Repülés, 1977 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
Jubileumi ünnepség a kiskunfélegyházi MHSZ repülőtéren „ De szándékunkat tettre váltva nem éltünk egészen hiába.” 1077. június 18-án ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját a kiskunfélegyházi MHSZ repülőtér, valamint megalakulásának 25. évfordulóját a repülő és ejtőernyős klub. Az ünnepségen résztvett Sztanojev András, az MSZMP Kiskunfélegyháza Városi Bizottsága első titkára, dr. Dobos Ferenc, Kiskunfélegyháza Városi Tanácsának V. U. elnöke. Bognár Ferenc alezredes, az MHSZ Bács- Kiskun megyei titkára. Csonka Ferenc, az MHSZ OK Repülési Osztálya főmérnöke, dr. Helényi István, a városi tanács elnökhelyettese. Az ünnepség nyitányaként Rácz Szabó Mihály az ünnepségre összegyűlt közönség előtt a repülőklub zászlajával célbaugrást hajtott végre, mely egyúttal az 18011. ugrása is volt. Az ünnepi beszédet Terescsényi Endre, a klub első szervezője tartotta. Ezután került sor egy emléktábla leleplezésére, valamint kitüntetések és a jutalmak átadására. Bognár Ferenc alezredes, MHSZ-megyei titkár adta át a kitüntetéseket és a Jutalmakat. MHSZ Kiváló Munkáért érem arany fokozatát kapta Szekér József, Horváth Dezső, Terescsényi Endre, ezüst fokozatát Hatvani Béla főtitkári dísztálat Eperjesi János és Miklóssy Sándor, dicséretben és pénzjutalomban részesült Horváth Gergely. Csonka Ferenc főmérnök a repülő és ejtőernyős klub által végzett munka elismeréseként egy ,,Pirát” típusú vitorlázógépet adott át ajándékképpen. Miklóssy Sándor klubtitkár a klub ajándékaival fejezte ki elismerését a kiemelkedő munkát végző társadalmi aktivistáknak, valamint a támogatást biztosító szervek vezetőinek. 17.00 órától no.6c óráig a vendégek vitorlázó- és motoros géppel sétarepülésen vehettek részt a város felett. Az ünnepség után a hagyományoknak megfelelően vacsorával egybekötött baráti találkozóra került sor. Az eltelt 23 év, de az előzményeket is tekintve, több mint 20 év eredményekben és sikerekben gazdag, de kudarcokkal is tűzdelt küzdelmes munkáját nem könnyű öszszefoglalni. Az előzmények még az 1938—40-es évekre nyúlnak vissza. Ekkor kezdte a repülést néhány lelkes félegyházi fiatal. De a folytatásra és a kibontakozásra a második világháború miatt csak az 1411—43-as években kerülhetett sor. Ezekben az években a város repülni vágyó fiataljai csak Szentesen, Szolnokon, Algyőn és Gyöngyösön tudtak újra bekapcsolódni a repülésbe. 1840-ben kezdődött a félegyházi fiatalok összefogása és ettől az időponttól kezdve szervezetten jártak át Szentesre repülni, s egyre több fiatalt nyertek meg a repülés ügyeitek. Hivatalosan'52-ben alakult meg a kiskunfélegyházi repülő klub. Ezután az új nyárlőrinci repülőtérre járt át repülni „a megszállottak csoportja", akikben ekkor született meg az elhatározás: Kiskunfélegyházán repülőteret kell építeni ! A lelkes félegyházi fiatalok minden áldozatot és fáradságot vállaltak. A szombatvasárnapi repülésről lemondva építési munkát folytattak a tervezett repülőtér területén. Évekig folyt ez a lelkes munka, annak reményében, hogy egyszer az általuk megteremtett feltételek között repülhetnek és többé nem kell vendégeskedni más repülőtereken. Az építési munkába már a kezdettől fogva aktívan és lelkesen bekapcsolódott az ejtőernyős csoport is. Először 1837. július 15-én, az első kísérleti üzemnapon emelkedett a levegőbe az első repülőgép. Nagyon sok lelkes fiatal nevét kellene és lehetne megemlíteni, akik mindent megtettek és vállaltak a repülésért. A város vezetői közül dr. Dobos Ferenc és dr. Cseh László elvtársak messzemenően támogatták és segítették a repülőtér építését. Elismerés illeti a város gyárai, vállalatai, üzemi vezetőinek és dolgozóinak, a megye állami és társadalmi szervei, az MHSZ országos és megyei vezetőinek aktív, megértő segítségét, mely nélkül nem kerülhetett volna sor a mostani jubileumi ünnepségre. És köszönet illeti a szolnoki és a szegedi repülőterek parancsnokait, Molnár Istvánt és Vincze Károlyt, akik a kezdeti problémák megoldásától a mai napig őszinte, repülőbaráti segítykészséggel álltak és állnak a félegyháziak rendelkezésére. Az országos átszervezés során ,Bakate- Bertály repülőtér lett a félegyház,l. ami annyit jelentett, hogy a repülőtérnek kellett — e nagyon is költséges sporthoz — az anyagiakat biztosítani. Ekkor egy kis zavar, de egyben élénk nyüzsgés is támadt, hiszen a repülni akarás, a repülés szemete nem csökkent. Élre lépett Miklóssy Sándor, aki mint a szolnoki cukorgyár felügyelője széles körű ismerettséggel rendelkezett a megyében. Ebben a nehéz helyzetben nemcsak a város, de a megye üzemei, vállalatai, termelőszövetkezetei is a klub mellé álltak, és a segítőkészségnek nagyszerű példáját mutatva biztosították azokat a feltételeket, melyek a repülés folytatásához szükségesek voltak. A nagyszerű összefogásnak köszönhető, hogy ma is aktív ejtőernyős és repülőélet van féfegyházán. Ezt igazolják az elmúlt év eredményei is. Sőt 1976 az az év, amikor a legszebb eredményeket érték el, a legtöbb felszállást és időt ekkor repülték, valamint az elért 44 vizsgával Miskolccal együtt országosan is elsők lettek. it 199-től 1970-ig Miklóssy Sándor egy személyben látta el a repülőtér parancsnoki munkáját és a klubtitkári teendőket, társadalmi munkában. A repülőtéren ejtőernyős bázis is. 1971-ben függetlenített ejtőernyős oktatót kaptak, először Kollár László, majd Rácz Szabó Mihály személyében, aki jelenleg is ebben a beosztásban dolgozik. 1977. január 1-től Szekér József a repülőtér függetlenített parancsnoka, aki hosszú éveken keresztül eredményesen működött, mint a repülő szakosztály vezetője. Általában sportként emlegetik a repülést és az ejtőernyőzést. Azonban ez több mint sport. A félegyházi fiatalok közül többen vállalták a hivatásos repülőtiszti pályát és ők jelenleg is hazánk légterének fegyveres védelmezői. A volt félegyházi repülők közül Schäffer Géza a MALÉV navigátora, Vidács Ferenc a MÉM RSz. műszaki igazgatója. 1937-ben szállt le az első repülőgép Kiskunfélegyházán és még ugyanebben az évben érkezett meg a 3 saját tulajdonukat képező repülőgép is, melyekkel július 17-én tartották meg az első kísérleti üzemnapot. A „Koma” típusú vitorlázó repülőgéppel Kiss Imre és Miklóssy Sándor emelkedett először a magasba. Az első női ,.A” vizsgás Magyar Éva volt Kína-ban. 1939-ben az első aranykoszorút Miklóssy Sándor, az ezüstkoszorút Kiss Imre szerezte meg. 1973-ban Magyar Mária elnyerte az első női ezüst koszorús jelvényt. 1977. február 19-én Szekér József a kiskunfélegyházi repülőtér parancsnoka megszerzi az 5050 méteres magassági repüléssel a teljes gyémántkoszorúját Lengyelországban, Jelenik Gorában. Húsz év alatt 74 500 felszállást hajtottak végre, 11 000 órát és 2400 teljesítményt repültek. 274 vizsgát tettek, 17 400 volt az ejtőernyős ugrások száma. Az ejtőernyős eredményekről külön meg kell említeni, hogy Rácz Szabó Mihály ejtőernyős főelőadó vezetésével 1971-től elkezdődtek a területi bajnokságok rendezései és az ejtőernyős többtusában a válogatottságig is eljutottak sportolóik. Nem nagy és országos hírű klub a kiskunfélegyházi, de eredményeik, sikereik tiszteletre méltóak. S ez a tisztelet és megbecsülés méltán illeti az alapítókat, az úttörőket, akiknek nevét ma már emléktábla hirdeti. SEBŐK IMRE százados Bács-Kiskun megyei tudósítónk Bognár Ferenc alezredes, az MHSZ Bács-Kiskun megyei titkára átadja a jutalmat Réti Ferencnek. Tőle balra Szepesi József repülő alezredes. A titkár mögött balra Csonka Ferenc főmérnök, az MHSZ ok. képviselője . A repülőtér épült 1955-57. években Kiskunfélegyháza repülést kedvelő fiataljainak társadalmi munkájából Kiss Imre parancsnok tervelésével és irányításával. TERVEZTÉK: Rózsa Dezső TÁMOGATTÁK: Hatvani András, Dr. Dobos Ferenc Kiszely István Szegedi József ÉPÍTETTÉK: Terescsényi Endre Horváth Gergely Miklóst, Sándor Zsolnai László Horváth Dezső és sokan mások. Fennállásának 20. évfordulója alkalmából elhelyezte az MHSZ Bács megyei Repétője Klub emlékbaotttóga 19 7 évben Kovács Lajos Dr. Cseh László Ferenc István Eperjesy János Bálint László Herman József Hatvani Béla Marton József Szabó Ferenc Lajos Ferenc Czenge Lajos Magyar Evő Jégh János A Jubileumon leleplezett emléktábla. A vésett sorok a repülőtér hőskorát idézik. A „sokan mások” végszó egy megye repülésszemtő fiatalságát, és velük együtt a repülésért rajongók sokaságát jelenti