Repülés, 1982 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

FOGADÓ MEGYÉNK ÉS VÁROSUNK Orel megye a középorosz dombvidék központi részén helyezkedik el. (Terü­lete 24,7 ezer km 2, lakossága mintegy 900 000 fő.) Emelt síkságon fekvő sok kisebb-nagyobb folyó által szabdalt területen a legnagyobb folyók az Oka, Szolna, Gesna a Don vízgyűjtő terüle­téhez tartozik. A megyében kevés a tó, de évente egyre több mesterséges tavat hoznak létre. Növényzetének nyolc százaléka erdő (elsősorban a vi­zek mentén) melyben az uralkodó fa­fajták a tölgy, nyír és fenyő. Éghajlata középkontinentális. Jellem­ző a hirtelen berobbanó tavasz, a fo­lyók nagy áradásai és sok-sok, naponta többször is megismétlődő záporok, zi­vatarok, felhőszakadások. Középhőmér­séklete januárban —9 ° C júliusban + 19,5 ° C. Már az ősemberi korban is emberek éltek a területén. (A mi őseink is jár­tak e tájakon.) Sok forradalmi esemény fűződik földjéhez. A XVII. sz. elején itt zajlott le Ivan Bolotnyikov paraszt­­felkelése. Az oreliek részt vettek a dekrabista­ mozgalomban, az első mar­xista­ körökben, ott voltak az 1905-ös barikádokon, a Téli Palota, ostrománál. A polgárháború éveiben az oreli föld a Vörös Hadseregnek a fehér gárdis­tákkal való véres csaták arzenálja lett. Orel és Kroma környékén verték le Gyem­kin csapatait. A Nagy Honvédő Háború idején a megye ismét kegyet­len csaták színhelye lett. 1943 nyarán a nagyszabású Orel—Kurszk ellentá­madás az egyik legfontosabb kiinduló szakasza lett a német csapatok meg­semmisítésének. A megye székhelyét, Orel városát Rettegett Iván 1564-ben alapította. Az Oka partján 1964-ben állították fel a város 400 éves létének emlékművét.­­A legenda szerint a várost a sztrilecek alapították. Egy tölgyfa tetején sast lát­tak. S innen ered a város címerén a sas is, és a város neve is. OREL — magyarul sast jelent!) Régi vára ere­detileg mint erődítmény Moszkva ál­lam déli határának védelmére épült. Később az Oka folyó lett a búzát szál­lító útvonal egyik legfontosabb dél— északi irányú szakasza. Ezt a feladatát csak akkor vesztette el, amikor a szál­lításokat a vasút vette át. A NOSZF előtt tipikus kereskedő város volt s csak azután kezdett iparosodni. A má­sodik világháború alatt a várost majd­nem teljesen tönkretették. 1943. augusz­tus 5-én Orel-Belgorod felszabadítá­sáért dördült el először Moszkvában a tüzérségi díszsortűz. A megye területén vetették be először a sorozatlövő „Ka­­tyusákat” is. A város számos kiemelkedő művész­szel, íróval tudóssal büszkélkedhet. Itt született a költő Fet és Apuhtin, kinek orosz románcait Glinka és Csajkovsz­kij zenésítette meg, a világirodalom klasszikus írói közé tartozó Leszkov és Turgenyev s a híres repülőgép tervező Polikarpov is. Az utóbbi két személy­nek külön-külön szobor állít emléket. A város lélekszáma mintegy 350 000. Ma az egész megye zömmel ipari terület. Fejlett gépiparral, könyv- és élelmiszeriparral rendelkezik. A mező­­gazdaság szakosítottan elsősorban cu­korrépa, burgonya és kisebb arányban gabona termeléssel foglalkozik. A megye — eddigi termelési, társa­dalom-politikai eredményeiért — 1967 június elején kapta meg a Lenin ren­det, míg Orel városa a Honvédelmi Há­ború Kitüntetés I. fokozatát. OREL ÉS A MAGYAR VITORLÁZÓREPÜLÉS Őreiben most ötödször került meg­rendezésre a szocialista országok vitor­lázórepülő felkészítő versenye. A ver­senyek színhelye az Oreltól DK 20 tő­re fekvő Pugacsovka falu a DOSZAAF központi vitorlázó sportrepülőtere. Mi magyarok eddig minden versenyen részt vettünk. Eddigi eredményeink: 1966. június női kát.: sz. kát.: szab. kát.: Csépány Jánosné 7. hely Újváry György 5. hely Csépány János 6. hely (A már jól ismert bolgár, csehszlo­vák, lengyel, német és román verseny­zők mellett a magyar versenyzők ek­kor találkoztak a történelem folyamán először a koreai és kubai vitorlázóre­pülőkkel.) 1974. június női kát.: Bolla Mária 1. hely Pollerman Judit 3. hely sz. kát.: Szabadfy Botond 5. hely Petróczy György 7. hely szab. kát.: Szereday Pál 6. hely Csonka Ferenc 9. hely csapatban: Magyarország 3. hely M­. S­­ ORELBEN JÁRTUNK... 1969. június női kát.: st. kát.: szab. kát.: csapatban: 1972. június női kát.: st. kát.: szab. kát.: csapatban: Dr. Wimmer Lászlóné 5. hely Petróczy György 5. hely Túry Kornél 3. hely Magyarország 3. hely Bolla Mária 3. hely Petróczy György 4. hely Várközi Lajos 6. hely Szereday Pál 6. hely Kassai Béla 7. hely Magyarország 3. hely­ ­ SZOCIALISTA ORSZÁGOK XIV. VITORLÁZÓREPÜLŐ BAJNOKSÁGA Az oreli versenyeken való részvétel minden magyar vitorlázórepülő vágyai közé tartozik. Az évről-évre népesebb és színvonalban egyre magasabb ver­seny az idén fokozottabb küzdelmet ígért mint a korábbi években. Ezen a versenyen a vitorlázórepülő­gépek minőségbeli különbsége szinte majdnem egészen ki volt egyenlítve. A versenyen három kategóriában in­dultak a versenyzők. A szabad, vagy nyitott osztályban 16 fő versenyző indult, tíz Jantár 2B, négy LAK—12 (Lituva), egy Kesztrel—19 és egy Nimbus—2 vitorlázó repülőgéppel. A standard osztályban 20 fő verseny­ző indult 17 Jantár St, a két Jantár St. és egy Jantár 15 St. repülőgéppel. A női osztályban 15 fő versenyző in­dult kilenc Jantár St. 2., négy Jantár St. és két ASV—15 repülőgéppel. A verseny vezetősége mindent meg­tett annak érdekében, hogy a külföldi versenyzők a helyismeret, valamint a nyelvismeret hiányában hátrányt ne szenvedjenek a hazaiakkal szemben. Előre elkészítették a feladatok fordu­lópontjainak térképvázlatát, valamint légifotók nagyítását és azokat sokszoro­sítva a versenyzők­­ rendelkezésére bo­csátották. A sportszabályok és a re­pülésbiztonsági szabályok betartására olyan rendszert dolgoztak ki, hogy az egyes szabályok megsértéséért megha­tározott büntető pontok kerültek levo­násra. A versenyzők elhelyezése és ét­keztetése az ozeli Inturist Hotelben volt megoldva, kifogástalan minőség­ben. A versenyzők nagyobb része a korábban rendezett Szocialista Orszá­gok Bajnokságáról már jól ismert sze­mélyek voltak, vagyis minden testvér­szervezet a legjobbjait küldte el a bajnokságra. Sajnos a rossz időjárási körülmények nem tették lehetővé a sok verseny­

Next