Repülés, 1974 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Az első munrepülőmúzeum Szolnokon 1973. november 6-án a „Kilián György” Repülő Műszaki Főiskolán - a demokratikus katonai repülés megalakítása 25. éves évfordulójának előkészítéseként - felavatták az első magyar repülőmúzeumot. Schmidt István ezredes, a Magyar Néphadsereg repülőfőnöke beszédében méltatta a múzeum célját: a repülési emlékek megőrzését. Megőrizni maradandóan a mai repülésben dolgozó emberek önfeláldozó munkájának emlékét, erősíteni a repülés szeretetét. A múzeum jelenlegi gépparkja (PO—2, Jak—18, Jak-12, Jak-11, AERO-45, Mig- 15, úti—Mig-15, IL—28, U—2) egyúttal hűen tükrözi a légierő és a magyar repülés fejlődését. Ezt a tényt az is igazolja, hogy például a PO-2 az MHSZ-től, az AERO- 45 pedig az Országos Mentőszolgálattól került a múzeumba. A kötöttség nélküli baráti találkozó - melyre az összes magyar repüléssel foglalkozó szervek hivatalosak voltak — második felében Brassói Tibor ezredes parancsnok, bemutatta a főiskola legmodernebb felszereléssel ellátott oktatótermeit, a növendékek szállodával egyenértékű lakosztályait. A REPÜLÉS szerkesztősége örömmel üdvözli a repüléstörténeti emlékek megóvásának hasznos és előremutató kezdeményezését. Örömmel vennénk, ha az első repülő múzeum anyagát a repülést szerető, eddig amatőr gyűjtők által várhatóan felajánlott emléktárgyakkal bővíthetnénk. (Fotó: Novák Károly.) Rövid ünnepség a POS Z előtt MI*—IS—ÜK A szekszárdi Gyulai György Repülőklub krónikájában az 1973-as évet fekete és arany színekkel kellene megörökíteni. Az alapszín fekete, mert a 17 éve alakult és 1968 óta B típusú repülőklub amúgy sem könnyű életének ilyen nehéz esztendeje talán még nem volt. Az idényt — nagyon későn, május elején — kölcsön iskolagéppel kezdték, s ez a helyzet az — ugyanilyen okból korai — évzárásig sem változott. A klub-Góbék nagyjavíttatását társadalmi segítségképpen a Repülőgépes Növényvédő Állomás vállalta magára, de a mezőgazdasági igények egyébként örvendetes növekedése miatt, ezeket a munkákat nem tudták időre befejezni. Mégis, a repülőbarátság, a szocialista segítségnyújtás szép példájaképpen, egyetlen hétvégén sem maradtak a klub kezdői Góbé nélkül. Az MHSZ többi repülőklubjainak több, mint a fele sietett kölcsöngéppel, közös őcsényi táborok rendezésével, segítségükre. 7 C-vizsga, ezüstkoszorúk, 3 új oktató, 4 segédoktató, s a háromnapos orvosin bevált 2 fiatal, valamint az RNÁ- hoz került 4 klubtag bizonyítja: a szekszárdiak éltek a segítséggel. Közben pedig megszervezték az MHSZ és a Mezőgazdasági Repülők I. Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokságát. Hangárukban ekkor egyetlen E—31 állt, teljesítménygépről csak álmodoztak. A hírre érthetően sokan meglepődtek, sokan kétkedve fogadták, mások viszont segítettek: az RNA, az MN repülőfőnöksége, a pécsi Vízügyi Igazgatóság, az MHSZ Repülési Osztálya. Az I. Gemencbajnokság sikeréről azóta sokan, sokhelyütt beszámoltak. A legnagyobb elismerés, az 1974. évi egyetlen területi verseny színhelye öcsény lesz! Az, hogy az I. Gemenc-bajnokságon kölcsöngéppel vettek részt, ahogy a farkashegyi és a szegedi versenyen is, még a fekete lapokhoz tartozik. Hogy azonban összesen 8 klubtagjuk versenyezhetett — helyezéseik között második és harmadik is volt —, hogy öcsényben megnyerték az öszszetett csapatversenyt — ez már az aranyos lapokon marad fenn. Itt marad fenn a 3407 felszállás, az 1593 óra, a jól sikerült közös táborok az IMRK és a KIM repülőklubokkal; s az, hogy az RNA jóvoltából gyakran vontathattak; hogy klubtagjaik munkája nyomán ma egyetlen gépkocsi helyett hárommal rendelkeznek; hogy a Nehézvegyipari Kutató Intézettel kötött szerződéses növény- és talajstruktúra vizsgálati munkáik Tolna megye mezőgazdaságának korszerű segítséget, klubjuknak újabb erkölcsi és anyagi megbecsülést hoztak. Legfényesebb lapjuk a krónikában mégis az 1973. XII. 2-i közgyűlés, a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház nagytermében. Sokéves kitartó, becsületes munka eredményét tükrözte az elnöki asztalnál helyet foglaló díszelnökség, melyben Tolna megye párt-, állami és társadalmi szervei csakúgy képviseltették magukat, mint az RNA vezetősége és megtalálható volt benne a Magyar Néphadsereg repülőegységeinek egyik parancsnoka is. Csák Péter klubtitkár állapította meg beszámolója végén: a klub munkájára a megye vezetői felfigyeltek, számon tartják. Ez érett be a nehézségeiben is szép 1973. esztendőben. A hozzászólások során Dudás Ferenc alezredes, vadászrepülő, hangsúlyozta a sportrepülés ifjúságpolitikai jelentőségét. Takács László, az MHSZ Tolna megyei titkára ehhez kapcsolódva dicsérte a klub honvédelmi nevelő munkásságát. Kilián István, az RNA gazdasági igazgatója a klubnak az RNÁ-val való jó együttműködését dicsérte és közölte, hogy előreláthatólag két klub-Góbé az 1974. évi szezonkezdetre nagyjavítva rendelkezésre fog állni. Fülöp László országgyűlési képviselő, a bátai November 7. Tsz elnöke szólalt fel ezután. Bejelentette, hogy a megye párt és állami vezetői úgy döntöttek: egy nagy teljesítményű vitorlázó verseny-repülőgép vételével támogatják a klubnak a megye keretein túl terjedő népgazdasági szinten is elismerésre méltó munkáját a repülőszakember-utánpótlás terén. A tapsvihar nemcsak a remélni is alig mert saját repülőgépnek szólt. Sokkal inkább annak, amit képvisel: egy megye társadalma magáénak ismerte el egy igyekvő, munkás közösséget. A „Gyulai György” repülőklub valóban Tolna megye repülőklubja lett CSAK NÖVEKVŐ AKTIVITÁS, ELŐREMUTATÓ BESZÁMOLÓK A REPÜLŐKLUBOK KÖZGYŰLÉSÜK % Tolna megye MHSZ Repülőklubja / ; \T]] "Ufr ' 3