Repülés, 1979 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám

Winkler László A forradalom repülői A forradalmi szellem újdonságot kereső hatására azon­nal felismerték a repülőpropaganda nagy jelentőségét, ame­lyet 1­1 repülőgép levegőben való megjelenésének kihasz­nálása jelentett. A levegőben megjelenő, nagy motorzajt kel­tő és igen távolról is megfigyelhető repülőgép mindenkor ma­gára vonja a figyelmet és az erről leszórt röpcédula, vagy más közlemény mindenkor óriási érdeklődést vált ki nap­jainkig a nézőkben. A forradalmi kormány azonnal élt en­nek kihasználásával és a repülők a Tanácsköztársaság egész ideje alatt tevékenységükkel és jelvényeikkel, a munkásosz­tály vörös csillagával mintegy szimbólumává váltak a nép­hatalomnak. Az antanthatalmak ellenséges fellépései és a kijelölt de­markációs vonalak sorozatos megsértései a polgári forrada­lom kormányának is újra felvetették a fegyveres védelem kérdését. A mátyásföldi repülőosztály, mint egyetlen alakulat szá­mított ebben az időben harcfeladatra alkalmasnak. Ez most különleges jelentőséget kapott és ide helyezték a volt vadász­repülőket, valamint a megmaradt együléses Berg és Fokker vadászgépeket. A század létszámába Háry László parancs­nok egykori századának tagjait — Újváry Lászlót, Risztics Jánost, Kasza Sándort és Hefty Frigyest — vette fel pilótá­nak, akikhez rövidesen csatlakozott a más vadász századok­ban szolgált Endresz György, Ezer Gyula, Fejes István, Hor­váth József, Stohrer Viktor (aki ebben az időben Mátyásföl­dön volt átvevő-berepülő) és Weldin Ferenc pilóta is. A sze­relőlétszám ugyancsak a régi Háry-század tagjaiból került ki. 1918 decemberében a gépanyag még csupán néhány, a MAG- ban gyártott 92-es szériaszámú Aviatik—Berg D—1 vadász­­repülőgép volt, amely 185 lóerős Daimler-motorral és a lég­csavar mögé épített homlokhűtővel volt felszerelve. Ebből a típusból a MAG gyárban kb. 100 db-ot építettek az első vi­lágháború során. Ez a gép egyetlen géppuskájával és papír­szárnyú gyenge felépítésével még nem képzett komoly harci erőt. A felszerelés szempontjából jelentős változást hozott, hogy az antant parancsára a balkáni német hadsereg alaku­latainak lefegyverzésével a forradalmi kormány kezébe ke­rült kb. 10 db legkorszerűbb Fokker D—VII. típusú 200 ló­erős BMW-motorral felszerelt együléses vadászrepülőgép, amelyet azonnal kiutaltak a mátyásföldi 1. repülőosztálynak. A gépállomány és a személyi állomány feltöltésével le­hetővé vált, hogy a harci repülőosztály századokra tagozód­jék, amelyet később a vörös repülőcsapatok keretében is be­soroltak. Így Kaposváron megalakult az 1. repülőszázad, Ka­­merer Andor parancsnokságával, a déli demarkációs vonal ellenőrzésére, amelyet a szerb csapatok a megállapodások ellenére átléptek. A 2. repülőosztály felderítései megállapí­tották, hogy ugyanitt megerősítették a Mura-hidak északi hídfőit és Muraszombatra, Alsólendvára és Murakeresztúrra a szerbek különítményeket helyeztek. A kaposvári 1. repülőszázad a déli irányban védelmet ké­pező II. hadtest mellé lett rendelve és ebben a szervezetben érte a Tanácsköztársaság kikiáltása. Elhelyezését tekintve ez a század a mai Kaposvár belterületén elterülő legelőn tele­pült, és hangárjául az egykori fogolytábor egyik banképü­lete szolgált, úgy, hogy a bárak hosszanti oldalát megnyitot­ták, így is csak kis méretű Berg gépek elhelyezésére volt itt az első időben lehetőség. Ennek az időszaknak említésre mél­tó érdekessége — amelyre az idősebb kaposváriak máig is emlékeznek —, hogy Szajkovits Ede ügyes fiatal pilóta kis Berg vadászgépét miniummal vörösre festette és ez a vörös Berg volt a forradalom hírnöke Kaposvár légterében. A mátyásföldi repülőosztályból egy másik jelentős repü­lőszázad is kivált, a fontos ipartelep, Győr városának védel­mére, Endresz György parancsnoksága alatt és itt, mint 4. repülőszázad, jelentősen kivette részét a Tanácsköztársaság védelmében. Legnehezebb helyzetben az erdélyi repülőszázadok vol­tak, amelyek eddig mint pótszázadok, vagyis kiképző alaku­latok működtek a háború utolsó éveiben. A székely hadosz­tályhoz tartozó 7. repülőszázad, Korbuly László parancsnok­sága alatt összetartotta állományát a forradalom időszakában és a királyi román csapatok előrenyomulása, illetőleg az itt kialakuló demarkációs vonal felderítésének feladatát vál­lalta. Ugyanígy nehéz helyzetbe került az Aradon működött 6. pótszázadnak átszervezett alakulat, amelyet már a háború végén támadások értek és így állományának, valamint gép­anyagának megmentése képezte a legnehezebb feladatát. Az iskolaszázadnak a gépállományát legnagyobb részben si­került az 5. repülő pótszázadhoz, Szegedre átrepülni és így a francia csapatok bevonulásáig itt is egy kisebb repülőalaku­lattal számolhatott a forradalmi kormány hadserege. (Folytatjuk) Endresz György — későbbi óceánrepülőnk —, mint a 2. vörös repü­­lőszázad parancsnoka Irányította Győr vörös védelmét a Tanács­­köztársaság alatt (1. kép) ISIS. május 1-én Kasza József vadászpilóta merész rácsapással kö­szönti Fokker D­al-os, vöröscsillagos gépével a rákosi repülőket (*• kép) Aszódi Phőnix C—1 típusú felderítő repülőgép Indul a 3. vörös repülő­századtól — Rákosmezőről — felderítésre (3. kép) (Winkler-Archiv) 9

Next