Repülés, 1983 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
A Magyar Királyi Honvéd Légierő szervezeti fejlődése (1938—1940) Az előzőekben áttekintettük azokat a legfontosabb erőfeszítéseket, amelyek a korszerű légierő elméleti és technikai megalapozását szolgálták. Az erre támaszkodó szervezeti keretek létrehozása, a magyar légierő tényleges kiépítése rendkívül súlyos körülmények között, ellentmondásosan, kapkodásoktól és rögtönzésektől sem mentesen ment végbe. A vázolt viszonyok: az ország anyagi és gazdasági helyzete, a repülőgépgyártás és beszerzés nehézségei, a szövetségesekben való vak — vagy kényszerű — bizalom, s az ebből fakadó megalapozatlan várakozások döntően meghatározták e fegyvernem szervezeti fejlődését is. Ugyanakkor aszületőben levő repülőerőt olyan állapotba kellett hozni, hogy képes legyen a revíziós célok támogatására, eredményeinek megtartására. A magyar légierő a trianoni tilalmak következtében 1938. augusztus 22-ig, a fegyverkezési egyenjogúság kinyilvánításáig formailag nem létezhetett, így a titokban létrehozottkis erőt még inkább bénították a rejtési, álcázási rendszabályok. Ekkor a légierő harci állományát egy vadász- és két bombázórepülő-ezred (6, pl. 5—5 századdal), egy önálló távolfelderítő osztály (2 század) és hét közelfelderítő század alkotta. 1938 első felében annak eldöntése volt a központi kérdés, hogy a légierőt kinek, milyen vonatkozásban és milyen terjedelemben rendeljék alá? A személyi hiányok pótlása érdekében megteremtették annak lehetőségét, hogy 200 pilótát Olaszországban képezzenek ki. Ezzel párhuzamosan tökéletesíteni igyekeztek a felső vezetést is. Minderre szükség volt, mert egy 1938 nyári felmérés szerint „A magyar légierők fiatal, ki nem forrott szervezésű és felszerelésű fegyvernem, mely a kezdet ezernyi nehézségével küzd e. E gondok szervezeti vonatkozásainak megoldására 1938. augusztus 20-án Budapestre érkezett Gallo olasz repülő alezredes, hogy kidolgozza a megfelelő javaslatokat. Az általa szeptember 1-én benyújtott tervezetetaz ősz folyamán többször megvitatták, skülönböző módosító javaslatok születtek. Horthy kormányzó azonban 1938. október 30-án úgy döntött, hogy a Gallo-féle elgondolást kell megvalósítani. Ennek lényege az volt, hogy a harci repülőerőket egy légi hadosztályba kell összevonni, ami 2 oxidászezredből (6 század), 3 bombázóezredből (12 század), valamint 1 felderítőezredből (2 távol- és 9közelfelderítő század) állna. Ez a szervezet tükrözte az akkori feszült nemzetközi helyzetből és revíziós törekvésekből adódó elképzeléseket, amikor a súlyt a bombázókra helyezték. (Tehát nem védekező, hanem támadó légierőt igyekeztek szervezni!) Az első bécsi döntés (Felvidék visszacsatolása) következtében megváltozott helyzetben módosítani kellett az 1938/39. évi szervezési intézkedést. Azonban ez nem volt meghatározó jelentőségű, mert számoltak a hamarosan bekövetkező szervezeti változással. Valóban: 1938. december 28-án a kormányzó elrendelte a légierő önállósítását 1939. január 1-i hatállyal. Hamarosan kiderült azonban, hogy ezzel még nem oldódtak meg az alapvető problémák. Tovább folyt pl. a kötélhúzás ,aközelfelderítő századok fölötti parancsnoklás jogáért a hadtestparancsnokságok, illetve a Légierő Parancsnokság között. A légierő hivatásos állományának távlati biztosítása szempontjából jelentős volt Horthynak az az 1939. március 31-i döntése, hogy az 1939—40-es tanévtől Kassán megkezdi működését a m. kir. „Horthy Miklós” honvéd repülő akadémia. A továbbfejlődés vonatkozásában sokat ígért az 1939. május 25-én jóváhagyott — s október 1-től hatályos — szervezési intézkedés. Ebben 3 évre módosították a tényleges szolgálat idejét. A rendfokozat nélküliek létszámát 899-ről 2185-re, a sortiszteseket 494-ről 10002-re emelték. A hadrendfejlesztés lényegét a következőkben látták: a repülődandár kiépítése; a VIII. (kassai) hadtest, valamint a gépkocsizó és lovasdandárok közelfelderítő századainak létrehozása; a repülőcsapatok légi és földi részének különválasztása. Lényeges változás volt, hogy a repülőosztályok állományát egységesen kettő-kettő századra csökkentették. Az osztályokat tekintették a legmagasabb harcászati egységnek, amiket mind önállóan, mind kötelékben lehetett alkalmazni. A vadász-, könnyűbombázó és távolfelderítő századok egységesen 9 hadi + 3 tartalék, a nehézbombázó, valamint a hadtestek közelfelderítő századai 6 + 2, míg a gépkocsizó és lovasdandárok közelfelderítő századai 3 + 1 repülőgéppel rendelkeztek. A repülődandár állományába két vadász-, két bombázó- és egy közelfelderítő ezred, illetve egy távolfelderítő osztály tartozott. A dandár 32 repülőszázada 228 hadi és 76 tartalék repülőgéppel rendelkezett. E szervezet fő gyengéje az volt, hogy a már többször idézett külső és belső kényszerítő körülmények hatására a kötelékek számának növelésére törekedtek ahelyett, hogy kevesebb, de ütőképesebb alegységet állítottak volna fel. A légierő megfelelő kiképzettségű utánpótlásáról a repülőiskola gondoskodott, melynek repülőgép-vezető iskolájában 120, a harci kiképzési iskolájában pedig 90 hallgató számára biztosítottak helyet. A repülő akadémián 84 akadémikust és 25 alantastiszti tanfolyamos hallgatót oktattak. A légierő összlétszáma a szervezési intézkedés szerint 6075 főt tett ki, amiből 393 volt hivatásos tiszt. E szervezési elgondolás megvalósítása is sok nehézségbe ütközött. Nem sikerült biztosítani a megfelelő mennyiségű repülőgépet (1939. július 29-én a rendszeresített 304 helyett csak 252 repülőgéppel rendelkezett a légierő), ezért — átmeneti megoldásként — csak személyileg állították fel a budaörsi 1/1. ésa nyíregyházi 2/1. vadászrepülő-osztályparancsnokságokat, valamint az 1/1. és 2/1. vadászszázadokat. Úgyszintén elhalasztották a két gépkocsizó és a két lovasdandár közeli elderítő századainak repülőgépekkel való feltöltését. Ez a gond 1940 elejére oldódott meg, amikor is január 10-ével az I./1. vadászrepülő-osztályparancsnokság és 1. százada Mátyásié Idén, a 2/1. vadászosztály-parancsnokság és a 2/1. század Nyíregyházán megalakult. Ugyanezt kellett végrehajtaniuk február 1-ére az 1. lovas és 2. gépkocsizóközelfelderítő századoknak Uégváron, február 15-ig pedig az 1. gépkocsizó és 2. lovas közelfelderítő századoknak Budaörsön, illetve Kecskeméten. A honvédség további fejlődését az 1940. június 10-én jóváhagyott 1940141. évi szervezési intézkedés határozta meg. Azonban ez is azt érzékeltette, hogy a revíziós célkitűzések lépésről lépésre történő megvalósítása kapcsán felmerülő újabb és újabb feladatok, a Romániával egyre feszültebbé váló viszony, az ellene való közvetlen háborús készülődés következtében még mindig nem tudtak átgondolt, hosszú távra szóló fejlesztési koncepciót kidolgozni, továbbra is nemegyszer rögtönzésekre kényszerültek. Így azintézkedés jóváhagyásának idejére sem született végleges döntés a légierő 1940/41. évi fejlesztésével kapcsolatban. Ebben mindössze az került rögzítésre — a lényeget tekintve —, hogy a reá vonatkozó fejezet később kerül kiadásra. Amikor ezt a részt is jóváhagyták július 30-án, kiderült, hogy harci erejének, ütőképességének közvetlen fejlesztése érdekében nem sokat tudtak tenni, hiszen a felállítandó alakulatok zöme nem harcoló volt (raktárak, zenekar stb.). Az egyedüli lényeges döntés az volt, hogy az ejtőernyősök is a légierő állományába kerültek, s elhatározták zászlóaljjá történő felfejlesztésüket. E szervezési intézkedés nagyon kevésben tért el az előző évitől. Mindössze annyi volt a változás, hogy a börgöndi 3/1. bombázóosztályt kivonták a 3. bombázó ezred alárendeltségéből és 3. önálló bombázóosztályként közvetlenül az 1. repülődandár-parancsnokságnak rendelték alá, akárcsak az 1. ejtőernyőszászlóaljat. Ennek következtében a debreceni 3/III. bombázóosztályt 3/I-sé keresztelték át. Megszüntették a könnyű- és nehézbombázó elnevezéseket, egységesen a bombázóezred megjelölést vezették be, de a bombázó- és távolfelderítő századoknál megkülönböztették az egy- és kétmotoros alegységeket. Az 1940/41-es tanévben 25 főt szándékoztak beiskolázni a kassai repülő akadémiára. A költségvetésben biztosított 3955 fős állományon belül a légierőnél 482 hivatásos tiszti helyből 42 volt repülő fegyvernemű, a honvédség 158 462 csapatlegénységéből a repülők 1502 hivatásos, 1017 továbbszolgáló és 2733 sorállományú legénységgel részesültek. Az 1. repülődandár állományában öszszesen 326 tábori, 120 gyakorló és 32 műrepülőgépet rendszeresítettek. A felgyorsult nemzetközi események azonban ezen is túlléptek. A második bécsi döntésnek megfelelően visszacsatolták Észak- Erdélyt, aminek következtében ismét módosult a légierő szervezete. A második világháborút megelőző évek tehát nem tették lehetővé a honvédség eme új fegyvernemének átgondolt, tervszerű fejlesztését. Dr. Szabó Miklós alezredes hadtörténész