőüzemet megtartani. Háromszor a A fenti címmel kaptunk az APN-től egy cikket, Alekszej Gorohov tollából. A szerző írásában érdekes megvilágításban mondja el egy Jak 40-es világkörüli útját, amely sok országban eredményes bemutató-repüléseket végzett. A szerző, miután összehasonlítást ad a helyi vonalak világhírű „nagy öregjeiről”, a Douglas DC—3-as és méltó licence utóda, a Li—2-esről, valamint a kettő kiöregedése után keletkezett űrről, megállapítja, hogy érthető az a nagy érdeklődés amellyel e gépek méltó, de sugárhajtású utódját az egész világon fogadják. Mégpedig olyan körülmények között, hogy Amerikában közel tizenkét éve nem futott be megfelelő pályaterv a DC—3-as pótlására. Előzményként még csak annyit, hogy egy Jak—40-es néhány hónappal ezelőtt egy féléves amerikai „vándorlás” után tért vissza Seremetyevóba. Gorohov így folytatja: Dél-Amerikába az utat a Jak 40-es hajón tette meg. A szárnyon megtett út — a térképen egy vastag vonal — Varrancuilla columbiai kikötővárosból indul ki, és 60 ezer kilométer után ugyanide tér vissza. Columbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Chile, Argentína, Uruguay, Brazília, Venezuela és ismét Columbia ... reggeltől estig a levegőben... A gép országonként átlag tíz várost látogatott meg és 10—40 bemutató repülőutat tett az illető állam területén. A columbiai El Espectador szerint a Jak—40-es kitűnő munkaképességről tett tanúságot. Nem csak Columbia, de egész Dél-Amerika egyik legnehezebb magashegyi repülőtéren szállt le, a háromezer méter magasan fekvő, földes, kavicsos Ipialesben. Itt könnyen és biztosan mutatta be programját. A dél-amerikai kontinenst körberepülve, a gép járt Costa Ricában, Panamában és Mexikóban is. Ezután átrepülte az Egyesült Államok területét, majd hat nagy kanadai városban szerepelt. Ezután ismét az USA következett — és saját szárnyain tette meg a Szovjetunióba vezető utat is. Anadir, Jakutszk, Bratszk, Novoszibirszk, Csel világ körül Jabinszk, Gorkij, majd az útja során a századik repülőtér — Seremetyevó volt az utolsó állomás. A cikkben a szerző elmondja még, hogy a Jak—40-es sok mepróbáltatáson esett át. La Fasban, a 4100 méter magasságban fekvő repülőtéren például baj volt a hajtóművek beindításával. Ecuador fővárosa, Quito közel 3000 méter magasan fekszik a tenger szintje felett és naponta csak reggel 9-től 13 óráig használható a repülőtere. A többi idő az esőé és a jégesőé. A perui Juanuco közel 2000 méter felett van a tengerszinttől. A repülőtér két 120 fokos szög alatt futó hegyszorosban van, az egyikben a le-, a másikban a felszállást bonyolítják le, a szó szoros értelmében. Peruban a Jak—40- es hóviharba és trópusi esőkbe került, tengerparton, dzsungelekben és magas hegyek között szállt le. „Ez a leggazdaságosabb gép, amelyen valaha is utaztam, mivel ezért az útért egyetlen escudót sem kellett fizetnem” — tréfálkozott az újságírókkal Salvador Allende chilei elnök, amikor 15 perces próbaút után földetért Autofagasta egyik repülőterén. A legilletékesebb és egyben a legnagyszerűbb véleményt azonban a pilóták adták. Amikor Buenos Airesben a Jak—40-es a diplomáciai testület tagjait vitte sétaútra, az amerikai légügyi attasé elkérte a pilótától a kormányt. Élvezettel vezette a gépét és le is szállt vele. Cordobában a legénység az USA- ban kiképzett berepülőpilótákkal találkozott. Ezek sorjában vezették a gépet, önállóan fel- és leszálltak vele. Egyöntetűen kitűnő gépnek minősítették. Milyen eredményekkel járt ez az utazás? A 27 személyes, helyi vonalakra tervezett gép 115 ezer kilométert repült, távol a gyártó üzemtől és javítóbázisaitól. Új szerződéseket és rendeléseket hozott haza, önálló repülőiparral rendelkező országokból is. E rendelések teljesítése már folyamatban van. Néhány európai és tengerentúli országban pedig már szolgálatban állnak a kecses, szépvonalú, de mindenekelőtt gazdaságos Jako 40-esek. 3