Repülés, 1973 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

AZ ÚJ ESZTENDŐ ELEJÉN A krónikás ellátogatott néhány budapesti re­pülőklubba, hogy az új esztendő küszöbén meg­tudjon egyet, s mást a várható eseményekről, ter­vekről, s általában mire készülnek tavaszra a klubokban. Szövetségünk Postás repülőklubjába vitt az el­ső utunk. Már túl vannak az elmúlt év számveté­sével. Jól dolgoztak, ami igen jó kezdet lesz a 73-as esztendőre. 1972-ben kiemelkedő teljesítmé­nyeket ért el Bolla Mária vitorlázópilótájuk. Az oreli nemzetközi versenyen egymásután két nem­zeti rekordot repült a 300 km-es és a 200 km há­romszögrepülésben. Ezenkívül Lengyelországban hullámrepüléssel - Standard Mucha gépével — 4860 méter abszolút magasságot ért el. Verseny­­teljesítményeiért és jó klubmunkájáért megkapta az „Érdemes Sportoló" minősítést. Az ejtőer­nyős szakosztály is szép sikereket mondhat ma­gáénak. A budapesti Ejtőernyős Négytusa Baj­­nokágot egyéniben és csapatban is megszerezték. Nem minden alap nélkül mondják, hogy az 1973- as bajnokságon szeretnék megvédeni a kitüntető címet. Új színfolttal gazdagodik honvédelmi ne­velő munkájuk is. A TIT meghívott szakértőivel be­vezetik a magasszintű haditechnikai előadássoro­zatukat. A már tervbe vett témakörön kívül, meghí­vott szakelőadókkal megszervezik a teljesítmény­repülők továbbképzését. Az új évben, új sportesz­közök beszerzését is tervezik, amitől a magasabb­­szintű versenyeredményeiket várják. A hagyomá­nyos Postás repülőbál sem marad el, amelyet a szokáshoz híven februárban rendeznek. Ekkor hir­detik ki az „Air Foto 1972" fényképpályázatuk eredményét. A Postás repülők tehát szépen zár­ják a múlt évet és munkával, igyekezettel teli új lapot nyitnak 1973-ra.­ Csillag Sándorék Csepelen a kiképzésben olyan szervezési változásokat vezetnek be 1973-ban, ame­lyek - ha beválnak - más repülőklubokban is hasznosíthatók lesznek. A dolog lényege: a repü­léshez az előkészítési idő minimumra csökkentése. A klub szakemberei ehhez már készítik a „háló­diagramot", melyre felvezetik a repülőüzem meg­szervezésének programját. Ennek következetes be­tartása — a vontatógépek motorjainak bemelegíté­se, a vitorlázógépek kirakása, a repülőgépek át­vétele stb. — a munkák torlódását kiküszöböli. Mindez eddig sok időt vett igénybe és az egyes csoportok akadályozták egymás munkáját. Az új évben a repülés barátainak találkozóját is meg­szervezik a csepeli Munkásotthonban. Ugyanitt adják át az aranykoszorús jelvényeket, az 1972-es év eredményes repülő sportolóinak. A MÁV repülőklub elmúlt évi közgyűlése meg­határozta ez évi feladataikat is. Ennek jegyében kezdik az idei munkát. A klub olyan lépéseket tett - főleg takarékosságit amelynek hasznát a tavaszi szemlére készülő gépjavításoknál látják majd. Egyik jó kezdeményezésük volt, hogy a klubhoz tartozó garázsban műhelyt rendeztek be, s itt javítják, ill. generálozzák az aggregátort. Ez évben befejezik a repülőtér vízvezeték hálóza­tának kiépítését is. A múlt évi építkezés ez év­ben már gyümölcsözik. Felavatják az új hangárt és a hozzátartozó kommunális létesítményeket. Az ünnepséget repülőbemutatóval teszik emlékeze­tessé. 1973-ban is megrendezik a területi válogató versenynek számító Farkas-hegyi Vitorlázórepülő Versenyt. Ejtőernyős szakosztályuk állandó kap­csolatban van az NDK és Lengyelország ejtőer­nyős sportolóival. Az idén az Adria Kupa verse­nyeire is neveznek. A Vasutasok Szakszervezete Közlekedési Ifjúsági Találkozóján a MÁV ejtőer­nyősök tartanak bemutatót. A hazai repülősporto­lók válogatott kereteiben három ejtőernyős és há­rom vitorlázórepülő képviseli színeiket. A Könnyűipari Minisztérium MHSZ repülőklubja sem szűkölködik a hasznos tervekben. Hétvégi szállásépületet emelnek negyven főre, ebédlő helyiséggel. A téli hónapokban kondíció edzést tartanak és a hajózók részére biztosítják a ki­egészítő sportolást. Ebben az évben új repülőgép szállító kocsit kapnak, ami megkönnyíti a teljesít­ményrepülők munkáját. Szép eredménnyel zárták a múlt évi repülési idényt is: másodosztályú verse­nyeken egy első, egy második helyezést szerez­tek. A nemzeti bajnokságban szintén egy második helyezést értek el. Az idén a szállásépület több lehetőséget nyújt majd a teljesítményrepülések megszervezéséhez. Most csak négy klubról emlékezett meg a kró­nikás, de meggyőződése, hogy a többi klubban sem tétlenkednek. Annál is inkább, mert a tava­szi műszaki szemlékre teljes gőzzel készülnek min­den klubban, hiszen csak jól karbantartott tech­nikai eszközökkel lehet a több, jól szervezett és balesetmentes repülőüzemet megtartani. H­árom­szor a A fenti címmel kaptunk az APN-től egy cikket, Alekszej Gorohov tollából. A szerző írásában érdekes megvilágítás­ban mondja el egy Jak 40-es világkö­­rüli útját, amely sok országban ered­ményes bemutató-repüléseket végzett. A szerző, miután összehasonlítást ad a helyi vonalak világhírű „nagy öreg­jeiről”, a Douglas DC—3-as és méltó licence utóda, a Li—2-esről, valamint a kettő kiöregedése után keletkezett űrről, megállapítja, hogy érthető az a nagy érdeklődés amellyel e gépek méltó, de sugárhajtású utódját az egész világon fogadják. Mégpedig olyan kö­rülmények között, hogy Amerikában közel tizenkét éve nem futott be meg­felelő pályaterv a DC—3-as pótlására. Előzményként még csak annyit, hogy egy Jak—40-es néhány hónappal ez­előtt egy féléves amerikai „vándorlás” után tért vissza Seremetyevóba. Goro­hov így folytatja: Dél-Amerikába az utat a Jak 40-es hajón tette meg. A szárnyon megtett út — a térképen egy vastag vonal — Varrancuilla columbiai kikötővárosból indul ki, és 60 ezer kilométer után ugyanide tér vissza. Columbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Chile, Argentína, Uruguay, Brazília, Ve­nezuela és ismét Columbia ... reggel­től estig a levegőben... A gép orszá­gonként átlag tíz várost látogatott meg és 10—40 bemutató repülőutat tett az illető állam területén. A columbiai El Espectador szerint a Jak—40-es kitűnő munkaképességről tett tanúságot. Nem csak Columbia, de egész Dél-Amerika egyik legnehezebb magashegyi repülőtéren szállt le, a háromezer méter magasan fekvő, föl­des, kavicsos Ipialesben. Itt könnyen és biztosan mutatta be programját. A dél-amerikai kontinenst körbere­pülve, a gép járt Costa Ricában, Pana­mában és Mexikóban is. Ezután átre­pülte az Egyesült Államok területét, majd hat nagy kanadai városban sze­repelt. Ezután ismét az USA követke­zett — és saját szárnyain tette meg a Szovjetunióba vezető utat is. Anadir, Jakutszk, Bratszk, Novoszibirszk, Csel­ világ körül Jabinszk, Gorkij, majd az útja során a századik repülőtér — Seremetyevó volt az utolsó állomás. A cikkben a szerző elmondja még, hogy a Jak—40-es sok mepróbáltatáson esett át. La Fasban, a 4100 méter ma­gasságban fekvő repülőtéren például baj volt a hajtóművek beindításával. Ecuador fővárosa, Quito közel 3000 méter magasan fekszik a tenger szintje felett és naponta csak reggel 9-től 13 óráig használható a repülőtere. A többi idő az esőé és a jégesőé. A perui Juanuco közel 2000 méter felett van a tengerszinttől. A repülőtér két 120 fokos szög alatt futó hegyszo­rosban van, az egyikben a le-, a másik­ban a felszállást bonyolítják le, a szó szoros értelmében. Peruban a Jak—40- es hóviharba és trópusi esőkbe került, tengerparton, dzsungelekben és magas hegyek között szállt le. „Ez a leggazdaságosabb gép, ame­lyen valaha is utaztam, mivel ezért az útért egyetlen escudót sem kellett fi­zetnem” — tréfálkozott az újságírókkal Salvador Allende chilei elnök, amikor 15 perces próbaút után földetért Auto­­fagasta egyik repülőterén. A legilletékesebb és egyben a leg­nagyszerűbb véleményt azonban a pi­lóták adták. Amikor Buenos Airesben a Jak—40-es a diplomáciai testület tag­jait vitte sétaútra, az amerikai légügyi attasé elkérte a pilótától a kormányt. Élvezettel vezette a gépét és le is szállt vele. Cordobában a legénység az USA- ban kiképzett berepülőpilótákkal talál­kozott. Ezek sorjában vezették a gépet, önállóan fel- és leszálltak vele. Egyön­tetűen kitűnő gépnek minősítették. Milyen eredményekkel járt ez az uta­zás? A 27 személyes, helyi vonalakra ter­vezett gép 115 ezer kilométert repült, távol a gyártó üzemtől és javítóbázi­saitól. Új szerződéseket és rendeléseket hozott haza, önálló repülőiparral ren­delkező országokból is. E rendelések teljesítése már folyamatban van. Né­hány európai és tengerentúli országban pedig már szolgálatban állnak a ke­cses, szépvonalú, de mindenekelőtt gaz­daságos Jako 40-esek. 3

Next